Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)
1999-09-05 / 30. szám
15 1999. szeptember 12. SZEKSZÁRDI Vendégem a Gemenc presszóban Módos Ernő, az Aliscavin Rt. ügyvezető igazgatója, akivel már számtalan alkalommal készítettem interjút, ám ezek a beszélgetések mindig és kizárólag csak a borról, Szekszárdról mint borvidékről, borversenyekről szóltak. Mai beszélgetésünkben Módos Ernőt a kitűnő társasági embert, a mások által kevésbe ismert oldaláról szeretném bemutatni. Gyermekkoráról, fiatal éveiről, pályakezdéséről, váltásairól, sikereiről, s a számára mindennél fontosabbról, a családról kérdezem. Miután ezer éve ismerjük egymást - ahogy ezt mondani szokták - s ezt a fél város tudja is rólunk, nehéz lenne egy bensőséges beszélgetés Veled magázódva. Ernő! Ha valaki idegen Szekszárdon kicsitől vagy nagytól azt kérdezné, hogy mondjon egy nevet, akinek sok köze van itt ebben a városban a borhoz, több mint biztos, hogy a válasz az lenne: Módos Ernő. „Édesapám jó pedagógus és jó apa volt" - Szeptember eleje van, új tanév kezdődik, sok kisgyermeknek egy új élet. Te, • nt pedagógus szülök gyermeke, hogy ilékezel a kezdetekre. Kezdjük mindjárt a születéseddel... - Szüleim Mindszenten kezdték a pedagóguspályát, aztán több kényszerű állomás után Nagyszékelyben telepedtek le. Kései gyermekként, a család harmadik fiaként születtem egy nehéz terhességből. Ennek „köszönhető" hogy Szekszárd a szülővárosom, s a kórház melletti kis kápolnában kereszteltek meg. Véglegesen a család 1958ban költözött Szekszárdra, édesapám a Babits iskolában tanított, majd a Tm. Tanács Művelődési osztályának a vezetője lett a nyugdíjba vonulásáig. Édesanyám óvodában dolgozott, s onnan ment nyugdíjba, hála Istennek ő még közöttünk van, fantasztikus szellemi és testi frissességgel. Édesapám egy rendkívül jó pedagógus és apa volt, büszke vagyok arra is többek között, hogy ő kereste meg Illyés Gyulát Tihanyban először. - Emiitetted, hogy jó pedagógus, jó apa volt, s ti hárman voltatok, vagytok fiútestvérek. Szigorú volt? - Igen! nem tartozott a nyájas pedagógusok közé, de sosem ütött meg bennünkövetkezetes, tekintélyelvű nevelésével mindig elérte mindhármunknál, amit akart. A mi családunkban a szülői tekintély szent volt, szerény anyagi tartalmú, ám annál gazdagabb szellemiségű polgári nevelést kaptunk. Mindhárman jó tanulók voltunk, s az idő bebizonyította, hogy a nagy betűs életben is megálljuk a helyünket, ahogy annak idején az iskoláinkban. „A tolarencia fontos" -Amíg nem kezdesz el a borról beszélni, mindenki azt gondolná, hogy jómagad is pedagógus vagy, remek előadóképességeddel, sokoldalú érdeklődéseddel.. - Úgy gondolom, ezt örököltem édesapámtól, aki magyar-irodalom szakos volt, rengeteget olvastam gyermekkoromban, s ma is imádok olvasni. - Másik - mindig fontos, de a mai világban elengedhetetlen - kiváló képességed a mindenki által ismert tolerancia készséged... - Ezt a képességet, ami valóban manapság mindennek az alapja édesanyámtól örököltem, s napról-napra igyekszem minden erőmmel megőrizni. Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala &\yék&zi n - „Szaladjunk" végig az iskoláidon, hogy a máról tudjunk beszélni... - A Garay Gimnáziumban „átigazoltam" a szőlő és bortermelői szakközépiskolába, ami ugyanott volt, csak egy pluszképesítést adott. A család megdöbbent a döntésemtől, s jómagam amikor utánagondoltam, rájöttem, hogy mint felsőutcai gyerek a szőlővel én hamar jó barátságba kerültem, s játékos segítés közben sokat megtudtam róla. Érettségi után Berlinbe felvételiztem az Élelmiszeripari Egyetemre, s amikor nem vettek fel, megmakacsoltam magam, s elmentem pincemunkásnak. Miután a középiskolában már gyakorlatra is az Állami Gazdaságba jártunk, nem volt számomra idegen sem a munka, sem a hely. Haraszti Ferenc az ÁG. főborásza, és Kovács Ferenc pincemester szeretették meg velem és mutatták meg nekem ennek a mesterségnek a szépségeit és a titkait, s tárták fel a savátborsát, amiből a mai napig is merítek. -Arján mégsem maradtál pincemunkás... -A Kertészeti Egyetemen 1969-ben indult egy szak, ahol borász mérnököket képeztek. Az egyetem mint első évfolyamosokat rajtunk akarta bebizonyítani annak a szaknak a fontosságát, ami akkor szörnyen nehéznek tűnt, ám óriási tudást adott. - Egy idő után bármilyen jó dolgom volt, hazahúzott a szívem. Éppen akkor keresett meg Heimann Ferenc, hogy alakítsunk egy társulást, amelynek az lett a neve, hogy Szekszárdi Szőlőtermelő és Borászati Társaság. Gazdasági társulás volt, amelyet cégek alakítottak. Mint a paripa, amikor meghallja a kürtszót, rohantam haza s belevágtunk. Abban az időben kellett megalapozni a végtermék kialakítását, hiszen addig csak elvitték