Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-08-22 / 29. szám

15 1999. augusztus 22. SZEKSZÁRDI Nőkről, nemcsak nőknek Sas Erzsébet oldala Heti könyvajánlat Jurán Vidor: Vadászhistóriák A szerző sziporkázó történetei érzékeltetik egy letűnt kor álomvilágát. Egy-egy fejezetcím a könyvből: Az utolsó kopóvadász, Vadászlevelek, Két lövés, A vadember A nem vadászoknak is izgalmas érdekes olvasmány. (50-es melletti könyvpavilon) Vendégem a Gemenc presszóban Dombai Gyula fogtechnikus, akivel arról beszélgettünk, hogy mit jelent az életében a SZOLGÁLAT, amely hivatásában, szerteágazó tevékenységében, ars poéticájává vált. „Semmit sem kaptam ajándékba..." - Igazi tüke lévén, kevés ember van iekszárdon aki nem ismeri Önt. Akár ^H\dt hivatásában, akár mint volt önkormányzati képviselő, akár mint a Kézműves Kamara alelnöke, - s még sorolhatnám, milyen fórumokon van ott - benne él a városban, a városért. Mit jelent Önnek ez a Szekszárdiság? - Mindent! Imádom Szekszárdot. Bárhonnan hazatérek nagy boldogság számomra rátérni a városba vezető útra. Jóleső érzés, hogy amikor végigmegyek az utcán visszaköszönnek az emberek, bevallom büszke vagyok erre. - Megszerezni az emberek szeretetét nem könnyű, s még nehezebb megtartani. Milyen indíttatást kapott a szülői házból, emberileg, szakmailag? - Sokan tudják, hogy édesapám közszeretetnek és tiszteletnek örvendő fogtechnikus volt ebben a városban. Édesanyám a legszebb foglalkozást folytathatta, édesanya volt. Mint a család egyetlen gyermeke - jó lett volna •

í testvér, a sors másként akarta nte természetes volt, hogy édesapám nyomdokaiba lépek. Sosem adta fel elveit, még azokban az időkben sem, amikor egyfajta megbélyegzéstjelentett az önálló iparosság. Piarista neveltetését mindig éreztette a családban. Sosem kaptam tőle semmit „ajándékba", mindenért „megdolgoztam". Egyetlen dolog volt adott és feltétlen és az a szeretet volt. A család gyümölcsösében 274 barackfa volt, biciklivel vittem az üzletbe, piacra. Óriási lekötöttséget jelentett nyáron, amikor az osztálytársaim, barátaim nyaraltak. Mégsem volt számomra ez teher, mert büszke voltam, hogy a szüleim bevontak a család ügyeinek intézésébe, ezért nem a munkát láttam, hanem a célt, amely az én jobb körülményeimet is biztosította. „Kiszolgálni a hozzám fordulókat..." -A szekszárdi érettségi és a Budapesti Fogtechnikusi oklevél után a szakmára, a legjobb mester taníthatta.... - Édesapám mellett voltam gyakornok. Egyébként a budapesti két év nagyon kellemes időszaka volt az életemnek. Felhőtlen diákévek, amelyre mindig jó visszaemlékezni. Első munkahelyem a Fogtechnikai Laboratórium volt, ahol édesapám javaslatára kezdtem el dolgozni 1968 ban. Szigorú, következetes kiváló vezető keze alatt, akitől mindig lehetett tanulni: Szegedi Jánosnak hívták. Miután szerettem volna mestervizsgát tenni, pár évig édesapám mellett is dolgoztam, s így amikor visszahívtak a Fogtechnikai Laborba, már túl voltam az aranyképesítésen és a mestervizsgán. - Elmondható, hogy bejárta a lépcsőfokokat, hiszen először, mint beosztott, majd vezető helyettes, s 1986-tól a Laboratórium vezetőjeként dolgozott... - Közben mint minden az ottani helyzet is megváltozott. Semmi sem volt a régi, s amikor édesapám meghalt, rámhagyva műhelyét, úgy döntöttem, ott folytatom. Könnyű volt azt az elvet vallani, amit ő: szolgálat. Kiszolgálni azokat az embereket, akik hozzánk fordulnak bizalommal. A fogorvosok egy részét édesapámtól „örököltem", ahogy velük a pácienseket is. Van, akivel már három évtizede együtt dolgozom, s a kapcsolatunk már túlnőtt a munkakapcsolaton, barátsággá fejlődött. Ilyen Dr. Rosta Tibor, Dr. Hellebrand Béla főorvos urak. „Alapítvány és fogsortörés javítása" -A laikus úgy gondolja, a fogtechnikusság megfontolt, csendes, zárkózott, s nagyon