Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-09-12 / 31. szám

1999. szeptember 12. - SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 11 fflKfHD€MllKUSOK Megyénk falvaiból, már városnak számító helyekről és a Szekszárdról kikerülő, tudományos életpályát befutó hírességek között egészen kis helyen, sőt pusztán született nagysággal is találkozhatunk. Ilyen a Szedres melletti Hidjapusztán 1829. augusztus 19-én született APÁTHY ISTVÁN jogtudor, aki 125 éve, 1874-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Tanulmányaiban Bezerédj István is segítette, időben felfigyelve birtoka gazdatisztjének jó képességű gyermekére. Nagykanizsán járt gimnáziumi évek után a papi hivatásra készült, de a szabadság«

rckor azt megszakítva, tüzér hadnagynt jeleskedett a monostori csatában. Érdeklődése a bölcselet és a jogtudományok felé fordította, jogtudor lett, majd 1859ben ügyvédi irodát nyitott. Hivatásának gyakorlása során szerzett tapasztalataiból is merítve, termékeny szakíróként vált ismertté. 1870-től a váltójog, a kereskedelmi és a tételes nemzetközi jog tanára a budapesti egyetemen, 1881-82-ben az egyetem rektora. Mint a letenyei körzet országgyűlési képviselője, politikai közéleti szerepet is vállalt. Azon kevés Tolna megyei akadémikusok közé tartozik, akiket a tudós társaság rendes tagjának is beválasztottak. Apáthy István Budapesten halt meg 1889. december 4-én. Szintén bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott a gerjeni születésű £ KENESSEY ALBERT hajózási szakíró is. 1828. február 4-én született a községi jegyző fiaként. Nagynénje és annak református lelkész féije nevelték, hogy ezzel is segítsék a sokgyermekes családot. Gyönkön és Pápán járt református gimnáziumba. A jogi ismereteket Debrecenben szerezte, de korán megragadta képzeletét a hajózás is. Tengerészeti iskolai oktatásban részesült, 1848ban már kadétként tanulta a hajózás mesterségét a Földközi- és a Fekete-tengeren. A szabadságharc idején mint hadnagy szolgált az első magyar hadigőzösön. Akkor még kevés hazai hajózási szakember volt, 1849-ben már századosi rangú tüzérként szerelte fel a Honvéd és a Perczel nevű gőzösöket. A fegyverletételkor osztrák fogságba került, ahonnan szabadulva a Dunai Gőzhajó Társáság alkalmazta. Gyorsan megszerezte az első kapitány tiszti fokozatot, ebben a rangban szolgált 1867-ig. Hajózási főfelügyelővé nevezték ki, mely foglalkozását élete végéig gyakorolta. Hivatása gyakorlása közben, 1879. július 14-én egy szívroham végzett vele a Boreás nevű gőzős fedélzetén. Az akadémiai levelező tagságot szakcikkeivel, számos tanulmányával és a Német-magyar és magyar-német hajózási műszótár elkészítésével érdemelte ki. Hajózási törvényeket és rendszabályokat is készített. 1871-ben választották az MTA levelező tagjává. A kapaszkodó hajózásról című székfoglaló munkája a folyópartról emberi vagy állati erővel végzett hajóvontatás helyett ismertette az új módszert, francia kísérletek alapján. Az újdonságnak számító eljárás jelentőségét azzal indokolta, hogy kereskedelmi forgalmunk emelkedése, a szállítmányok tömegesedése, közlekedési intézeteink szaporodása s ebből folyó verseny napról napra szükségesebbé teszik a hajók rendesebb és rövidebb időközökben ismétlődő járását, és lehető olcsóságát... Javaslatai idején indult meg Magyarországon a viziutakon és a kiépülő vasúthálózattal folyó áruszállítási verseny. Már a mi századunk tudósa a Dombóváron, 1882. október 21-én született, és Budapesten, 1970. január 14-én elhunyt SCHRÉTER ZOLTÁN geológus, a fold- és ásványtani tudományok doktora. Budapesten 1901-ben kezdett egyetemi évei alatt tanári és őslénytani doktori oklevelet is szerzett. Szénmedencék, bauxitlelőhelyek, hévizek és olajmezők nagyhírű tudós kutatójaként 33 évet töltött a Földtani Intézetnél. Több mint száz szaktanulmányt jelentetett meg. 1938-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia matematikai és természettudományi osztályának tagja. 