Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-05-09 / 18. szám

16 A SZEKSZÁRDI VASARNAP 1999. május 6. NA-ES EGYENISEGEK „Mindig a futásban gondolkodok" Németh Máté az I. Béla Gimnázium és Informatikai Középiskola végzős diákja. Ha minden jól megy, jövőre az USA-ban folytatja tanulmányait. Máté 5 éve kezdett futni verseny­szerűen, azóta számos kategóriában első helyezést szerzett, nemegyszer új országos csúcsot állítva. A vele folytatott beszélgetés során jöttem rá: Máté karizmatikus személyiség. Rendkívül öntudatos, következetes. Hajszálpontosan tudja, mit akar el­érni, s ha rajta múlik, ettől senki nem tántorítja el. - Máté! Mintha mindig is erre készül­tél volna... - Persze. Öt éve mindig a futásban gondolkodok. Fontos, hogy a pályán megverjek mindenkit, mégis azt mondom: a tehetség nem a legfonto­sabb. Számomra sokkal többet nyom latba, hogy szeretem, amit csinálok. Enélkül nem lehetne. (A fiatal sportolót hiába faggattam, egyszer sem említette, hogy megtor­pant volna az útján, megkérdőjelezte volna az egészet. Pedig időről időre kemény munka áll az érmek mögött.) - Gondolom, temérdek győzelem van, amit említhetsz. - Az elmúlt egy év során Mezei Or­szágos Bajnokságon /Serdülő A kategória/, 2000 m akadályon és 3000 m síkfútásban első helyezést ér­tem el. Kínában 1500 m akadályfu­tásban országos csúcsot állítottam fel 4,09,37-tel. 1999. júniusában Korosz­tályos Pályabajnokságon, Felnőtt Pá­lyabajnokságon indulok, valamint Angliában Riga-ifjúsági Európa Baj­nokságon veszek részt. - Bajnokság, bajnokság hátán. De ezt egy futó nem csinálhatja élete végéig. Utána mivel foglalkozol majd? Gon­dolkodtál már ezen? - Ráérek akkor tömi a fejem, ha majd ott leszek. Egyelőre nem is kell dön­tenem. Idővel talán elmegyek edző­nek, addig is szabad időmben gitáro­zok, és a madarászat érdekel. - Szerintem minden sportoló életében a nagy pontot a még nagyobb i-re az olimpia jelenti. Igazam van? - Igen. Foglalkoztam már a gondolat­tal én is. Többen esélyesnek tartanak, hogy ki jussak. Még nem kell olyan síkon gondolkodni hogy, "és a helye­zés?" Addig természetesen nagyon sok munka, edzés áll előttem. Jó, ha az embernek vannak álmai. Itt nem csak azt értem, ami után vágyakozni lehet, hanem azt is, ami reálisan mér­ve elérhető, megvalósítható. - Említetted, hogy az USA-ban szán­dékozol továbbtanulni. Ennek mik a feltételei? - A legfontosabb a sportban elért eredmények és a nyelvvizsgák. Az egyetem 8 féléves, akárcsak itthon. Az első 2 évben egy teljesen általános egyetemi képzésnek felel meg a tan­anyag, utána pedig szakosodhatok a sporttal kapcsolatban bármilyen irányba. - A beszélgetésünk során tettél egy olyan kijelentést, hogy a tanulás ki­csit hátráltat. Ez furcsán hangzik. - Lehet. De úgy gondolom, sok olyan felesleges dolgot megtanítanak, ami­re az életben nem lesz szükségem. Természetesen nem azokra az ismere­tekre céloztam, melyek az általános műveltséghez tartoznak. Félreértés ne essék. Számomra a futás a legfonto­sabb, erre hajtok rá leginkább. A to­vábbtanulásomhoz sem kellenek kü­lönösebben az iskolai eredményeim. Csupán ezért mondtam. - Amerikát a lehetőségek világának tartják. Megfordult már a fejedben hogy kinn maradsz az egyetem elvég­zése után? - Többször is. Bár ez inkább a hangiak latom függvénye. Ha épp rossz pass^^ ban vagyok, akkor hajlok az ismeret­len felé. De mostanában ez nem jel­lemző. Panyi Zita Mi a szép a kémiában? Igazság szerint nem túl sok. S éppen ezért a diákság 99%-a meg sem próbálja megérteni. Mert ha megértené; rájönne, hogy ez a tantárgy a leglogikusabbak közé tarto­zik. (Ha nem az. ) És ami logikus, az egyszerű, ami egysze­rű az könnyű. így a kémiaverseny sem nehéz, sőt! De aki egyszer lemaradt az alapok megértéséről, az nem teljesít versenyen, nem jut el oda, hogy laborgyakorlaton vegyen részt, ahol a világ legszebb színei fordulnak elő! Talán ar­ról sincs fogalma, hogy 2 színtelen folyadék összeöntése­kor miért lesz áttetsző ciklámenszínű