Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-09-05 / 30. szám

12 SZEKSZÁRDI 1999. szeptember 5. « m ptwpsf ci - .. -•, :•• i^aBi" „ HSHI^MpH- I WlfflAfltif A fCAiám tfTAff Í^ras /MÍ//V: „Mintha hazajöttem volna"... Szőkesége, a mosolya, a közvetlen­sége, ebből adódó szimpatikus sze­rénysége a régi. Minden bizonnyal a játéktudása is. Örül annak, hogy végülis így alakult... Már úgy, hogy visszatérhetett Szekszárdra, ahol két remek évet hagyott maga mögött, de... Amikor valakit 30 évesen egy nagy csapathoz, nevezetesen a Fra­dihoz hívnak, az azért kizökkenti az illetőt a hétköznapok kerékvágásá­ból. Persze, hogy igent mondott, mégha ez a családi élet gyökeres fel­forgatásával is járt. Ám a váltás, a kockázatos vállalkozás végülis vi­szonylag rövid ideig tartott. Ami benne volt a pakliban. - Mindent egybevetve megérte a Fradi-kaland? - szegeztük a kérdést a KSC-hez visszatért bedobónak. - Azt hiszem meg. Azért, mert ki­zárólag anyagi megfontolások miatt igazoltam, vállaltam. Ez pedig min­denképpen bejött. - De lehetett ennek a dolognak egy titkos szakmai része. Nevezetesen az, hogy 30 évesen is „üzenjél" a Me­csekaljára Rátgéberéknek hogy talán korán váltál a nagy pécsi sikercsapat hatodik, illetve hetedik emberévé... - Szépen kiagyalva, tipikus új­ságírói gondolkodás. De nem, hidd el semmi ilyen nem volt bennem. Azt az időszakot, reálisan elemezve én már lezártam. - Azért kihívásnak „üzenet" nél­kül is az volt. Ha azt mondom, hogy nem sikerült ilyen szempontból úgy, ahogy eltervezted, akkor újfent tévúton járok. - Nézd, az, hogy nem lett hosz­szabb távú kapcsolat a Fradival, az olyan szakmai momentumnak is be­tudható, hogy nem azon a poszton akartak játszatni, amelyiken én Pé­csett és Szekszárdon is eredményes voltam. Az ottani változásokkal nem tudok mit kezdeni: tudod, új edző, új szponzorok, új elképzelések. - Ezek egy picit - mármint a vál­tozások - Szekszárdra is igazak. - Na persze, de ide engem nagy szeretettel hívtak úgy érzik, tudok se­gíteni, fontos láncszeme lehetek a csa­patnak. Ez nagyon jóleső, és minden­képpen arra sarkall, hogy kihozzam azt, ami még bennem van és azon a poszton, ami tényleg az enyém. - No, és az sem mellékes, hogy ezzel az igazolással megint azért közelebb kerültél Baranyához, Pécshez ahová még sok minden, sok mindenki köthet. - Látszólag igen, de valójában azért nem annyira. A féljem válto­zatlanul Budapesten dolgozik, va­gyis a család nincs úgy együtt, mint az elmúlt években volt. - Ezek szerint a Fradi-kaland tény­leg nem volt rvssz a család későbbi egzisztenciája szempontjából... - Igen, a féljem ezen igazolás jó­voltából talált egy olyan jó munka­helyet Pesten, amivel az én Szek­szárdra visszaérkezésemmel sem hagyott fel. így változatlanul ingá­zunk, de jól felfogott érdekünk ezt kívánja. Persze azért nincs nagy ló­ti-futi Én például a gyerekkel itt Szekszárdon letelepedtem. - Vagyis Veres Judit, valamikori PVSK-ás magyar bajnok kosaras a Szekszárdon képzeli el pályafutásá­nak befejező szakaszát. - Nagyon szeretném, ha így lenne. Szeretek itt élni, ebben a csapatban játszani. És olyan produkcióval sze­retnék előállni, hogy senki se mond­hassa, hogy „Te öreglány, éppen itt az ideje, hogy elhúzzál innen".! - Meddig lehet még egy közép­csapat húzójátékosa Veres Judit? Mennyire kell kizsigerelni a szerve­zetedet ahhoz, hogy meg tudjál fe­lelni ennek a kihívásnak? - Egy-egy alapozás után, mint a mostani volt, egy-egy kemény nap után nagyon elgyötört vagyok, úgy érzem, itt a vég, nincsenek már ener­giatartalékok, amelyekhez nyúlni le­het. Ezen krízis után optimistává vá­lok, nem érzek fizikai avagy bioló­gia korlátokat. - Az, hogy még játszol, több évet tervezel egy vidéki középcsapatban, annak anyagi okai is vannak. A mai bizonytalanságban nem tartasz at­tól, hogy egyszercsak beüt a krach és a kosarasoknál is egyszeresük azt mondja valaki, hogy holnaptól csak minimálbérért kell kosarazni... - A lehetőség, az ilyen szomorú helyzet tényleg benne van a pakli­ban. Ám Szekszárdot ilyen szem­pontból stabilnak érzem. Nekem és úgy gondolom másoknak is megad­ta hiánytalanul mindazt dr. Sólyom Bódog elnök úr, amit ígért. Az ő személye ilyen szempontból egyfaj­ta garancia is. Az anyagiakon nem múlhat a csapat sikeressége. Szőkesége, örök mosolya, szimpa­tikus szerénysége a régi. És ha a já­téktudása is az lesz, akkor... Az itteni népszerűségi indexe borítékolhatón magasan marad. B.Gy. Szponzorok kérik, ők teljesítik Unió Box Team-es országjárás Budapest, Kecskemét, Pécs után egy újabb magyar majdnem nagváros, kaposvár kapcsolódott be, a szekszár­di székhelyű Unió