Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)
1999-09-19 / 32. szám
5 1999. szeptember 26. SZEKSZÁRDI , OMEGA-HANGVERSENY Megint „Egy életre szól" Koncertjegyzetemet sok ezer Omega-szimpatizáns, hovatovább rajongó nevében egyfajta tiltakozással kell kezdenem. Jelesül azzal, hogy mi Eddás avagy piramisi értelemben vett tombolás, őrjöngés nélkül is remekül éreztük magunkat megkockáztatom, az évezred legnagyobb, legmonumentálisabb magyarországi rockkoncertjén, már ami a magyar fellépők előadásait illeti. Tudniillik egynémely, érzésem szerint prekoncepcióval, szubjektív töltettel erősen átitatott (ál)kritika ettől a omentumtól eredeztetve vezeti le a koncertnek a szerző szerinti unalmasságát, hovatovább langyosságát. Elek a gyanúperrel: az ebbéli szándékoltan közvélemény átformáló ítésznek, felettébb unalmas lehetett a Pink Floyd bécsi, a Deep Purple múlt évtizedbeli pesti fellépése is. Nos ezeken sem volt olyan hangulat, mint a riói Maracanában, mondjuk egy brazil-argentin előtt, vagy a műfajnál maradva: a szintén népstadionbeli Hungária nosztalgiakoncerten, ahol tízezrek énekeltek, táncoltak együtt a zenészekkel. De ki emlékszik már erre a koncertre?! Amikor ez a stílus, ez a zene, ha úgy tetszik, mindennap házhoz jön, és nem is annyira a miénk. Más műfaj, más habitus Omega-rajongónak lenni. Az évezred minden kétséget kizáróan legeredményesebb, külföldön a legjobban elismert, matuzsálemi kort megért rockformációja ugyanis a kordivatnak ellenszegülve nem hajlandó kommercializálódni, egy életre szólóan az értékek mentén alkot, amivel képes megőrizni a zenei formációtól tökéletes csapatmunkát követelő igényes táborát Soprontól Nyíregyházáig, sőt!... Mivel a hetvenes évek végén az angolszász területeket leszámítva a nyugat legnagyobbjai között emlegették őket, cseppet sem véletlen, hogy a lengyel, a német, a holland és a belga Omega Fan Klub is képviseltette magát a második teltházas népstadionbeli koncerten, ami végülis a hangzás, a megszólalás, a gigantikus színpadhoz dukáló látványdramaturgia miatt színházas rockhangversennyé nemesült. És mi, befogadók, még ha a hely szelleméhez nem is illik, úgy próbáltunk viselkedni a Népstadion betonteknőjében, ahogy egy érzelmeket, értékeket, jóval tovább gondolatokat közvetítő hangversenyen illik. A mi „bűnünk", hogy fél kilenctől fél 12-ig ültünk és bámultunk mint Marci a moziban, és a kétforintos dalokhoz szokottnál vájtabb füllel hallgattuk, a régi és a legújabb kori számokat. Bennük az elmaradhatatlan gitár és billentyűs nagyívű szólórészekkel, amelyeket számokon belül is dob és basszushangsúlyos ritmikai váltások vezettek követtek. Olyanok, amelyek együttesen és apró részleteiben is a legnagyobbakat, teszem azt a Rolling Stonest, vagy space (űr) rock apostolát, a Pink Floydot idézi. Igen idézi, és ezért töltjük meg, nem csupán Omega-rajongók újfent a Népstadiont. Mert nem a Régi csibészek és Gyöngyhajú lány okán sereglünk össze időtlen idők óta az Omega-koncerteken. Koncertünket, hangversenyünket lehet, hogy csak hivatalból „lehúzó" ítészünk a rockóriásokhoz való hasonlítgatásom okán bizonyára plágiumot emleget, mint a hetvenes évek Magyar Ifjúsága, a hetilap, amivel érdemben megint nem érdemes és nem szabad foglalkozni, csupán annyi megjegyzéssel ellátni: De jó is lenne, ha tobzódnának a magyar könynyűzenében azok a társulatok, akiket valamilyen aspektusból is egy napon vagy egy lapon lehetne emlegetni a Stones-szal, avagy a Floyd-dal... B.Gy. ls/ixí£cLtsúgrcL fojészáiítvefk, CL Szxrvt István- tíázbcm. A hagyományok őrzése, az értékek átplántálása, a közös ünnep, közös szórakozás szándékával tartják ismét a Szekszárdi Újvárosi Római Katolikus Társaskör tagjai a Szent István Házban a szép emlékeket idéző-hagyó szüreti mulatságot. Minden úgy lesz, ahogy régen - és az elmúlt három esztendőben is volt - tudtuk meg Horváth Jánosné Edittől és Tóth Istvánné Erzsike rendezőktől, akik a társaskör tagjaival egyetemben lelkesen készülnek a szeptember 25-i felvonulásra és az azt követő mulatságra. A program megvan. A Szent István Házban gyülekeznek, majd a tempszékhely lakosságával is, és invitálják Szekszárd testvérvárosainak delegációit: a franciákat, a finneket, a Romániából érkezőket és a többieket is. Vendégzenekar húzza majd a talpalávalót a Szent István Házban hajnalig, ahol sör, bor, büfé, tombola, szőlőharang-árverés és jó hangulat „áll" majd a mulatozók rendelkezésére. Készülnek a sütőasszonyok is, hiszen az is a múltból származó gesztus, hogy a résztvevőket kuglóffal kínálják, még két meglepetést is tartogatnak a bálozok számára. A várhatóan ismét emlékezetes rendezvényre, melynek fővédnöke lomnál megörökíttetik magukat a jövő számára a felvonulók. Hintón érkeznek a városházára a társaskör képviselői: a bíró, bíróné, az egyházi és a világi elnök; hogy a város első emberét és a város vezetőit táncba hívják ugyanezt teszik dobszóval a megyeezúttal is Mária Terézia Twichel báróné lesz, várják az újvárosiakat, a szekszárdiakat, az érdeklődőket. A siker érdekében hintók jelentkezésére és a tagok, a támogatók segítségére is számítanak. Október 1-től új helyen a A Korzó Áruház és a Központi Fodrászat közötti üzletsoron, két szinten várunk benneteket! - a földszinten megszokott cipő kínálatunkkal: CATERPILLAR' ART Melánia és egyéb női, férfi modellek — az emeleten női és férfi ruházattal: UNLIMITED, Miss Maggie, SMITH'S, Fepejeans, KANGOL, CATERPILLAR' A nyitás napján óriási meglepetések!!! Szeptemberben még a régi helyen: Szeks zárd, Mikes u. 5.