Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-09-05 / 30. szám

^^^^^^"SZEKSZARD! ^ VAS4RNAP 1999. szeptember 5. Érdekli? Bemutatjuk! Az ember (ívJelV)tanulás nélkül nem év semmit Dr. Nyirati Erika, a Szekszárdi Városi Ügyészség ügyésze azt kérte, hogy sorozatunk következő interjúalanya Rabéi Mona legyen. A bájos ifjú hölgy egyiptomi-magyar állampolgár, hiszen édesanyja magyar, édesapja arab. Az ügyész asszony kíváncsi arra, hogy a Budapesten dolgozó lány hogyan éli meg a kettős állampolgárságot, s érdekelné a nyelvtanulási módszere, mivel Mona öt nyelvet beszél jelenleg. Bizonyos tekintetben „kilóg" a sorból Rabéi Mona, mert igaziból nem szekszárdi, sorozatunkban pedig ragaszkodunk ahhoz, hogy az interjú főszereplője városunkban éljen. Nemcsak azért tettünk kivételt, mert Mona érdekes személyiség, világot látott ember. Hanem azért is, mert - mint mondta - kicsit szekszárdinak is érzi magát, mert kicsi kora óta itt tölti nyarait nagyszüleinél, Csaba Árpádnál és feleségénél, Eszterbauer Máriánál. - Szüleim Budapesten ismerkedtek meg. Édesanyám asszisztensként dolgozott egy kórházban, ahova bekerült apám. Ő pedig diplomata. Van egy féltestvérem apám részéről. Ő Szíriában él, májusban voltam meglátogatni, régebben pedig ő töltött itthon egy nyarat. - Mona Kairóban született, s ott is élt 1992-ig, amíg nem költözött Budapestre? - Több országban éltünk. 1974-től 1976-ig Jemenben voltunk, utána egy évet Svájcban, Bernben töltöttünk, s visszamentünk Egyiptomba, ám 1981-ben ismét Svájcba költöztünk, és Zürichben éltünk, majd Genfben, - akkor naponta jártam át Franciaországba iskolába - s vissza Egyiptomba, én pedig valóban 1992ben jöttem Magyarországra. - Itt rátérhetünk a nyelvtanulási módszerére, amit könnyített a lehetőségek sora. - Ez így van. S ha nem is akartam volna megtanulni nyelveket, akkor is ragadtak volna rám. Mondhatom, hogy szerencsém is volt születésemkor: két nyelvbe csöppentem bele. - Mi az anyanyelve a klasszikus értelemben? - A magyar és az arab. Négy éves koromig együtt beszéltem a kettőt... egy ilyen szó, egy olyan szó. Amikor először voltunk Svájcban, akkor nemzetközi francia nyelvű iskolába jártam, második alkalommal pedig németet kellett tanulni. Közben, amikor visszamentünk Egyiptomba, ott angolul tanultunk. - Ezekből a nyelvekből vizsgát is tett? - Francia nyelvből még Egyiptomban szereztem felsőfokú nyelvi diplomát, amit itt minden további nélkül elfogadtak az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. /Ide vettek tol 1992-ben, amikor Magyarországra jöttem./ Arabból természetesen nem kell nyelwizsgáznom... tetejében az érettségim francia, arab és angol nyelven van. - Mit milyen nyelven tanultak? - Egy tanegységünk volt, amit arabul tanultunk, a matek, fizika, biológia franciául volt, s külön tanultunk angolt. - Miért döntött a magyar egyetem mellett? - Ez nagyon érdekes volt. Édesanyám 1991-ben kapta vissza a magyar állampolgárságát - előtte ugyanis „disszidensnek" minősült - s ugyanakkor Kairóban, a magyar követségen azt mondták, hogy édesanyám után én is megkaphatom, megörökölhetem a magyar állampolgárságot. Ezt örömmel vettük tudomásul. Amikor a konzul elbeszélgetett velem, rettenetesen csodálkozott, hogy tökéletesen beszélem a magyar nyelvet. O adta az ötletet, hogy tanuljak tovább itthon, Magyarországon, akár a színművészetin mert oda is szerettem volna jelentkezni akár a képzőművészetin - mert Párizsban a Sorbonra már fölvettek -, akár másutt. Az ELTE francia tanszéke mellett döntöttem. -- Mona itt tanult, s itt dolgozik Budapesten, az egyiptomi Queen Tours utazási irodánál utazásszervezőként. Egyiptom, vagy Magyarország a hazája?. Két hazám van. Amikor Egyiptomba megyek, azt mondom, hogy haza utazom, amikor jövök vissza, akkor indulok haza. De akár ott, akár itt vagyok, akkor otthon vagyok. Ez egyébként okoz bennem dilemmát, mert nem tudom, hol telepedjek le végleg? Ez együtt jár valamiféle identitás zavarral, bár tudok alkalmazkodni Egyiptomban és itt is. - Ha a sors Amerikába, vagy Ausztráliába vezérelné? - Akkor mennék, mert alkalmazkodni tudok, utazni