Box Team celebrál­ta honi ökölvívó vándorcirkuszba. Ami szövetségi, egyesületi, sportdip­lomáciai szempontból mindenképpen örvendetes. Az, hogy a díszpinty Kokó mögötti honi profi ökölvívás és szövet­ségi élet szekszrádi kézben van. A szurkolók, aki nemegyszer nézőcsú­csot előidézve megtöltötték a szek­szárdi sportcsarnokot, nos ők nem fel­tétlenül örülnek annak, hogy a Rácz­team tagjai legközelebb esetleg Deb-^^ recenben lépnek fel. S a dolgot csak^D nehezíti, hogy a televíziók egyelőre „ érzéketlenek " ezek az eseményekre. - Annak ellenére, hogy szponzori fronton nincs érdeklődés Szekszár­don, illetve a környéken, számunkra változatlanul fontosak, hogy több ke­vesebb rendszerességgel legyenek Szekszárdon események Nekem ez, ha úgy tetszik a szívügyem is - mond­ta Rácz György a team vezető edzője. És az idén még rendezünk is egy ki­sebb kaliberű eseményt, a csarnok legnagyobb edzőtermébe, ahová azért sokan beférnek. Az országjárás több szempontból szükségszerű. Ré­szint, mert a szponzorok ragaszkod­nak az ő tevékenységi körükhöz tar­tozó helyszínekhez, no és egy-két fel­lépő is odavalósi. Utaztatjuk a pro­dukciót, ám szinte biztos vagyok ben­ne, hgoy rangos cimmeccses nemzet­közi esemény színhelye is lesz majd előbb vagy utóbb Szekszárd. B . Hosszú évtizedek óta - bárhol a világon - felettébb jó magyarnak lenni kajak-kenu ürügyén. És igy volt ez leg­utóbb Milánó peremén, az Idroscala partján, ahol a har­mincadik kaja-kenu világbajnokság zajlott. Mert a világ megsüvegeli mindazt, ami ebben a sportágban mifelénk zajlik. Mindenekelőtt azt, hogy nincs eredményességet visszavető generációs űr, jönnek a trónkövetelök és he­lyet követelnek maguknak a csapatban - és ugyanazon a szinten teljesítenek. Mert amig tavaly Szegeden még Kő­bánról, a legendává nemesült Horváth-Kolonics páros­ról és a többi atlantai sikeremberről szólt a történet, most a hasonló frenetikus sikerrel zárult világtalálkozón, ha úgy tetszik epizódistává, vagy rutint kölcsönző csapatem­berekké váltak a négyes hajóban. Jöttek és nagy hagyo­mányainkhoz méltóan teljesítettek az új hullámosok. Mint például a nőknél Kovács K., Viski, Szabó, vagy a fiúknál Cajárszki és a paksi Kozmáim, akik végülis kapitányi döntés értelmében kerültek a négyes hajókba. Úgy tűnik, hogy a párosoknál, de különösen a négye­seknél célszerű lesz úgy kialakítani a hajókat, hogy azok­ban az egyéni kvalitások alapján a legjobbak kapjanak he­lyet. Eléggé a viták keresztiizében volt ez álláspont, bizto­san vannak olyanok, akik az elmaradt kenu aranyakat, a válogatási gyakorlat ilyetén való változásának tudják be, de ebben a rendkívül kiélezett helyzetben - a magyar­német-orosz-lengyel kiilönharcban -fontos, hogy a fizikai képességek tekintetében a legerősebb, a legjobban jéjlöd­hetök kapjanak helyet. Mert az olyan egység és összhang, jj ami az úgymond egyesületi hajókat jellemezte, az egy év­vel az olimpia előtt még kilakitható. Ebbéli vélekedésünket erősítette meg a németeket '91 után végre legyőző kajak ezerméteres kvartettünk is, amikor partra érve Kammerer, Storcz, Vereczkei és Horváth az összhanggal kapcsolatos kérdésünkre azt mondták: „Erre úgy tűnik nem kell sok időt fordítani, az jön magától igy szuperek. Persze, ahol mind egytől-egyig nemzetközi klasszis ül a hajóban, ott el lehet bagatellizálni a kérdést. De abban az egységben, amelyben két-három fiatal ül vagy éppen térdel, ott bizony fontos szerepe van egy Kőbánnak, egy Dónusznak, aféifi kenusoknál egy Horváth Csabának egy Belicza Bélának, még ha éppen robbanékonyságuk nem is a régi... A magyar kajak-kenuban tipikusan az a helyzet állt és áll elő, mint például az Egyesült Államok atléta vá­logatottjánál. Világelitbe tartozó versenyzők egész so­ra nem tudhatja, hogy ott lesz-e jövőre Sydnyben. Mert ugyan a két olimpiai számban is győztes négyes tagjai (férji kajak ezer méter, női kajak ötszáz méter) állítólag védettséget élveznek. No, és az újsütetű kajak egves ki­rályunk Vereckei is minden bizonnyal. A többi számban nagy a helyezkedés, a meditáció: ki miben, kivel indul­jon a Sydney részvételről döntő két hazai válogatón. Ízelítőül csak egy az izgalmak közül: miután a kenu egyesben valamennyi számban idehaza taroló,de a vébén dobogót el nem érő Kolonics - alias „ Koló " -, akinek csakis a győzelem, esetleg a dobogó lehet az el­fogadható eredmény, felhagy-e a szóló kísérletekkel és ha igen, akkor kivel párosozik ezután: a vele tucatnyi aranyat szerző Horváth Csabával újból, vagy éppen az új hullámosok közül választ valakit. Aki akár a paksi Kozmann Gyuri is lehet... B.Gy. 1

Next

/
Thumbnails
Contents