Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)
1999-06-06 / 22. szám
1999. június 06. SZEKSZÁRDI 15 Heti bölcsesség „Tiszteljük az embert, hagyjuk végre abba a gyűlölködést, a har cot, amelyben mindenki felmor zsolódik. Keressük a másikban a jót és ne csak a rosszat vegyük észre." (Péter M.) Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala I rp/iirn) un ' Heti könyvajánlat Neveléstörténet Pukánszky Béla - Németh András könyvét a Nemzeti Tankönyvkiadó jóvoltából veheti kézbe az érdeklődő. A fejezetcímekből ízelítő: Iskolaügy és Pedagógia a XX. században. A jövő záloga - zsenik nevelése, a lelki élet megismerésének igazi eszköze. A könyv történelmi áttekintés az ókortól a mai pedagógiáig. (50-es melletti könyvpavilon) Vendégem a Gemenc presszó teraszán, Péter Mihály tanár űr, akit a Pedagógusnap alkalmából hívtam randevúra. Az I. Béla Gimnázium magyar-történelem szakos tanára meghívásomkor éppen érettségi dolgozatokat javított, utolsó alkalommal mint osztályfőnök. Éppen három évtizede annak, hogy első Í sztályát, akik 1965-1969 között Igézték az érettségire és a nagybetűs életre felkészítette. - Randevúnk így kettős apropót is kapott, arról nem is beszélve, hogy a tanár úrral való találkozásnak, beszélgetésnek igazán nem is kell apropó... - Pedagógusnap? Az lenne az igazi pedagógusnap ha lenne becsülete ennek a hivatásnak. Mint valamikor régen... Ha a társadalom éreztetné a pedagógusokkal ennek a hivatásnak a fontosságát. S természetesen nemcsak szóban, hanem tettekben is. Ma a pedagógusnap egy mesterkélt pótcselekvés, s a mai anyagi viszonyok között egy gond a szülőnek, diáknak egyaránt. Leértékelődött ez a hivatás. „A szülői házban étel volt a • könyv" - Ünnephez képest elég lehangolóan kezdődik a beszélgetésünk. Szeretném ezért kicsit a másik "ünnep "felé terelni a tanár urat. Több mint három évtized a katedrán... sok ember véleményét írom le azzal, hogy Önt az Isten is tanárnak rendelte. - Pedig nem annak szántak. Szüleim akik gyógyszerészek voltak, egyetemen tanítottak, s Erdélyből 1944-ben kerültünk Paksra - mindketten szerették volna ha az ő hivatásukat választom. Csakhogy miután tanítottak is, nekem a tanári pálya sokkal vonzóbb volt. Sőt, azt hiszem a véremben volt. Amióta megtanultam olvasni, vonzódtam a magyarhoz és a történelemhez. Szerencsémre odahaza a szülői házban étel volt a könyv. A körülöttem élő gyerekeknek, akiknél ez hiányzott, mindig kölcsönadtam az olvasmányaimat, vagy meséltem nekik. Ezt a képességet, miszerint viszsza tudom adni az olvasottakat Kiss István tanár úr fedezte fel bennem, ő volt a pedagógusaim közül az, aki meghatározó volt számomra. Azért mondok valami kevésbé pozitívat is magamról, az iskolás korszakomról: kegyetlenül rossz gyerek voltam. - Ez utóbbit mint pedagógus, hogy látja? - Szeretem a rossz gyerekeket. A mostaniak közül a kívülálló felnőtteknek úgy tűnik, rossz gyerekből sok van, pedig ez nem igaz. Kifelé nagypofájúak, ugyanakkor nagyon sérülékenyek és éhesek a jó szóra. A politika megpróbálja manipulálni a mai gyerekeket, mégpedig azzal, hogy egy csak egy igazság van. Sajnos nem a kultúra árnyalt megfogalmazása, hanem frázispuffogtatás folyik, ami nagyrészt a médiákból származik. Hiányzik a tolerancia, a másság elfogadása, az igazi értekek becsülete. Azt, hogy mennyire vágynak a jóra, a szépre a mai fiatalok, nagyon friss és saját magam megélt példával szeretném illusztrálni. Ettől az osztálytól, ahol utoljára vállaltam