Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-07-25 / 27. szám

1999. július 25. SZEKSZÁRDI 11 o Orvosi munkássága és az 1848-as forradalom melletti tevőleges kiállása révén is méltán közismert orvost, BALASSA JÁNOS sebészt és egyetemi tanárt a megyénkbeli Sárszentlőrinc büszkén vallja fiának. Szülőfalujában az evangélikus parókián elhelyezett tábla emlékeztet arra, hogy a lelkészi lakban született 1814. május 5-én. Orvosi tanulmányait Pesten kezdte, majd Bécsben folytatta. 1838-ban szerzett orvosdoktori és szülészdoktori oklevelet. Öt év múlva a pesti Kóroda tanára, 1848-ban az egyetemi orvosi kar igazgatójává nevezték ki. Elkötelezett híve a szabadság-harcnak, a honvédkórház igazgatója, melyért 1849-ben három hónapi börtönbüntetésre ítélték. Csak 1851-ben mehetett vissza az egyetemre. Akkoriban az orvoslás latin és német nyelve mellett ki kellett alakítani a magyar műnyelvet is, melynek lelkes munkása volt. Ő operált először Magyarországon éternarkózisban és nevéhez fűződik az orvostanhallgatók gyakorló évének bevezetése is. Több új módszerrel gazdagította a sebészeti gyakorlatot. Nemzetközi hírű műtéti eljárásait külföldiek tanulmányozták. Javaslatára alakult meg az Országos Közegészségügyi Takács, melynek első elnökévé őt kérték fel. 1857-ben szakköz|bnyt indított Orvosi Hetilap címmel. Tekintélyét és lapját is felhasználva bizonyította a közegészségi ügy törvények általi rendezésének szükségességét és hasznát. Az Akadémia 1858ban választotta tagjává. Székfoglaló beszédében A képző műtétek címmel tartott előadást, melyhez készített rajzai az első hazai plasztikai műtétek leírásának illusztrációi. Hirtelen támadt betegsége három nap alatt, 1868. december 9-én vitte sírba. Jeles kortársairól, Korányi Frigyesről, Markusovszky Lajosról kórházat neveztek el, Balassa nevét a szekszárdi viselte évtizedekig. Az orvosi hivatás tisztelői most is emlékeznek rá, a Magyar Sebésztársaság „Balassa János emlékérem" kitüntetést adományoz 1906 óta. Tolna vármegyéből elsőként, de országosan is az elsők között, 1830-ban lett a tudós társaság rendes tagja, GEBHARDT XAVÉR FERENC orvos és tanár, Tolna vármegye táblabírája. Pakson született 1791. január 23-án. A pesti egyetemen végzett tanulmányai befejeztével egy létre is jött intézet megalapításán fáradozott, a himlő elleni oltóanyag előállítása érdekében. A gyógyászatban elért eredményeivel és termékeny szakírói munkásságával kiérdemelte kora több elismerését, köztük a nemesi js a királyi tanácsosi címet. Ahogy a Nemzeti Kalendáriom hiretni szokta, az „orvostudor, bábászati mester, a sebészek számára rendelt különös belgyógytan ny. r. tanára, lakik Hatvani utca 5. szám alatt," Pesten halt meg 1869. október 27-én. Papi pályára készült, majd kora kiemelkedő tudású bőrgyógyász orvosa és egyetemi tanár lett Dunafóldvár jeles szülötte POOR IMRE 1849-ben kezdett orvosi tanulmányai után tanársegéd, a bőr- és nemibetegségek gyógymódjának kutatója. A bőrbajok és a bujakór szakorvosi teendői mellett a Központi Országos Oltóintézet igazgatói tisztét is ellátta. Nevéhez fűződik a Gyógyászat c. lap indítása és az Orvosi Kör Egylet megalapítása, melynek első elnöke. Társszerzője az orvosi műszavak zsebszótárának. Ma a természetgyógyászat fogalomkörébe sorolnák akadémiai értekezéssé is fejlesztett témakörét, melyről 1864ben tartott székfoglaló ismertetést: „Hazai gyógyszereinkkel úgy vagyunk, mint természeti ásványvizeinkkel néhány évtized előtt voltunk. A magyar orvos pesti és bécsi tanáraitól megtanulta, micsoda gyógyvizek vannak Csehországban, Ausztriában .de alig hallotta, micsoda gyógyvizek vannak hazánkban. így vagyunk a gyógynövényeinkkel is: messze vidékről drága pénzen hordjuk a természet adományait, s nem tudjuk, hogy itthon lábbal tipródunk azon fövényen, mely sajgó sebeinkre írt rejt magában... " Poór Imre 1823. október 13-án született és Budapesten halt meg 1897. augusztus 20-án. Kaczián János NÉNÁNY MONDAT AZ EGYIK ÉRINTETT JOGÁN (Nem vád és védbeszéd) Nullum est iam dictum, quod non sít dictum prius. (Nem lehet már olyat mondani, amit ne mondtak volna korábban is.) Imi sem egyszerű. Bár Terentius, a fazon, dili, ciki kifejezéseket nem ismerte'Bandizásról nem is beszélve, hiszen ez is új figura és teljesen képtelen... Közben a somogyiaknál tartunk, ahol hogyan, hogyansem Csokonain kívül felbukkan Berzsenyi, Takács, Fodor, stb. Szegény Babits, de Garay is szülővárosától inkább távol... Illyésről nem is beszélve. Bizony. Ilyen az élet! S itt van egy vajszívű D. F. lilában, de inkább buszozik, kapál, sőt bort kínál, jrni alig... Mi az a 15 kötet?! Akik eljöttek a szerzői