Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-05-30 / 21. szám

1999. május 23. r SZEKSZÁRDI VASARNAP 11 Már az inkák is kiónoztak BIOLÓGIA SZAKTANÁCSADÓK III. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA Góga a moziban /1909/ A Tolna Megyei Pedagógiai Intézet által szervezett konferencián (1999. május 11-én) dr. Vida Gábor professzor, akadémikus a génmanipulációról tartott előadást, amelyből többek között az is kiderült, hogy már az inkák is kiónoztak (a burgonyát klónozással szaporítjuk), és vannak riporter-gének is. Mielőtt kitörne a pánik, sietek mindenkit megnyugtatni, egyáltalán nem arról van szó, hogy a közeli jövőben sorozatban kerülnének ki a génsebészek kezei alól a Frei Tamások, dossziéval a hónuk alatt, vagy a sáskaevésre specializálódott Friderikusz Sándorok. Ugyanis ezek a jámbor génmanipulált DNSriporterek a mikrobiológus génsebészek munkáját vannak hivatva ellenőrizni. Arról tudósítanak, hogy a szakemberek jól végezték-e el a beavatkozást (a DNS hasítást, és a bázispár beültetését), nem felejtette-e benne valamelyik szórakozott professzor a karóráját a megműtött sejtmagban. Hogy ez lehetetlen? Ugyan már, kérem! Az ember (a főemlősök) genetikai kódja, DNS-e 3 milliárd betűből (3,109 bp-ből vagyis bázispárból) áll, és a DNS kettősspirál hossza együttvéve 3 méter, és ezen kívül még sok minden más is található a sejtmagban. Hihetetlen, de így van, mint ahogy az is meglepő lehet, hogy a génmanipuláció /nincs új a Nap alatt!/ ősrégi technológia, csak régebben a növénynemesítők és az állattenyésztők fajtanemesítésnek nevezték. Mindössze annyi változás történt, hogy a mikrobiológusok ma már képesek molekuláris szintű beavatkozásra, ezzel felgyorsítják a folyamatokat, másrészt nagyon távoli fajok kromoszómáinak egymásba ültetésére is képesek, ami természetes úton képtelenség volna. /Például az egér és az elefánt esetében elképzelhető egy ormányos egér és egy cincogó elefánt./ De nem kell túlságosan megrémülni, a világ legfőbb mozgatórugója továbbra is a pénz és a haszonelvűség. A génmanipulációk célja a minél jobb minőségű, termelékenyebb és ellenállóbb fajták előállítása, lehetőleg olyanoké, amelyek minden kórokozónak, kártevőnek, időjárási viszontagságnak, sőt még a méregerős (és drága) gyomirtóknak is ellenállnak. Az állattenyésztésben nem csak az ideális tenyészállatok előállítása a cél, hanem a minél nagyobb fajtaazonos szaporulat elérése is. Ezt a célt szolgálja (szolgálná) a nem ivaros szaporítási mód, a klónozás is, Jamely a növénytermesztésben eléggé elteijedt módszer, ilyen a dugványról, hajtásról való szaporítási mód. ezek mind üdvös, Istennek tetsző dolgok. Akkor hát mi a baj? Például az, hogy a Skóciában tevékenykedő Pusztai Árpád vegyész-kutató patkányokon végzett kísérleteivel kimutatta, hogy a génmanipulált (hóvirággal keresztezett) burgonya szervi elváltozásokat idéz elő a patkányokban. A vita a mai napig sem zárult le. Ahány tudós, annyi vélemény, már ez is jelzi a veszély lehetőségét és nagyságát. Egy biztos, szögezte le dr. Vida Gábor akadémikus, egy ilyen bonyolult rendszerbe, „mechanizmusba", amely évmilliárdok alatt alakult ki, ilyen módon „belepiszkálni" rendkívül veszélyes dolog. Még ha rövidtávon jónak és gazdaságosnak tűnik is, később esetleg katasztrófához is vezethet. Továbbá egyáltalán nincs arról meggyőződve, hogy e módszer feltétlen híveinek (haszonélvezőinek) a munkavégzés könnyítése, a termelékenység növelése, csupán csak az „emberiség üdve" lebegne a szeme előtt. Nem beszélve arról, hogy az így előállított növények védettsége (rezisztenciája) nem örök életű. A kórokozók tanulékonyak és roppant nagy az alkalmazkodóképességük, és ezzel máris újra benne vagyunk a „mókuskerékben". A professzor szerint szemléletváltozásra van szükség. A molekuláris biológia képviselőit általában a magabiztosság, önteltség, gőg jellemzi, vagyis a „felülnézeti" szemlélet. A természet, az élet, a biológia kérdéseivel, problémáival átfogóbban foglalkozókat a szerénység, a bizonytalanság és az alázat, vagyis az „alulnézeti" szemlélet jellemzi. Végezetül: Magyarországon még nincsenek forgalomban