helyhezkötött embert kíván. Önnél ez másként van. Egy időben még városatya is volt... - A lakókörzetem javaslatára kerültem be az első képviselő testületbe, sőt a Tolna Megyei Közgyűlés Egészségügyi Bizottságának vezetője lettem, ahol rendkívüli emberekkel, kiváló szakemberekkel dolgozhattam együtt, sokat tanultam tőlük. A képviselői munkát is szolgálatnak tartottam, érte pénzt nem fogadtam el, tiszteletdíjamon egy alapítványt hoztam létre, amely a nagycsaládosok gyermekeinek továbbtanulását van hivatva segíteni. - Ön népszerű képviselő volt - alapítványon kívül is - mégsem jelöltette magát a következő ciklusra... - Igazából nem vagyok egy politikus alkat, s felbukkant az életemben egy másik szolgálat, ahol szintén sok ember érdekeit képviselhettem, illetve képviselem. Ez pedig a Tolna megyei Kézműves Kamara, amely 221 szakmát fog össze, s amelynek az alelnökévé választottak. Európában a Kamarák meghatározó gazdasági szerepet játszanak, s ideje volt, hogy nálunk is képviselve legyenek a vállalkozók érdekei. -A Kamarán belül mi tartozik konkrétan az Ön feladatkörébe? -Az oktatás és a szakmafejlesztés feladatköre, amelyhez kiváló kollégáim vannak a Kamaránál. Kiemelt fontosságú feladat számunkra a szakmunkás tanulók gyakorlati munkahelyhez való juttatása. - A Tolna megyei Közoktatás-fejlesztési Kuratórium tagja is, ahol legalább annyira szolgál mint egy egészen egyedülálló kezdeményezésében, amelynek a Bajcsy-Zsilinszky utcában talált otthonra... - Három évvel ezelőtt karácsony előtt egy kisnyugdíjas keresett meg: elHeti bölcsesség „Manapság amikor sok-sok barátság felbomlik, megszakad, illetve többek érdekből kötődnek,*boldogok vagyunk, hogy bennünket ugyanaz köt össze, immár negyed százada: Az együttlét öröme." (Dombai Gy.) törött a fogsora. így indult, s ma már harmadik éve ingyen javítjuk a fogsortöréseket a nyugdíjasoknak, évente néhány hónapig, az időpontról szórólapokon tájékoztatjuk őket. „Az együttlét öröme" - Szolgálat. Ez az Ön ars poeticája. Honnan ez a nagy energia, optimizmus, segítőszándékra törekvés... - Mondhatnám úgy is az erő velem van. A feleségem, aki igazi jó feleség és anya, aki a kisebb és nagyobb dolgokban mindig mellettem állt. Gimnáziumi szerelem a miénk, amely végigkísérte közös életünket. - Két felnőtt gyermekük van... -A fiam orvos, jelenleg Budapesten él és dolgozik, lányom bölcsészkaron végzett. Nagyon büszke vagyok rájuk - tudom ők ezt nem szeretik hallani s arra legfőképpen, hogy amikor csak tehetik otthon vannak, s a vasárnapi ebédek úgy zajlanak mint kicsi korukban, egymás szavába vágva mesélik élményeiket. - Az együttlét közös öröméről beszélgetve előjöttek a barátok... - Nagy baráti társaságunk van, s ezt a baráti kört 1973 óta köti össze a szeretet. Névnapok, születésnapok, ünnepek nem múlhatnak el egymás nélkül. Manapság amikor sok-sok barátság felbomlik, megszakad, illetve többek érdekből kötődnek, boldogok vagyunk, hogy bennünket ugyanaz köt össze immár negyed százada: az együttlét öröme. Ugyanolyan jól érezzük együtt magunkat, mint a kezdet kezdetén. - Bár elárulta, hogy felesége kiváló háziasszony, tőle csak tanulni lehet, azt sem tagadta, hogy meg kell osztoznia a konyhán Önnel. A főzés ugyanis az egyik hobbyja, s a másik? - Imádok főzni, az áfonyás vadmalac gombával töltve, kemencében sütve, az egyik kedvencem, amiből talán kiderül, hogy a másik hobbym a vadászat. Jó levegő, jó társaság, mozgás Szálkán, Pálfán, ez számomra az igazi kikapcsolódás a nagy koncentrációt és figyelmet igénylő hivatásom mellett. - Többször „figyelmeztetett" az interjú során, hogy Ön nem szereti az egyes számot. Minden munkáját, amit végez segítik, legyen az a Kamarában, a Munkácsy utcai Laboratóriumban, otthon vagy bárhol. A szolgálathoz, amit felvállalt megtalálta a legjobb segítőtársakat.