Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-08-22 / 29. szám

8 , SZEKSZÁRDI VAS4RNAP 1999. augusztus 22. •pegjk Out, azaz beszéM ki magad angolo Ez a nyár is véget ér(t), itt az ideje az emlékezésnek. Persze csak akkor, ha van mire emlékezni. Például egy kéthetes külföldi út a francia Riviérán vagy egy tábor. Keszthelyen, a Vendéglátóipari Szakközépiskola Kollégiumában 50 amerikai egyetemista társaságát volt szerencsém élvezni. Sajnos csak egy hetet töltöttem velük, de az élmény maradandó volt. A táborozást a Timóteus Társaság (a keresztény egyetemisták egyesülete) szervezte. A programok reggel 9-kor kezdődtek, egy másfél órás énekléssel, tánccal, szlengtanítással tarkított előadás kezdődött, majd ezt kiscsoportos (10-12 fő) foglalkozás követte, melyen a következő témákról beszélgettünk: barátság, szerelem, szex, önértékelés, a karakter, jövőbeli tervek. Ebéd után strandolás vagy foci, tenisz, stb. következtek, ezután pedig 1 amerikai diák 3-4 magyarral foglalkozott. Este, vacsora után pedig különféle játékok, filmvetítés volt soron. Most két interjú következik - bizonyítandó, hogy vannak „normális", azaz nem olyan amerikaiak, amilyeneket a moziban látunk. Jo(\y Jody Carlson már nem egyetemistaként vett részt a táborban, az ő feladata harmadmagával együtt az volt, hogy délelőttönkénti előadásokat tartsa. - Ha jól tudom, te már nem először vagy Magyarországon. Hogyan jött az ötlet? - Még egyetemistaként kapcsolódtam be a Campus Crusade for Christ (az amerikai Timóteus Társaság) munkájába. Ekkor történt Magyarországon a rendszerváltás, s ekkor a Campus missouri és kansasi szervezete „örökbe fogadta" Magyarországot. így kezdődött az amerikaiak „exportja". 1992 nyarán voltam itt először, Balatonföldváron. Ez egy strandmisszió volt kimentünk a strandra és beszélgettünk a fiatalokkal Istenről. Az 1994/95-ös tanévben - annak ellenére, hogy közlekedésmérnök vagyok - a balatonföldvári gimnáziumban tanítottam angolt. Az 1998/99-es tanévet pedig Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetemen töltöttem el. - Mi a tábor célja? - Elsősorban az, hogy ittlétünkkel segítsük az idelátogató diákokat az angol nyelv elsajátításában, de az sem mellékes, hogy megpróbáljuk megmutatni nekik, hogy hogyan élhetnek keresztény életet. Természetesen nem-keresztények is jöhetnek a táborba, nem kényszerítjük őket semmire. Számunkra már az is eredmény, ha észreveszik, hogy mások más szemszögből láthatják ugynazon dolgokat, s ezáltal megértőbbé, türelmesebbé válnak. Az amerikai magyar vagy a magyar amerikai? - Mi volt a legnagyobb csalódásod Magyarországgal kapcsolatban? - Nem igazán volt nagy az a csalódás, inkább csak kellemetlen volt, hogy a feleségemnek majdnem ellopták a pénztárcáját a metrón. Kellemetlen helyzetbe nem egyszer kerültem. A legemlékezetesebb ezek közül az volt, mikor nyáron, melegben utaztam a zsúfolt villamoson, Pesten, és egy idős hölgy mellett kapaszkodtam a fogódzkodóba. Nem kis erőfeszítésembe került, hogy a leill. felszálló tömeg ne lökjön a nő ölébe. Egyszerre mégis elvesztettem az egyensúlyomat, és véletlenül belerúgtam a hölgy szatyrába. A szatyorból - az utazók nem kis meglepetésére egy kacsa bújt elő, és megtámadott. - Nem tapasztaltál amerikaiellenes dolgokat? - Nem, de magyar barátaimtól tudom, hogy az értelmiségiek egy része az Egyesült Államokban csak egy kihasználó és erkölcsromboló országot lát. Ezt a képet valószínűleg az idelátogató turisták alakították ki^ hiszen ők úgy érzik, hogy kiszabadultak és nekik mindent szabad. Bevallom ezzel én is így vagyok, de féken tartom magam, s nem hágom át a jó ízlés határait. - Valami mulatságos nem történt veled? - De, az egy nyelvi problémából fakadt. Az angol „patient" szó egyszerre jelent türelmeset és pácienst is. A szállásadóm, egy idősödő hölgy pedig hevesen tiltakozott, mikor úgy bókoltam neki, hogy „beteg vagy!" Ryan Ryan Link huszonegy éves, harmadéves főiskolás, és tanítónak készül. Missouri-ban él, úgy, mint táboros társainak nagy része. - Hogyan hallottál a táborról? - A Campus szervezte az utat, tőlük tudt meg én is. Barátaim közül egy páran vol már itt, és mondogatták, hogy nekem is el kellene jönnöm. Ezen a nyáron még nem kell hajtani a diploma-vizsgára, így kapva kaptam az alkalmon. - Miért jöttél el, mi motivált? — Elsősorban Isten, hogy megismertethetem Őt a magyar fiatalokkal. Az előző politikai rendszer majdnem teljesen kiölte a mostani felnőttel^ bői a vágyat és a^P hetőséget a fiatalok keresztény szellemű nevelésére. Előbb-utóbb a mai fiatalság fogja vezetni az országot. Helyesen pedig csak az tud dönteni, akit Isten vezet. - Mi tetszett a legjobban? - Az emberek. Különösen a fiatalok. Az, hogy - ha nyelvi akadálya nincs - nyíltan, őszintén beszélgethetek velük. Segítőkészek, barátságosak. - Milyen nehézségeid voltak? -Nem csak számomra jelentett gondot, hogy hozzászokjak a boltban, a menzán, stb. a sorbaálláshoz. Ebből problémánk is akadt. Egyik szabad hétvégénken Budapestet látogattuk meg. A nyolcórás vonatot lekéstük, mert sorba kellett állni a jegyért. Még szerencse, hogy a tízórás postavonat egy kocsit is továbbított, így nem kellett a Déli pályaudvarban éjszakáznunk. „Ez a kedvenc országom!"