génmanipulált termékek, így nem kell félnünk, hogy tengerimalacként kísérleteznek velünk... egyelőre még nem... Bálint György Lajos A vérbeli vadászoknak ugyan nem kell megmagyarázni, de a többiek úgy találják meg Gógát, ha Bogyiszló és Szekszárd határán járnak: a sokáig Pest megyéhez tartozott község külterülete ez, a Gemenc része, ahol hajdanán még a Borrév is volt: hajón szállított bikavérünket hordóikkal itt hengergették az uszályokra és dereglyékre. S hogy került mindez a moziba? Éppen ma is híres vadászata /s egykor híres horgászata-halászata/ révén. Azt tudjuk, hogy megyénkben az első mozgófilmet a szekszárdi szüretről készítették, méghozzá ugyanannak az Apolló Mozgóképszínháznak az emberei, akik a Közérdek 1909. évi május 22-i száma szerint egy héttel előbb Gógára is ellátogattak. „Az elmúlt szombaton fényes úri társaság gyűlt össze Fónagy József gógai bérletén. A biberunt mágnum áldomáson kívül azonban más érdekes oldala is volt a mulatságnak, az, hogy megjelent ott a budapesti Apolló Színház igazgatója, s ördöngös fényképmasináival vadászfelvételeket készített mozgófényképszínháza számára. így nem sokára látni fogjuk a budapesti moziban a gógai szarvasvadászatot, amelyhez három szelídített szarvas állott, illetve szaladt modellt. Volt ezenkívül sikerült róka- s borzvadászat, sőt halászat is, de természetesen már eleve összefogdosott állatokkal. Különösen érdekes lesz a halászati kép, ahol maga a vendégszerető házigazda vonszol ki - természetesen megfelelő segédlettel - valami negyven kilós vergődő harcsát a vízből. Az érdekes felvételt lakoma s reggelig tartó tánc követte. A társaság egy része jelmezesen jelent meg." Amellett, hogy nyugodtan büszkék lehetünk arra: a magyar mozgófilmkészítés hőskorában két produkció is megyénkben született, azt is érdemes tudnunk, ezelőtt csupán az alföldi nyúlvadászatot örökítették meg némafilmen. Arról nincs hír, hogy az állatsztárok mit szóltak a felvételekhez. Lanius Excubitor folytatás a 10. oldalról E folyamat része, hogy a Hőgyész és Vidéke Takarékszövetkezet 1999. december 31 -el beolvad a zombai szövetkezetbe, integrálódik annak szervezeti- irányítási és működési struktúrájába. Meggyőződésem, hogy a beolvadás nyertesei egyértelműen a hőgyészi lakosok lesznek, hiszen egy több tekintetben megújult helyi takarékszövetkezeti egység magasabb szintű szolgáltatásait vehetik igénybe. Az a határozott elképzelésem, hogy a hőgyészi egység több tekintetben is kiemelt szerepet kap a közeljövőben. Természetesen arra is számítunk, hogy a működési körzet bővülése hosszútávon a takarékszövetkezet eredményességét is javítja. - A szövetkezet hagyományosan jó kapcsolatokat ápol a települések önkormányzataival. - Szinte minden fórumon hangsúlyozom, hogy az önkormányzatokkal való korrekt és egymást segítő együttműködésünk kiemelkedő, a szövetkezet értékelését alapvetően meghatározó tényező. Büszke vagyok arra, hogy a működési területünkön valamennyi községi önkormányzat nálunk vezeti a számláit, pénzügyi téren rendszeresek a konzultációink a polgármesterekkel. Mi pedig természetesen tényként kezeljük azt a kötelezettségünket, hogy lehetőségeinkhez mérten segítsük az önkormányzati feladatok megvalósítását. Az együttműködés széleskörű és sokszínű - mely kiteljed a pénzügyi igazgatástól kezdve a vidékfejlesztésig - és melyhez a feladatokat az élet diktálja, a megvalósítás azonban rajtunk múlik. Különös figyelemmel vagyunk a mezőgazdaság viszonyaira, az agrárszféra útkeresésére. A mezőgazdaságban dolgozó szövetkezetek és gazdák boldogulása rendkívül fontos számunkra. Mi csak velük együtt tudjuk elérni céljainkat. - Es a jövő ? - Nyitottak vagyunk minden olyan feladatra, mely jótékony hatással lehet a szolgáltatási tevékenységünkre és segíti tagjaink, ügyfeleink helyzetbe hozását. Különös figyelmet fordítunk tagságunk kedvezményeinek további szélesítésére. Az eddigieknél is jobban be kívánjuk vonni őket a szövetkezettel kapcsolatos döntések előkészítésébe. Mindez azonban csak úgy valósulhat meg, ha a mindennapokban tevékenységünket bizalom és ezáltal pénzügy-szolgáltatási igény övezi. Témer István t