1941-ben megtartott székfoglaló előadásában a Kárpátok által körülvett medencék szármáciai képződményeiről és azok állatvilágáról tartott értekezést. A Dunántúlt és az Alföldet átfogó középdunai főmedence kialakulásának történetéről korábban azt tartották, hogy a lesüllyedt medencét teljesen szármáciai beltenger foglalta el. Schréter tanulmányának lényege annak bizonyítása, hogy a Baranya megye déli része, valamint Fejér, Tolna és Somogy megyék vidéke kiemelkedő szárazulat volt. Sok földtani elemzést készített kutak fúrásakor, a megkövesült állapotú kagylók és csigák sokféleségét is kutatva. Tanulmányaihoz Szekszárdon is végzett vizsgálatokat. Kaczián János Szekszárdi humorka Alapdíj Új díjelszámolási gyakorlat lépett életbe a gázszolgáltatóknál. A közreadott tájékoztató gyönyörűen fogalmaz: „módosul az árszabás meghatározása". Ebből Magyarországon már a csecsemő is sejti, hogy milyen irányba módosul. Jelen esetben nem szimpla áremelésről van szó, hanem egy ügyes húzásról, az alapdíj bevezetéséről. A lakossági alapdíj 1800 Ft + áfa, amit „a szolgáltatás rendelkezésre állásáért" kell fizetni. Tehát miután valaki saját költségén bevezettette a gázt - kisebb településeken még az utca közművesítésébe is beszállt, talán még az árkokat is maga ásta -, most ily' módon hálálja meg a „szolgáltatást". Azt, hogy van gáz a csőben. A miniszteri rendelet ellen tiltakozni nem lehet. Fizetni kell és kész. Csak nehogy kedvet kapjon tőle a többi szolgáltató is, mert akkor jaj nekünk! A csapban ott a víz, a konnektorban ott az áram, a boltban ott a kenyér, a fodrásznál ott az olló, az örömlánynál pedig ott a... Még igénybe se vettük, s alapdíj máris dukál. Ilyenkor a VIP-listákon nem szereplő emberkéknek egy dolog forog az agyában: a revans. A kompenzáció. Hogy ő vajon miért szedhetne alapdíjat? Talán azért, mert a szolgáltatók rendelkezésére álló fogyasztó? Talán azért, mert belőle élnek? Wessely Odon derű 42. Versenygyaloglás /1884/ ATolnamegyeí Közlöny 1884. szeptember 7-i számában Sport címmel jelent meg az a korabeli hírecske, amelyre elődeink ugyancsak elhúzhatták a szájukat: ez is sport? Hiszen addig a vadászatot, lovaglást, néhányan az úszást, vitorlázást ismerték annak (foci, szerencsére, még a láthatáron sem volt!), legföljebb hóbortos újításként a vasparipa, vagyis a kerékpár. A legtermészetesebb futást, gyaloglást igazából senki nem tekintette sportnak - legalábbis Szekszárdon. Budapesten már működött a Hunnia nevű egyesület, amelynek egyik tagja szerencséltetett bennünket. „E hó másodikán érdekes versenygyaloglás történt Tolna és Szekszárd között. Totth Miska Vanyek Kálmánnal fogadott, hogy Tolnától Szegzárdig hamarább teszi meg az utat, habár tíz perccel később indul is, mint Vanyek Kálmán. Az indulás történt a tolnai Sas vendéglő elől öt óra öt perckor. Vanyek Kálmánhoz csatlakozott amateur gyanánt Laky László. Tizenöt perccel öt után indult Totth Miska. Már az indulásnál látszott, hogy trenírozott gyalogló. Ha azt az erős és szép lépést megtartja, akkor körülbelül a vámháznál vonalba éri versenytársát. Az első negyedóra után azonban versenylépésből közönséges gyaloglásba ment át, mert az országútra nem való gummi cipők a lábain vérhólyagokat törtek. De nem azért jelszava a hunnistáknak: Hunnia for ewer! (Hunnia előre!), hogy egy közéjük tartozót holmi apró vérhólyagocskák a győzésben gátoljanak. A vámháznál körülbelől 100120 lépésnyire fogyott közöttük a távolság. Itt számosan várták a versenyzőket, különösen azok, akik vagy egyik, vagy másik ellen fogadtak. Az út háromnegyedén elöl jártak Vanyek és Laky. A vámnál azonban Laky már jóval Vanyek elé került és jó condiczióban érkezett be jó elsőnek. Vanyek és Totth között azonban a distancia szemlátomást fogyott, úgyannyira, hogy a Lippich-ház előtt egy vonalba jutottak, és a két fogadó közül elsőbek Totth Miska érkezett be, éppen 90 perc alatt. Laky 97, Vanyek pedig 101 perc alatt tette meg az utat." Mindez a korabeli útviszonyokat tekintve igen derék teljesítmény. LaniusExcubitor