a lötty, vagy koszos­barna folyadékból fehér hozzáadásával hogyan lesz sötét­kék. Mert el van foglalva azzal, hogy végiggondolja, hogy a ^C^O-y mit jelent, s nem látja, hogy a labor vegysze­res szekrényének mélyén az ilyen feliratú doboz egy élénknarancssárga port rejt. Ilyen problémák után pláne nem jut el egy olyan orszá­gos kémiaversenyre, (na jó, ez már jóval több a megértés­nél), ahol egyik osztálytársammal együtt voltam az elmúlt hétvégén. Az egészből, Győr megismerésén kívül a legjobb élményem /akkor is ez lenne, ha első lettem volna, de csak a középmezőnyben végeztem / az volt, hogy azzal az erdé­lyi sráccal találkoztam újra, akit 2 évvel ezelőtt szintén egy országos kémiaversenyen ismertem meg. Hát kell annál több, hogy az ember egy jó barátját lássa viszont? -DoP­Az első Az első. A korszakalkotó. Minden új vele kezdődik. Az új évezred is. 2000-első az 2001. Punktum. A megelőzhetetetlen. Mint például Svájc vasút-villamo­sítottság terén. 100%-nál senki sem fog többet csinálni (erről meg Sztahanov jut eszembe). Hasonlóképp a Picard-Jones hőlégballon-párosnál is csak gyorsabban kerülhetjük meg a Földet, hamarabb már nem. Szegények! Mikor már elérték a megfelelő hosszúsági kört még nem szállhattak le. Lehet úgy jártak a Breitling-Orbiter III-mal, mint a jegyespár a közismert autó-reklámban: Menjünk még egy kört ! DoP Szendrő Szabolcs, aki a csúcsokroT sem nézi le a világot. Garay napok 2. SZENDRŐ SZABOLCS A Garay napok talán egyik legérdekesebb előadóját I Szendrő Szabolcs személyében ismerhettük meg, aki fél lábbal indult el megmászni a Mount Everestet, és nem ez | volt az első kalandja. - Hogyan kezdődött életében ez a szenvedély, a hegymá-1 szás? - Hosszú út vezetett ide, először súlyemelőként szerettem I volna sikert elérni, majd féllábú kajakosként akartam elin­dulni, és 33 éves koromra „épültem le agyilag annyira", hogy úgy gondoljam, hogy beérem a hegymászással is. 1980-tól vagyok hivatalosan hegymászó. - Milyen csúcsokat sikerült eddig meghódítania? - Legutóbb 1996-ban vettem részt egy Himalája-expedí­ción, bár ez az időjárás és a szervezetem tűrőképessége I miatt nem sikerült, de előtte már több csúcsot is meghódí­tottam. Jártam Európán kívül a Kaukázusban, a Pamírban, eljutottam Afrikába, Amerikát pedig Alaszkától a Fokfóldig majdnem teljesen bebarangoltam. Ez irigylésre méltó, s ha néha jobban belegondolok, irigylem is magam érte. - Gyerekei örökölték-e szenvedélyét? - Lányom annyiban, hogy földrajztanár lett, nagyobbik fiamat pedig bármikor rá lehetne venni a hegymászásra, de nem én leszek az, aki ezt megteszi. Szoktam mondani, hogy nem annak kell he­gyet mászni, akinek egy lába van, annak sem, akinek kettő, sőt annak sem akinek három. Hegyet mászni annak kell, aki hegyet akar mászni. - Mennyire van rivalizálás a hegymászók közt? Mostanában látható a TV-ben egy üdítőital-rek­lám, melyben egy hegymászó szerepel, akinek semmi sem elég. Mi a véleménye erről? - Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de az Everesten 5000 méter magasan, ahol az utolsó „telepü­lés" egy kolostor, ott kapható ennek az üdítőnek a dobozos változata. A rivalizálásra visszatérve: a hegymászók, ahelyett hogy rivalizálnának, igen összetartok és segítik egymást. így is rettentő sok olyan eset fordul elő, hogy elveszítjük egy-egy társunkat. - Önnel történt már ilyen eset? - Igen. Az Everest-túrán egy német társunk halt meg. Ez már olyan magasan történt, hogy holt­testét sem tudtuk lehozni. O már örökre ott van, ahol mindig is szeretett volna lenni. - Van-e az előadásának mottója? - Nincs. Talán egyik mondásom tölthetné be ezt a szerepet: „Nem az a bátor, aki a csúcsokat ost­romolja, hanem az, aki itt, a fóld-szinten állja meg a helyét." DoP Ha hajlandó váltani, átképezni magát és egy új munkaterületen dolgozni, akkor kötetlen munkaidőt és magas jövedelmet kínálunk Önnek! Érdeklődni: munkanapokon 8-16 óráig a 74/413-803-as telefonszámon.

Next

/
Thumbnails
Contents