Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-07-11 / 26. szám

5 1999. június 20. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Manapság a vállalkozások, a pár hónap után csődöt jelentő cégek, az alapítványok korában élünk. Ezzel persze semmi új a nap alatt. A nyugdíjas nénikék jószívűen nyitogatják sovány kis pénztárcájukat, hogy adakozzanak egy-egy olyan alapítványnak, amely mondjuk lélegeztető gépeket vásárol vagy külföldi gyógykezelésre küldi a rászorultakat. Eközben az elegáns diplomatatáskások helyeslő mosollyal kísérik a fejleményeket, hogy lám, milyen rendes is ez a nép! Ad, ha kell. S ennyivel részükről elintézett a dolog... A bökkenőnek mégis azt tartom, hogy ezek mind olyan alapítványok, melyek számunkra ismeretleneket segítenek. De mi van velünk? Minket ki segít? És a tehetséges fiatalokat? A környezetünkben lévő dolI

pkkal ki fogJlkozik? Itt jön be hogy mégis van új a nap alatt! A minap olyan alapítvánnyal találkoztam, amelyik pontosan ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Meglepő számomra, hogy vannak olyan magánszemélyek, akik idejük-energiájuk jó részét önként ajánlják fel, hogy segítsék közvetlen környezetüket. Az utolsó két szót pedig kiemelném. »

