Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-03 / 34. szám

15 1999. október 10. r SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Vendégem a Gemenc presszó teraszán Dr. Mikó József orvosőrnagy, a Magyar Honvédség Egészségvédelmi Intézetének, Tolna megyei sorozó főorvosa. Az őrnagy úrral való találkozásunk aktualitását, a napjainkban zajló sorozások adják. - Manapság nemcsak a fiús szülőket érdekli a sorozás és a bevonulás, de az emberek nagy része kíváncsi arra a megváltozott „rendszerre", amelyben más választása is van egy fiatalnak mint „angyalbőrbe" bújni.. - A Honvédelmi törvény rendelkezik a hadkötelezettségről, míg külön törvény engedélyezi ezalól a felmentést, s ebben az esetben polgári szolgálatra vonulhat be a fiatal. - A hadkötelezettség korban mikor kezdődik és meddig tart? - A hadkötelezettség 18-45 éves korig, a sorkötelezettség pedig 1825 éves korig, amely kiterjedhet 30 éves korig, ha a fiatal felsőfokú tan•

tézet hallgatója. Y A sorozások jelenleg zajlanak... - Évente két alkalommal van sorozás. Szeptember 15. - október 15-ig, valamint tavasszal március 15-április 15-ig. - Lépten nyomon találkozunk a polgári szolgálatos kifejezéssel.... - Vannak fiatalok, akik lelkiismereti okból nem kívánnak katonák lenni, s miután a törvény ezt számukra biztosítja, munkával tölthetik le a katonaidejüket. - Ez az idő mennyiben több vagy kevesebb a tényleges katonai szolgálatnál? 1 - A sorkatonai szolgálat jelenleg 9 hónap, a polgári szolgálat 15 hónap. -Az utóbbi években, hogy alakul az arány a sorkatonai és a polgári szolgálatot választó fiatalok között? - Enyhe emelkedő tendenciát mutat a polgári szolgálat felé. ^^.Angyalbőr vagy polgári szolgálat" - Évtizedekkel ezelőtt nagy szégyen volt, ha egy fiút nem vittek el katonának Emlékszem, régen a katonák még a szabadságuk idején sem vetették le egyenruhájukat, büszkén „pompáztak" benne. Mi változott meg? -Az általános hadkötelezettséget az Alkotmányunk előírja, s ez mindenkire vonatkozik. A férfivá érés fázisába szorosan beletartozik a katona érettség. S a harmadik nem elhanyagolható szempont, hogy ez az utolsó lehetősége egy fiatalembernek, hogy saját korosztályával szervezett körülmények között együtt lehessen. A változást a körülmények hozták, amelyek biztosítják a választási lehetőséget. - Ön két foglalkozást „összegyúrt", hiszen orvos és katona is egyben. Mikor dőlt el, hogy az egyiket, illetve a másikat válassza? - Az, hogy az orvosi pályát választom már 8 éves koromban eldőlt. Valószínű sokak kedvenc filmje volt a Kétéltű ember, így nekem is. Akkor határoztam el, hogy orvos leszek, méghozzá sebész, s meg fogom csinálni azt, amit a filmben láttam. Ez egy gyermekkori álom volt, ami megmaradt belőle, a továbbtanulások során az a vágy, hogy orvos legyek. - S a katonaság? - Az egyetemi felvételi előtt dőlt el, hogy katonaorvos leszek. Ennek nagyon prózai okai voltak. A szüleim nem bírták volna az egyetemi taníttatás költségeit, amit a Honvédség átvállalt, valamint az egyetem elvégzése utáni biztos elhelyezkedést is jelentette egyben ez a döntés. -A diploma megszerzése után mi volt az első munkahely? - Pécsett diplomáztam 1990-ben, s mint kezdő orvos nem kisebb feladatot kaptam, mint Nagyatádon, a Fegyelmező Zászlóaljnál (katonai büntetésvégrehajtási intézet) vezető orvos beosztása. Úgy hiszem, kezdő katonaorvosnak ez egy olyan kihívás, és lehetőség is egyben, amely jó alapul szolgálhat az egész pályájára. Végig résztvettem a nagyatádi (199l-l995-ig) menekülttábor egészségügyi ellátásában. - Közben már a jelenlegi beosztásban is dolgozott... - Az ottani alakulat megszűnt és akkor kerestek meg, s vállaltam el a jelenlegi beosztásomat, amelyben 1994 októbere óta dolgozom. A család 1995 nyarán költözött utánam, s bár gyütt-mentek vagyunk, ahogy