Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-05-02 / 17. szám

1999. május 02. * SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Vendégem a Gemenc Presszóban Doszkocs László, a Kvantum Kft. ügyvezetője, akivel a számítástechnika fejlődéséről, a legújabb - már mindent tudó, csak még éppen nem beszélő számítógépekről, a 2000. évforttuló nagy vihart kavaró közelségéről és hasonlókról szerettem volna beszélgetni, - bár e témákat is említettük itt-ott, ám nem így történt. Aki azt hiszi, hogy egy ízig-vérig műszaki ember csak a fenti dolgok iránt érdeklődik, az nagyon téved. Doszkocs László esetében pedig óriásit. -A „rend" kedvéért röviden tanult hivatásáról, választott életpályájáról kérdezem... - A Garay Gimnáziumban érettségiztem, és a Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán szereztem diplomát. Ez látszólag messze van a mostani munkámtól, de én nem autókat tervezni tanultam, hanem rendszerszervezést - nem politikai rendszert! - az egyetemen. - Valószínű nem vagyok egyedül, hukinek ez a szó: rendszerszervezés ™Kínaiul hangzik... - Ez mindenkinek az. Amikor az egyetemre kerültem, azt mondták, majd harmadikban megtudjuk mit jelent. Röviden a számítógépes rendszer helyzetfelmérése, újrafogalmazása, s miután nagy lehetőségek vannak a számítógépben, ezért mindig újra kell fogalmazni. Tulajdonképpen a józan paraszti ész kiegészítése szakmai fogásokkal, eljárásokkal. - Ha már a logikus gondolkodásnál tartunk, az is egy jó gondolat volt, amikor létrehozták a Kvantum Kft-t... - Négyen gondoltuk ezt. Ma 13-an dolgozunk a Kft-ben, ketten vagyunk vezetők. A csapat rendkívül jó, reméljük ezt mindenki érzi, aki bejön hozzánk. Egyébként az is nagy elismerés, hogy kis és nagy üzletfeleink csak így hívnak minket „a Kvantumosok". - Ritka főnök, aki ilyen szeretettel beszél kollégáiról, maximális tisztelettel ügyfeleiről, elismeréssel - ha úgy tetszik - riválisairól... Mit hiányol Ön ma 1999-ben, az ezredforduló előtti évben az emberekben, az emberi kapcsolatokban ? Elsősorban a bölcsességet. Hiányoznak a mai világból azok az emberek - vagy nagyon elbújnak - akikre azt mondhatjuk, hogy élettapasztalatuk bölcsekké tette őket, a fiatalabb, vagy akár az idősebb korosztály is feléjük fordulhat tanácsért. Ezt talán azért látom olyan élesen, mert szeretem, hogy Szekszárdon sok embert ismerek és engem is ismernek. Szeretek eszmét cserélni, beszélgetni az emberekkel - nemcsak azokkal, akik ismertek és elismertek munkájuk miatt azokkal is, akikkel egyszerűen „csak" kellemes beszélgetni. A másik, amit nagyon hiányolok, az a profizmus. Ami megkülönbözteti a jó kőművest a rossztól. S itt i 'in fontosnak az emberek egymás ko/ottí beszélgetését. Vevő az eladóval, orvos a beteggel, hivatalnok az ügyféllel, bármilyen felállásban találkozunk egymással, beszélgetnünk kellene, hogy tudjuk, mit akar a másik, vagy „egyszerűen" csak azért, hogy jó napot szerezzünk egymásnak. - A profizmus kapcsán a gyermeknevelés is szóba került... -Azt hiszem minden ember számára a legnagyobb feladat a gyermeknevelésben profinak lenni. Hozzásegíteni gyermekeinket ahhoz, hogy mindent kipróbálhassanak az életben, hogy aztán jól dönthessenek. Ez a döntés egy életre kihat, ettől lesz boldog ember - ha megtalálja a számára legjobban tetsző hivatást -, ettől lesz értelme az életének. Tudatosítani kell a gyerekekben, mindegy, hogy mit választ, a lényeg, hogy egy dologban profi legyen. - Mint gyakorló édesapa Roland nyolc és fél, Balázs 5 és fél éves, hogy látja a mai gyerekeket? - Bámulom őket, hogy milyen okosak, nem szülői elfogultság beszél belőlem, általában a gyerekekről beszélek, ugyanakkor féltem is őket, hogyan dolgozzák fel a rengeteg információtjót és rosszat egyaránt. S talán egy kicsit