Ennyit bevezetőként. Most elárulom: kakukktojás a „Zongoráért" Zenei Alapítvány. Dobainé Kugler Zsuzsannával, a kuratórium elnökével beszélgettem, aki elmondta, hogy az alapítvány 1999. januáija óta van bejegyezve. - Június 2-án a Művészelek Házában került sor egy jótékonysági hangversenyre. A bej'olyt összeget a Zeneiskola számára új zongora vásárlására fogják fordítani, illetve ezt az öszszeget gyarapítják majd. - Igen. Emellett számos más célunk is van. Ezek közül talán mint a legfontosabbakat emelném ki: a hangszerállomány és az oktatási körülmények fejlesztését, a tehetséggondozást, a hallgatók tanulmányainak és koncertfellépéseinek támogatását. Jelenleg az előttünk álló feladat a zongora tanszék hangszereinek generálozása, azaz teljes körű felújítása. Ez igen jelentős pénzt emészt fel. Ezen kívül nagyon megkönnyítené a helyzetet, ha a hangversenytermünket légkondicionálttá tudnánk tenni. Ez nem pusztán a kényelmünket szolgálná, hiszen megfelelő körülmények között a hangszerek sem mennének tönkre oly hamar. Ehhez kapcsolódik a gyakorlási lehetőség, ami nagyon sok tanulónak fontos. - Az alapítvány támogatóiról mit tudna elmondani pár szóban? - Természetesen az önkormányzat is közéjük tartozik, illetve pár magánszemély. Mégis azt tartanám igazi „áttörésnek", ha olyan emberek is gondolnának ránk, akik közelebbről nincsenek benne a város zenei életében, mondjuk maguk nem játszanak hangszeren, hanem „csak" műkedvelők. A csak azért van idézőjelben, mert hatalmas dolognak tartom, ha valakihez eljut a zene tisztasága, szépsége. Mert valóban tiszta és szép. Valójában a gyerekeket kellene megkérdezni arról, mekkora öröm mindez. Akár szeretetet, vigaszt is képes nyújtani a zene. Bárkinek! Legyen az művelője, kedvelője. Ezért is tartom fontosnak, hogy minden zeneiskolás növendékünknek lehetősége legyen a problémamentes gyakorlásra, minél nyugodtabb és ideálisabb körülmények között. — Visszatér\'e a generálozáshoz, igaz, hogy Ön nem említette, de ez pontosan mekkora összeget jelent? - A Zeneiskola költségvetésébe évente egy hangszer, jelen esetben zongora generálozása fér bele. Ez is valami. Ez konkrétan fél millió forint. - Talán elsőre soknak tűnik, mégis az jut eszembe: és aki évente kocsit cserél? Akinek legfőbb gondja, hogy a prospektusokból nem tudja kiválasztani, melyik távoli szigetre menjen nyaralni? Ezzel szemben jómagam is megtudtam pár dolgot egy zeneiskoláról, ahol a legfőbb gond, szépen szólva feladat: miképp tudnák segíteni a gyerekeket, hogy a megfelelő környezetben minél több élményhez és szépséghezjussanak. Itt van az a pont, ahol már felesleges többet írnom. Végezetül, Dobainé Kugler Zsuzsa tanárnővel együtt szeretném én is megköszönni azoknak a jelenlétét, és támogatását, akik ott voltak a júniusi jótékonysági hangversenyen. Remélhetőleg ők is feledhetetlen pillanatokkal gazdagodva léptek ki a csendes, sötét nyári estébe. -Panyi Zita/A számlaszám a Völgység Takarékszövetkezetnél/ A szekszárdi borok is meghódították a koncertek közönségét Festői környezetben táborozott a Dicnes Valéria Általános Iskola Grundschule 6. és 7. „A" osztályának 42 tanulója Csehországban, a Nyugati-Beszkidekben. 500 km-t utaztak, míg eljutottak a beevai kempingbe. Útközben Trencsényben megpihentek és megcsodálták a hatalmas várat is. A táborozás során az idő is kegyes volt hozzájuk. így sokfelé eljutottak. Áfonya-túrán megtudhatták, hogy mitől kék a medve nyelve? A közeli skanzenban pedig arról győződhettek meg, hogy régen az emberek hogyan hasznosították a víz erejét mindennapi életükben. Gépeket működtettek vele a malomban, olajsajtolóban, kovácsműhelyben. A dombokhoz szokott gyerekek és felnőtt kísérőit? szívét is megdobogtatta a látvány és a magasság is, míg feljutottak a Radegast 1000 méternél magasabb csúcsára. Kattogtak a fényképezőgépek a Tátra Múzeumban, ahol régi és új autókat láthattak. Nem csoda, hisz a csoport 10 lányból és 32 fiúból állt. A gyerekek kipróbálhatták német és angol nyelvtudásukat, no meg a talpraesettségüket is vásárlás közben a boltokban, pénzváltásnál a bankban, és a táborba érkező vendéggyerekkel való ismerkedés során. A tábor tulajdonosa az étrendet is úgy alakította, hogy megfeleljen a magyaros ízeknek, de néha belecsempésztek helyi specialitásokat is. Egy évig készülődtek erre a táborozásra a gyerekek és felnőtt kísérőik. Folyt a szervezőmunka. Havonta gyűjtötték a pénzt, mert sok család nem engedhette meg magának az egyszeri nagyobb összeg kifizetését. A tanulói befizetéseken kívül támogatáshoz is sikerült hozzájutni pályázatok útján. Köszönetet mondunk a táborunkat támogató iskolai alapítványnak, Szekszárd Megyei Jogú Város Sport és Ifjúsági Bizottságának valamint az Ifjúsági és Sportminisztériumnak. Kitanics István Fárasztó, de nagy sikerű európai koncertkőrútról érkezett haza a közelmúltban a Szekszárdi Kamarazenekar. A 15. éves fennállását ünneplő Kamarazenekar az 1998. évi Pünkösdi Fesztiválon résztvevő Bad Sackingen-i Kamrazenekar meghívásának tett eleget. A meleg hangulatú polgármesteri fogadáson mindkét város vezetője kiemelt szerepet szánt beszédében a két város közötti zenei kapcsolatnak. A turné fénypontja a Bad Sackingeni nagytemplomban adott közös koncert volt, a helybéli kamarazenekarral és kórussal, műsoron; Rossini: Stabat Mater, Saint - Saens: Inspiráción, illetve kórusművek szerepeltek. Saint - Seans művét Földesi Lajos hegedűművész vezényelte, amelynek szólóit Polyák József hegedűművész, valamint Polyákné Stollar Yvette gordonkaművész játszották magas művészi színvonalon. Az ezt követő napokban a Kamarazenekar öt önálló koncertet adott négy svájci és egy német város templomában. A koncertek után a helyi polgármesterek és szervezők a szépszámú közönségnek és a Kamarazenekarnak fogadást adtak, melyen alkalmunk volt a szekszárdi borok népszerűsítésére. A zenekar a híres Bad Sacingeni „Hídfesztivál" Santerenói színpadán magyar szerzők világhírű műveivel búcsúzott a hálás közönségtől és vendéglátóitól. A Szekszárdi Kamarazenekar ezúton is köszönetet mond támogatóinak: Szekszárdi Megyei Jogú Város Önkormányzata, Tolna Megye Önkormányzata, Német Kisebbségi Önkormányzat, Aliscavin Rt., Szekszárdi MG Rt., Duzsi -, Sárosdi -, Vesztergombi és Vida- pincészeteknek, a Kamarazenekar valamennyi támogatójának! A viszontlátás reményével, szép élményekkel és a körúton készült két CD lemezzel gazdagodva, jóleső fáradtsággal tért haza a Kamarazenekar. A szekszárdi közönség legközelebb október 14-én a Csapó napok záróünnepségén hallhatja a Kamarazenekart, ahol közös műsort ad Csapó Éva Baselban élő világhírű énekművésszel! Borsiczky - Szily Dobainé Kugler Zsuzsanna Európai turnén a Szekszárdi Kamarazenekar