itt mondják, a kisfiúnk már itt született, s nagyon megszerettük ezt a várost. „Sorozó főorvos és természetgyógyász" -Arról, hogy mi is konkrétan egy sorozó főorvos feladata még nem esett szó... - Inkább adminisztratív jellegű, hiszen a szakmai irányítás, felügyelet és ellenőrzés a feladatom. A II. fokú sorozóbizottságban a fellebbezések elbírálása. - S mi lett a gyermekkori álomból, a sebészetből, a gyógyításból? - Miután ebben ezt a beosztásomban nem tudom megélni, így keresnem kellett egy más irányt, hogy találkozhassam betegekkel és gyógyíthassak. Üzemorvostanból 1996ban szakvizsgáztam, ezt a tevékenységet gyakorlom, s az érdeklődésem a természetgyógyászat felé irányult. - Miért éppen a természetgyógyászat, és melyik ága? - Már az egyetemi évek alatt élt bennem egy nagy kíváncsiság az akkor éppen feltörőben lévő természetgyógyászat iránt, s később, amikor a családban egy betegség kapcsán jobban megismerkedtem és beleláttam ebbe a területbe teljesen elkötelezettje lettem. S valamennyi ága iránt. - Orvos-természetgyógyász. Évekkel ezelőtt az orvosokról az a hír járta, hogy nem fogadják el a természetgyógyászattal foglalkozókat. Ön szerencsés helyzetben van, hiszen mint orvos sajátíthatta el a természetgyógyászat ágait.... - Valóban a legfontosabb, hogy a beteg először orvoshoz menjen, a természetgyógyászat az orvosi kezelés után, vagy azzal párhuzamosan, illetve az után tud segíteni, de semmiképpen sem helyette. Jómagam a talpmasszázzsal kezdtem, majd a reiki, a bioenergetika után, az akupunktúra, akupresszúra következett. Természetesen ezzel még nincs vége, szeretnék még más természetgyógyászati módszereket is elsajátítani. - Hol tudja ezeket gyakorolni, hasznosítani? -A szűkebb családban, ismeretséBölcsesség az egészségről „Az egészség is olyan, mint a levegő, akkor kezdünk el kapkodni utána, amikor elfogyott." „ Napjaink feszített tempója mellett a mértéket felejtettük el. Akár mozgásról, akár táplálkozásról van szó a legfontosabb a mértékletesség. " (Dr. M. J.) gi, baráti körben, s a betegeimnek ajánlom kiegészítő terápiaként. - Arra még nem gondolt, hogy ezt a megszerzett tudást, szélesebb körben hasznosítsa? - Idővel mindenképpen. Igazából akkor szeretném, ha már mindennek a birtokában vagyok, nemcsak a tudás, hanem a saját magam által megszerzett tapasztalatoknak is. „ Gyütt-mentként megszerettük Szekszárdot" - Érintettük már a családot, egy fiút, akit amint Ön mondta, természetesen Józsefnek hívnak, s aki már Szekszárdon született. S a család többi tagja? - Feleségem magyar-orosz-angol szakos középiskolai tanár, eddig főállású anya volt, hiszen Zsuzsanna lányunk öt éves, fiunk pedig kettő. Ma már óraadóként elkezdett dolgozni. Az ő szülei itt laknak a megyében Dombóváron, az enyémek sajnos messzebb Mezőszilason. A gyerekek szeretnek mindkét nagyszülőnél lenni, nekünk pedig az lenne a jó, ha legalább egyikőjük itt lenne. A hétvégeket szüléinknél töltjük, s egyébként is, ha csak tehetjük, menekülünk a természetbe. A szabadságunkat szüleim nyaralójában élvezzük, ahol nincs kerítés csak zöld fű, s olyan csend, hogy csak a tücsök ciripelése hangzik. - Szívet melengető lelkesedéssel mesél a családjáról... - Számomra ők jelentik a legnagyobb feltöltődést, a legnagyobb örömforrást. Akármilyen rossz passzban vagyok, ha nem jönnek össze a dolgok, ha bosszúság ér, amikor hazamegyek és a gyerekek elém futnak, mindent elfelejtek. - Azt mondta, nagyon megszerették a várost... - Lassan ment, s most már talán nemcsak mi szerettük és ismertük meg a várost, de az is minket. Nagyon szép Szekszárd, talán aki itt született és itt nőtt fel nem is látja már a szépségeit. Azt, hogy egy nagyváros jegyeit viseli magán úgy, hogy megmaradt az a kisvárosi jellege, amelyben még az emberek ismerik egymást és köszönnek egymásnak.