nagyon szeretek, jármű van, amivel bármikor hazajöhetek. A beilleszkedéssel soha nem volt problémám. -A nyelveket is ilyen könnyen váltja? - Tavasszal a barátnőmmel Párizsban voltunk. Azt hitték a dialektusom hallatán, hogy francia vagyok. Aztán találkoztam marokkóiakkal, s arabul beszéltünk, amin megdöbbentek. De gondolkodni és álmodni csak magyarul szoktam. Azt hiszem, ez anyukám hatása. De érdekes, amikor mindketten itthon vagyunk, az utcán arabul beszélünk, Egyiptomban pedig magyarul... Ennek praktikus oka van, hogy ne értsék, miről folyik köztünk a szó. - Egyiptomban született, ott volt kisgyermek. Hogyan szólalt meg először? - Magyarul. Mama és anya voltak az első szavaim. Ez arabul szintén mama, illetve ommi. Egyébként az apa az baba, mert az arabban nincs „p" betű. - És a baba? - Az arusza. De én soha nem játszottam babákkal, legfeljebb autókkal, de főképpen rajzolgattam. - Sokan utaznak Magyarországról Egyiptomba? - Nagyon sokan. Én csak ritkán kísérek csoportot. Viszont édesanyám igen, sőt, szinkrontolmácsként is működik. - Mennyire ismeri Egyiptomot Mona? Mit mutatna meg legszívesebben ismerőseinek? - Tökéletesen ismerem, s számos helyet mutatnék meg nekik Kairót, bazárokat, múzeumokat, a Nílust... de elvinném Edfuba, ami egy kis falu, s a templomhoz - ahogyan ott mindenki - mi is konflissal mennénk. Ez a Horus templom még a görög-római időkben épült, ez a legrégebbi egyiptomi templom csodálatos eredeti falfestménnyekkel. Az udvarokkal, oszlopcsarnokokkal együtt száz méter körüli a hossza, s mivel a templom egy tengelyen van, az udvar kapujából belátni a Szentek szentéjébe. - Hány lakosa van Egyiptomnak? - Már eléri a 65 milliót, Kiróban pedig húszmillióan élnek. - Nagy számban vannak analfabéták? Egyúttal kérem, hogy beszéljen az egyiptomi iskolarendszerről is. - Az iskola ott kemény dolog. Háromszor negyvenöt percet tanítanak egyfolytában, majd tíz, illetve tizenöt perc szünet következik. A diákok minden hónapban, majd évente tesznek vizsgát minden tanegységből. Ha valaki az érettségin megbukik, évet kell ismételnie. Az érettségin legalább tíz tanegységből kell vizsgát tenni... Az analfabéták számát sikerült lecsökkenteni, most a lakosság húsz százaléka nem tud írni, olvasni. Nyolc osztályt kötelező elvégezni, s mellette az emberek is egyre inkább rájönnek, hogy tanulás nékül az ember nem ér semmit. Nyelvtudás nélkül pedig még kevesebbet. - Mikor járt legutóbb Egyiptomban ? - Már régen. 1997 októbere óta egyfolytában itthon vagyok, úgyhogy honvágyam van, szeretnék már hazamenni. Októberben megyek, s megnézem a piramisoknál rendezaj^ Aida előadást. Nagyon szereten^^ zenét, kivéve a népzenét. - És a hastánc? - Az tökéletesen megy, a véremben van. De az nem népzenére, hanem tipikus egyiptomi hastánc-zenére megy. - Mona szerint mi a legalapvetőbb és legmindennapibb különbség a két nép között? - Az, hogy a magyarok lehangolt, szomorkás emberek szemben az egyiptomiakkal, noha ott sokkal nehezebb az élet. Az egyiptomi emberek nem vesztették el az életkedvüket, s jó szívvel mosolyognak. Ezzel sok gondom volt, amikor bekerültem az egyetemre. Olyan a temperamentumom, hogy jó kedvem van, mosolygok, s láttam, amikor rám néztek, magukban azt kérdezték, hogy „ez meg minek örül?". Úgy látom, hogy a magyarok arcára kiülnek a napi gond^^ - Szekszárdot szereti? - Nagyon boldog nyarakat töltöttem itt a nagyszüleimnél és sok barátom van. De Szekszárd nekem kis város. A szombati és a vasárnapi némasága meggyötör. Számomra a nyüzsgés és a lüktetés egyenlő a boldogsággal. Engem a budapesti hétvégék síri csöndje is zavar. - Hol lakik a fővárosban? - Bérelek egy másfél szobás lakást, amelynek szép nagy konyhája van. - Ez fontos? - Persze. Egyiptomban a konyha a lakás középpontja, ott zajlik igazán az élet, ott gyűlnek össze a családok. - Sajnos, az elmondott egyiptomi recept ebbe az interjúba nem fér bele, más alkalommal közöljük. Úgyhogy most kérem, nevezze meg, hogy kiről olvasna szívesen? - Örülnék, ha Barsi Péter ékszerész az ékszerekről, az ékszerek divatjáról, a viselésük módjáról szólna. V. Horváth Mária i