estemre - közel hatvanan - (W. G. szerint,) talán nem is a versemért, az irodalomért jöttek. Csak. A színvonalas műsor sem érdekes, nem számít... A különleges felsrófolt író-olvasó találkozó beszélgetési stílusa, amely végül is másfél órán át figyelemre késztette a vendégeket... Es a reprezentatív fogadás sem... Rendhagyó esemény volt a Márkvárt borok avatása, mivel az üvegekre versem került. Mindezek egyikére, valamelyikére sem futotta W. G. tollából. Nyilván merő véletlenségből, említésre méltónak nem tartotta. Az ő egyedüli vélekedése, állítása mérvadó lehete? Miért ébresztett kételyeket, különféle gondolatokat azokban, akik „csak" olvasták a cikket? Kocsis I. A. polgármester úr méltató szavai után, a beszélgetés végéig velünk volt. Gondolom, nem csupán tiszteletből. „Érdekes, jó beszélgetés volt. Gratulálok" - mondta. Sas E: Laczkó kihozta belőled a humort és így a patetikus mivoltod háttérbe került. Feri, gratulálok. Szeri Á: Nagyon érdekes, különös, nem szokványos akadémikus beszélgetés volt. Gratulálok. Minker T: Feri kivágtad a rezet. Gratulálok. A válaszom: Laczkó tulajdonképpen ezt akarta. Ismer... Molnár T: (aki Nyíregyházáról jött) Az előadás tényleg tetszett, az emberek figyelmét magával ragadtad válaszaiddal és apró beékelődött történeteiddel. És így tovább, tovább a művészbarátok, és mások is szintén... Sz. Ernő kérdezi egy találkozásunk alkalmával: Feri, én azon az esten voltam, amit Wesselytől olvastam? Válaszom: Igen, csak te és a többiek másképpen látták, hallották, érezték az egészet. N. Tibor véleménye: Minden közreműködőt ledegradált Wessely a „feledhető délutáninál. Nos, nekem, mint a legjobban érintettnek az a legfontosabb, a szereplők, az érdeklődő kedves vendégek másként vélekedtek, mint W. G. A gratulálok, a melegszívű kézszorítók, a többszöri átölelők és arcsimításaik őszinte szeretetből jöttek. Öröm sugárzott szemeikből és szép szóra nyíltak az ajkak. A felhőtlen baráti mosolyok tisztasága tükröződött egymásra és vissza. Az ünnep így volt teljes számomra. Nekik, mindnyájunknak bizony felejthetetle

n május végi délután volt. Általános etikai vélekedés, még az ellenfélről is a megfelelő tisztelet hangján illik szólni. A barátról...? Lám-lám Terentius, kiderül, lehet írni olyat is és úgy, amit és ahogy íróember felelőséggel nem tesz... „Mert magamat kigúnyolom, ha kell De hogy más mondja, azt nem tűröm el! (Cyrano) Ui: Ajánlott irodalom: Laczkó András, Hogyan üljünk a Pegazuson? A másik öregúr: D. F. Ódon derű 38. ]P<SlBűIb«g^j)<t!® WSIIS Mielőtt még valaki arra gondolna, hogy egykoron a mai pénzbehajtók elődei alkalmi versekkel kínozták ügyfeleiket a fizetésig, megnyugtatom, nem erről szól a mese. Hanem arról, amit mindenki tudott már akkoriban is: vannak foglalkozások, ahol a fő a mellékes. Ezek közé tartozott az akkor mintegy tízezer lakosú Szekszárd egy szem kézbesítője, aki postás, levélhordó, pénzesutalvány-átadó, táviratos, csomagkihordó s minden efféle egy személyben. Általában egész évi fáradozásáért a január elsejei köszöntéskor vette a fizetéskiegészítő borravalót, miután elmondta verses jókívánságait. Mindig így történt ez, kivéve 1879-et, amikor a gépezetbe porszem került: a két főből álló teljes postai személyzetet elbocsátották, s így a mellékjövedelem is veszélybe került 1879 augusztusában. A postás - Pöndör József - azonban nem esett kétségbe: fogta magát, elment a megyeszékhely legkedveltebb alkalmai verselőjéhez, Borzsák Endre református lelkészhez, megíratta vele rigmusait, s így járta végig a házakat az év derekán. Már csak ezért is érdemes megismerkednünk a hajdani költeménnyel. „Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak, /Menni kell, ha késztik, az államtitkárnak;/ E sorsban részesül most a levélhordó,/ Lévén ő ezennel inait elhordó!/ /Kérdezik tán Önök, hogy miért távozom?/ Ah! ez áldozatot nem magamtól hozom,/ A postamester úr beállt kiadónak,/ Ezért hallom szavát a mars-riadónak./ /De mert pályám futva tiszta becsülettel,/ Mire megesködném kézben feszülettel, / Szánjanak meg, kérem, jó útravalóval, / Egy kis bankópléddel, vagy sárga csikóval! / / A harcban elesett kegyelemdöfést kap, / Az ágyban elhalót eltemeti a pap, / A postán kimúló levélhordó legény / Szemfedele legyen egy forintos vevény! / / Köszönöm a mélyen tisztelt közönségnek / A szíves jóságot, mellyel tetézének, / Kívánom e jóért, hogy mindnyájan lássák / Bő harmatként szállni az égnek áldását! / / Postán mindig pénzes levelet kapjanak. / Lutrin főnyereményt, ternókat csapjanak, / Boldog legyen köztük a szöghajú s göndör, / Kívánja a most elpenderedő Pöndör!" Lanius Excubitor 1