a szőlőt, itt nem volt palackozás. Mi akkor egy önellátó export jogot harcoltunk ki, s egy szakmai gárdát hoztunk össze: Kovács Ferenc, Vesztergombi Ferenc, pozícióját megalapoztuk. Dinamikusan fejlődött az export, önálló palackozó üzemet hoztunk létre. Több átalakuláson ment át ez a társulás, míg 1994-ben egy magán-részvénytársasággá alakultunk, Aliscavin Borászati Rt. néven. - Mindez a folyamat 17 esztendeig tartott.. - Ez alatt a 17 esztendő alatt, úgy gondolom letettem a névjegyemet a város és a szakma asztalára. S amire büszke vagyok, a családomon kívül, azaz, hogy mindig a közösség érdeke volt fontosabb számomra, mint egyes embereké. „Hobbym a triatlon" Születésnap Egy éves lett a Férfiakról, nemcsak férfiaknak című sorozat. Az elmúlt számban Dombai Gyula fogtechnikus volt a vendégem, vele emlékeztünk a sorozat elődjére, amely a Nőkről, nemcsak nőknek címet vi-' selte, amely az olvasók kedvence volt, s éppen ezért könyv formájában is megjelent. Valószínű a visszaemlékezés volt az oka, hogy a jubileumi évfordulón - ki tudja kinek az ördöge miatt - a férfiakról szóló oldal tetejére a régi cím került. Szerencsére kevesen vették észre, aki mégis, íme az igazság. Köszöntöm minden volt kávéházi randevú vendégemet, s a kedves olvasóknak köszönöm a töretlen bizalmat és figyelmet. Sas E. - Neked pedig egy lányod és egy fiad... A lányom végzett jogász, ügyvédnek készül, fiam másodéves közgazdászhallgató, jó tanuló, országos bajnok a tiratlonban, ami szintén nagy büszkeség számomra. - Olyan szigorú apa voltál, mint a Te édesapád'! - Az a nagy tekintélyelvűség már nem volt meg, hiszen más a kapcsolat - mi még magáztuk a szüleinket -, ám ez talán csak a külsőségekben jelentkezett. Bármennyire is imádom őket, a szigorú következetességből, ha tanulásról volt szó sosem engedtem. Bár szerencsém is volt, mindig azt hozták, ami elvárható volt tőlük. -Azt mondtad, saját és gyermekeid sikerei a háttérnek köszönhetőek. Ez pedig nem más, mint a feleséged Marika... - Egyforma diplománk van, de ő a szakmai fejlődését mindig háttérbe szorította a család érdekében. Ezt a sikeres utat csak úgy lehetett végigjárni, hogy ő a háttérből biztosította számomra és a gyerekek számára is a biztonságot, a nyugalmat, az állandóságot, a kiegyensúlyozottságot. Egyébként ugyanúgy ahogy a borban, az életben is a legfontosabbnak a kiegyensúlyozottságot tartom, amikor nincsenek szélsőségek. „Pincétől az egyetemig" - Azt mondtad, a pincéből egyenes út vezetett az egyetemig, a diploma után visszamentél ezen az úton... ? - Mire elvégeztem az egyetemet, már más vezetők voltak az ÁG. élén, akik nem ismertek, s megvolt a saját szakember gárdájuk. Szerencsémre. Úgyanis Villányba kerültem, ahol egy felfutó pincészetet, egy nagy beruházást vettem át, fiatal szakembergárdával, s ez egy óriási lehetőség volt. Az életem legszebb időszaka volt ez, fiatal voltam, szakmai sikereket értem el. megnősültem, s megszülettek a gyermekeim. Szakmai és magánéletem ott megalapozódott, anyagilag is jó alapot kaptam, s azok a kollégák, akikkel ott dolgoztam ma mind országosan elismert és híres borászok lettek. - Ahogy Te magad is, ám először beszélj arról, hogy kerültél vissza Szekszárdra? -Az Alisca Borászati Rt ügyvezető igazgatója vagy, az Alisca Borrend Nagymestere, az Országos Borszakértői Bizottság tagja, Hegyközségek Nemzeti Tanácsának tagja, a Tolna megyei Triatlon Szövetség Társadalmi Elnöke... A felsorolás persze nem teljes, de a végén van egy kakukktojás... - A hobbym a sport, fiatal koromban atletizáltam, sőt megyebajnokságon dobogón is álltam. A kosár és kézilabdát is szerettem. Évek óta szervezem a SporTolna Triatlon Fesztivált, ami az idén 15. alkalommal került megtartásra, több ezer ember részvételével. Rendszeresen az évi szabadságomból két hetet ezzel töltök, nagy kOikapcsolódás, feltöltődés a számomra, s ilyenkor is együtt lehetek a családommal. - Aki ismer az tudja, hogy számodra mennyire fontos a család... - Minden szakmai sikert megelőz. A legnagyobb sikernek a gyermekeimet érzem, apám is arra volt a legbüszkébb, hogy három sikeres fia van. „Kockás zakó a kedvencem" - l illámkérdésekre sem nagyon maradt hely Mégis egy-kettőre talán. Kedvenc borod? - Kadarka. - Kedvenc ételed? - Mindenevő vagyok, a hagyományos magyar ételeket szeretem, a marhapörköltet lehetőleg lábszárból napokig nem unom meg. - Kedvenc ruhád? - Kockás zakó. - Kedvenc TV műsorod? - Hírműsorok, sport. - Kedvenc olvasmányaid? - Manapság a novelláskötetek. - Kedvenc zenéd? - Big-Band, Jazz. -A város számodra legkevesebb helye? - A felső utca, amikor a Remete utcán minden szembejövővel tudok egy-két szót váltani, hiszen ismerősökkel találkozom lépten, nyomon.