osztályfőnökséget olyan ajándékot kaptam, amit megkönnyeztem. Egy fotóalbumot az első évtől a negyedikig készített képekkel, s köztük az általuk feljegyzett mondásaimmal. - Mi a legszembetűnőbb különbség a régi és a mai gyerekek között? - A mostani gyerekekbe beleplántálják a követelménykényszert. Régen a nevelés volt a központban, a személyiség formálása, ma a jegy. Ez a modern társadalom megköveteli a versenyszellemet, közben úgy múlik el az ifjúságuk, hogy nem volt gyerekkoruk. Ma a tanítás és a tanulás egy adathalmazból áll a lexikális tudás a lényeg, amiben elvész az egyéniség. Nekünk pedagógusoknak pedig ott a kérdés: mire készítsem fel a gyereket, a különböző felsőfokú intézmények elvárásai eltérnek, s hoszszú távon nem lehet úgy tanítani, hogy nem tudjuk mi a kimenet. „Tisztelni a gyermekben az embert" - A beszélgetés során már-már legendaszámba menő pedagógusokat emlegetett nagy szeretettel és tisztelettel... - Amikor Pakson érettségiztem Cséke Miklós volt az érettségi elnököm. A Garay Gimnáziumban olyan tanárokkal taníthattam együtt mint Létay Menyhért, akinek pedagógusi ars poétikáját az évtizedek során magamévá tettem. Tisztelni a gyerekben az embert, mindig őszintének lenni hozzá, sosem becsapni. Legalább olyan büszke vagyok arra, hogy milyen kitűnő pedagógusokkal találkoztam, mint arra, hogy a kezem alól kikerült ifjakból milyen kitűnő felnőttek lettek. - Tanár úrnak mi a véleménye arról, hogy egyre kevesebb a férfi pedagógus? - Ez nem attól van, hogy kevés pedagógus végzettségű férfi van. Inkább annak tudható be, hogy ezzel a végzettséggel bármilyen munkakörben a többszörösét megkeresi. Sajnos ez elég nagy gond, hiszen a házasságok felbomlásával sok fiút nevel az édesanyja, s akkor még az iskolában sem találkozik férfi mintával. A mai fiúk elnőiesedtek, nem találkoznak erővel - pozitívval természetesen követendő példával. „Amit még szeretek az Szekszárd" - Saját gyermekénél hogy sikerült pedagógusi elveit megvalósítania? - Rengeteget voltunk együtt kicsi korában, ideális beszélgetőpartner volt. Szerettem volna ha követ a pályámon - már tudom, hogy rosszat tettem volna ha szót fogad - ő viszont a maga útját járta, villamosmérnök lett, s boldog ember. - Bizalmas a kérdés, mi az amit Ön a tanításon kívül fontosnak tart az életében? - Elsősorban a házasságomat. A sorstól kaptam egy olyan feleséget, aki ott áll mellettem már 35 éve, s elmondhatom, hogy az ő szeretete, odafigyelése, megértése nélkül nem tudnék élni. A másik csoda az életemben nagypapának lenni. Talán azért is nem vállalok már osztályfőnökséget, úgy érzem túl elnéző vagyok azóta, amióta nagypapa lettem. Amit még szeretek, az Szekszárd városa, s mint ahogy tettem az eltelt évtizedek alatt is, szeretek benne lenni ennek a közösségnek az életében. - A nehézségek, a visszásságok ellenére - még akkor is ha a társadalom nem teszi a dolgát - pedagógusokat ünnepelünk június első vasárnapján. Akik megtanítottak bennünket írni, olvasni, akik kezünkbe adták a lehetőséget, amivel ki-ki saját belátása szerint sáfárkodott. Tudva az Ön véleményét erről a napról mégis kérem, egy igazi jó pedagógushoz méltó üzenetre. - Tiszteljük az embert, hagyjuk végre abba a gyűlölködést, a harcot, amelyben mindenki felmorzsolódik. Keressük a másikban a jót és ne csak a rosszat vegyük észre. - Köszönöm a beszélgetést. Úgy köszönök el Öntől, ahogy nap mint nap régi és mostani tanítványai köszöntik, amikor az utcán találkoznak. Tiszteletem Tanár Úr!
