Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-09-19 / 32. szám

5 1999. szeptember 26. SZEKSZÁRDI , OMEGA-HANGVERSENY Megint „Egy életre szól" Koncertjegyzetemet sok ezer Omega-szimpatizáns, hovato­vább rajongó nevében egyfajta tiltakozással kell kezdenem. Je­lesül azzal, hogy mi Eddás avagy piramisi értelemben vett tombolás, őrjöngés nélkül is re­mekül éreztük magunkat meg­kockáztatom, az évezred legna­gyobb, legmonumentálisabb magyarországi rockkoncertjén, már ami a magyar fellépők elő­adásait illeti. Tudniillik egyné­mely, érzésem szerint prekon­cepcióval, szubjektív töltettel erősen átitatott (ál)kritika ettől a omentumtól eredeztetve veze­ti le a koncertnek a szerző sze­rinti unalmasságát, hovatovább langyosságát. Elek a gyanúper­rel: az ebbéli szándékoltan köz­vélemény átformáló ítésznek, felettébb unalmas lehetett a Pink Floyd bécsi, a Deep Purple múlt évtizedbeli pesti fellépése is. Nos ezeken sem volt olyan han­gulat, mint a riói Maracanában, mondjuk egy brazil-argentin előtt, vagy a műfajnál maradva: a szintén népstadionbeli Hungá­ria nosztalgiakoncerten, ahol tíz­ezrek énekeltek, táncoltak együtt a zenészekkel. De ki em­lékszik már erre a koncertre?! Amikor ez a stílus, ez a zene, ha úgy tetszik, mindennap házhoz jön, és nem is annyira a miénk. Más műfaj, más habitus Ome­ga-rajongónak lenni. Az évezred minden kétséget kizáróan leg­eredményesebb, külföldön a legjobban elismert, matuzsálemi kort megért rockformációja ugyanis a kordivatnak ellensze­gülve nem hajlandó kommer­cializálódni, egy életre szólóan az értékek mentén alkot, amivel képes megőrizni a zenei formá­ciótól tökéletes csapatmunkát követelő igényes táborát Sop­rontól Nyíregyházáig, sőt!... Mivel a hetvenes évek végén az angolszász területeket leszámít­va a nyugat legnagyobbjai kö­zött emlegették őket, cseppet sem véletlen, hogy a lengyel, a német, a holland és a belga Omega Fan Klub is képviseltet­te magát a második teltházas népstadionbeli koncerten, ami végülis a hangzás, a megszóla­lás, a gigantikus színpadhoz du­káló látványdramaturgia miatt színházas rockhangversennyé nemesült. És mi, befogadók, még ha a hely szelleméhez nem is illik, úgy próbáltunk viselked­ni a Népstadion betonteknőjé­ben, ahogy egy érzelmeket, érté­keket, jóval tovább gondolato­kat közvetítő hangversenyen il­lik. A mi „bűnünk", hogy fél ki­lenctől fél 12-ig ültünk és bá­multunk mint Marci a moziban, és a kétforintos dalokhoz szo­kottnál vájtabb füllel hallgattuk, a régi és a legújabb kori számo­kat. Bennük az elmaradhatatlan gitár és billentyűs nagyívű szó­lórészekkel, amelyeket számo­kon belül is dob és basszushang­súlyos ritmikai váltások vezet­tek követtek. Olyanok, amelyek együttesen és apró részleteiben is a legnagyobbakat, teszem azt a Rolling Stonest, vagy space (űr) rock apostolát, a Pink Floydot idézi. Igen idézi, és ezért töltjük meg, nem csupán Omega-rajon­gók újfent a Népstadiont. Mert nem a Régi csibészek és Gyöngyhajú lány okán sereg­lünk össze időtlen idők óta az Omega-koncerteken. Koncer­tünket, hangversenyünket lehet, hogy csak hivatalból „lehúzó" ítészünk a rockóriásokhoz való hasonlítgatásom okán bizonyára plágiumot emleget, mint a het­venes évek Magyar Ifjúsága, a hetilap, amivel érdemben me­gint nem érdemes és nem szabad foglalkozni, csupán annyi meg­jegyzéssel ellátni: De jó is lenne, ha tobzódnának a magyar köny­nyűzenében azok a társulatok, akiket valamilyen aspektusból is egy napon vagy egy lapon lehet­ne emlegetni a Stones-szal, avagy a Floyd-dal... B.Gy. ls/ixí£cLtsúgrcL fojészáiítvefk, CL Szxrvt István- tíázbcm. A hagyományok őrzése, az értékek át­plántálása, a közös ünnep, közös szó­rakozás szándékával tartják ismét a Szekszárdi Újvárosi Római Katolikus Társaskör tagjai a Szent István Ház­ban a szép emlékeket idéző-hagyó szüreti mulatságot. Minden úgy lesz, ahogy régen - és az elmúlt három esz­tendőben is volt - tudtuk meg Hor­váth Jánosné Edittől és Tóth Istvánné Erzsike rendezőktől, akik a társaskör tagjaival egyetemben lelkesen készül­nek a szeptember 25-i felvonulásra és az azt követő mulatságra. A program megvan. A Szent István Házban gyülekeznek, majd a temp­székhely lakosságával is, és invitál­ják Szekszárd testvérvárosainak dele­gációit: a franciákat, a finneket, a Ro­mániából érkezőket és a többieket is. Vendégzenekar húzza majd a talp­alávalót a Szent István Házban hajna­lig, ahol sör, bor, büfé, tombola, sző­lőharang-árverés és jó hangulat „áll" majd a mulatozók rendelkezésére. Készülnek a sütőasszonyok is, hiszen az is a múltból származó gesztus, hogy a résztvevőket kuglóffal kínál­ják, még két meglepetést is tartogat­nak a bálozok számára. A várhatóan ismét emlékezetes rendezvényre, melynek fővédnöke lomnál megörökíttetik magukat a jö­vő számára a felvonulók. Hintón ér­keznek a városházára a társaskör kép­viselői: a bíró, bíróné, az egyházi és a világi elnök; hogy a város első embe­rét és a város vezetőit táncba hívják ­ugyanezt teszik dobszóval a megye­ezúttal is Mária Terézia Twichel bá­róné lesz, várják az újvárosiakat, a szekszárdiakat, az érdeklődőket. A siker érdekében hintók jelentkezésé­re és a tagok, a támogatók segítségé­re is számítanak. Október 1-től új helyen a A Korzó Áruház és a Központi Fodrászat közötti üzletsoron, két szinten várunk benneteket! - a földszinten megszokott cipő kínálatunkkal: CATERPILLAR' ART Melánia és egyéb női, férfi modellek — az emeleten női és férfi ruházattal: UNLIMITED, Miss Maggie, SMITH'S, Fepejeans, KANGOL, CATERPILLAR' A nyitás napján óriási meglepetések!!! Szeptemberben még a régi helyen: Szeks zárd, Mikes u. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents