Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-05-30 / 21. szám

1999. május 30. * SZEKSZÁRDI VASAK Y\I» 3 Sokak számára mindössze egy feledhető hír volt a múlt héten, hogy átadták a fogyatékosok nappali foglalkoztató intézmé­nyét. Hogy a Babits utcában, a volt Dienes-házban, 10 millió forintos pályázattal? Szerencsé­re mi dolga vele?! Aki testileg­lelkileg ép, nehezen veszi tudo­másul azt a másságot, ami ebben az intézményben a gyerekek-fia­talok arcán, mozgásán, beszédén azonnal látható, hallható. Kocsis Imre Antal polgármes­ter intézményátadó megnyitójá­ban utalt rá, hogy a nyugati vi­lághoz mérten 30 éves lemara­dásban vagyunk. Ott már akkor ^Prekedtek a fogyatékkal élők el­szigeteltségét oldani, megszün­tetni. Nálunk a napokban szava­zott úgy egy falu népe: maradja­nak csak intézetbe zárva. Nos, Szekszárd toleránsabb, elfogadták és akadtak segítők, akik megteremtették a nappali foglalkoztatót. A 20 férőhelyes­re tervezett intézményben jelen­leg 17 gondozott van. Máténé Poór Katalin intézményvezető gyógypedagógus elmondta, hogy a többség középsúlyos ér­telmi fogyatékos, egy részük el­végezte a foglalkoztatót. A 20 férőhelyesre tervezett intéz­ményben jelenleg 17 gondozott van. Máténé Poór Katalin in­tézményvezető gyógypedagó­gus elmondta, hogy a többség középsúlyos értelmi fogyaté­kos, egy részük elvégezte a fog­lalkoztató iskolát, s azóta ott­hon, elszigeteltségben élt. Az­tán olyanok is vannak, akik még tankötelezettek, velük tel­jesíteni kell a számukra előirt iskolai feladatokat is. Most fo­lyik az ismerkedés, melynek so­rán minden gyerekre egyéni fejlesztő programot dolgoz­nak ki. Az intézményben gyógypedagógus, pedagógiai asszisztens, óvónő, konduktor és öt szakképzett gondozónő látja el a feladatokat. Bár az ér­telmi fogyatékosok intézeten kívüli foglalkoztatása a megyé­ben is megoldatlan, az intéz­ménybe elsősorban szekszárdi gyerekeket vesznek fel. Orbán Istvánná oroszlán­részt vállalt abban a harcban, ami a nappali foglalkoztató megteremtéséért folyt. Akkor döbbent rá először az intéz­mény fontosságára, amikor lá­nya nyolcadikos volt, és felme­rült a „mi lesz vele tovább?" kérdése. Az illetékesek segítsé­get, támogatást ígértek, bíztat­ták, hogy kezdje el a szervezést. Hogy mi történt ezután '99 má­jusáig, arról meséljen ő. - Elkezdtem a szervezést, és aztán pénzhiány és egyéb okok miatt nem tudott létesít­ményt adni a város. De már összejött egy kis csapat, akik kikerültek az iskolából, akik­nek kellett egy hely. Velük a lakásomban kezdtem el 1997 szeptemberében foglalkozni. Nem jött oda mindennap fog­lalkoztató pedagógus, de na­gyon sok segítséget kaptunk az ÉFOÉSZ vezetőjétől, Garainé Erzsikétől. Egy gon­dozónő is segített a munká­ban. A kis társaság együtt Elfogadják másságukat, segítenek nekik volt, kirándultunk, megünne­peltük a születésnapokat, ké­szültünk a Mikulásra, kará­csonyra, hajtogattunk, rajzol­tunk. Amikor ez a lehetőség nyílott, hogy pályázat útján ezt a szép házat átalakítják, nagyon örültünk, hogy két év után végre lesz egy hely és egy közösség, ahol szakemberek és szakképzett gondozók fog­lalkoznak velük. És itt a lét­szám is bővíthető, nálam 6-8 gyerekkel már zsúfoltság volt. Nagyon várták a gyerekek, hogy mikor jöhetnek, első naptól kezdve szeretnek itt lenni. A szülők számára nagy könnyebbség, hogy tudják, jó helyre kerültek, itt szeretik őket, elfogadják a másságu­kat, segítenek nekik, hogy napról napra kihozzák ma­gukból, amire képesek, segíte­nek, hogy ne felejtsék el, amit egyszer már küzdelmesen megtanultak. Szeretnek ide járni a gyerekek. És kell a szülőnek más? Nagyon jó, hogy Szekszár­don sokan vallják Máté evan­géliumának gondolatát, ame­lyet Farkas Béla atya idézett a megnyitó ünnepségen, amikor Szilvási Géza lelkésszel együtt megáldotta az intézményt: „ Vi­gyázzatok, hogy egyet se vesse­tek meg e kicsinyek közül, mert az Úr akarta, hogy éljenek." Udud Teréz Lehetőség a teljesebb életre -nappali foglalkoztató a fogyatékkal élőknek­Törekednünk kell a fogyatékkal élők elszigeteltségének feloldására

Next

/
Thumbnails
Contents