irigylem is őket, mert óriási a lehetőségük. Éppen a lehetőségek korlátlansága miatt nagyon oda kell figyelni, hogy ebből a sok szemétből mi az, ami értelmes és jó a számukra. Az ipar, a reklám, a mai termékek jó része, a tudatos butítás felé viszi a fejlődő értelmet, s ezt csak mi felnőttek tudjuk irányítani. Hiszen, ha csak a mai kor gyermekének, a legnagyobb segítőjét és elrontóját, az Internetet veszem alapul, akkor tudnunk kell, hogy a sok buta, agresszióra hajlamosító játék mellett ott van a másik oldal is, ahol megtalálja a világ csodáit, a földrajz a történelem és millió érdekes témakör között válogatva. - A szülők többsége arra hivatkozik, hogy nincs ideje ellenőrizni mit csinál a gyermeke, örül, hogy megvette a számítógépet, s azt gondolja veszélytelenebb, mint ha kikerülve a szülői szem látóköréből csavarog. Önöknél ez hogyan van? - Ha abból az egyszerű képletből indulok ki, hogy a gyermek azt csinálja, amit lát, amit otthon a szülőktől tanul, akkor talán ellenőrizhetőbb a gyerek. A számítógép csak akkor „segítsége" a szülőnek, ha mellette egészséges az életmód, értem ez alatt a sportot, esetleg a közös sportolást. A beszélgetések pedig arra jók, hogy ellenőrizni lehet a gyermek érdeklődését, s irányítani a jó felé. Jó lenne, ha ez így lehetne minden családban, így nálunk is. - Ön és kollégái működtetnek egy olyan főiskolát, amely felsőfokon adja meg a tudást a számítógépekhez. Nevezetesen a Gábor Dénes Informatikai Főiskolát... - Tavaly volt az első végzős osztályunk, eddig 45 fő kapott informatikus mérnöki diplomát. A négy évfolyamon 360 hallgatónk van, ez egy nagy szám, ám sokan jönnek azért, mert ezt tudják megfizetni, azon túl pedig sok idősebb hallgatónak ez adja az utolsó lehetőséget a diploma megszerzéséhez, amelytől esetleg az állása függ. A főiskola üzletileg nem nyereséges vállalkozás, ez egyébként sem lehet célunk. Akik tanítanak nálunk, legtöbbjük szintén nem a pénzért teszi. Igazi elkötelezett emberek. - Többek között az Ön felesége is a Főiskolán dolgozik... - Méghozzá rengeteget. Aztán neveljük a gyerekeket, remekül főz, s egyáltalán nem mellékes, hogy nagyon szép. - ínyencek vagyunk - már amenynyire ez a pénzből és időből megengedhető. Mindenesetre az ínyenc Klubnak nagy tisztelői, s időnként vendégei vagyunk, ami többek között arra is jó, hogy a megkóstolt finomságokat otthon a feleségem néha újra elkészíti. Házasságunk a kölcsönös tiszteletre épült, úgy gondolom, a mai világban csak azok a házasságok tudnak működni, ahol mindkét fél tiszteletben tartja a másik munkáját, egyéniségét, igényeit, s azokat a fontos elveket az életről, amelyeket sokan elfelejtenek tisztázni a házasság megkötése előtt. - Ezért az utolsó mondatáért valószínű legalább annyian fogják tisztelni, mint amennyire hivatásáért, s mindezt tudom csak nehéz "harc" árán hagyhatom az interjúban, hiszen bármilyen pozitív jelzést próbáltam eddig leírni, Ön azonnal tiltakozott... - Jobban szeretnék inkább a CsaTolna Egyesületről beszélni. Az egyesület a „Tolna Megyei Internet Fejlesztéséért" címmel jött létre, s célja minél többet láttassunk megyénk életéből. Magyarországon az Internet messze nincs olyan szinten, mint Európában, és országos viszonylatban Tolna megye az utolsók között kullogott, mint felhasználó, mind tartalom tekintetében. Vagyunk páran, akiknek ez nagyon fájt, így az egyesület már 45 tagot számlál, s úgy érzem a legjobb úton haladunk. - Ha nem ül a számítógép előtt, ha nem tárgyal, ha nem köt üzletet, ha nem vezető, ha nem nevel gyermeket, akkor mit csinál Doszkocs László? - Imádom a zenét, a régi kemény rockot, azonban ritkán adódik az életemben, hogy pihentetésként hallgassak zenét. Figyelni szeretem a zenét, amikor a háttérben felfedezek egy-egy gitárszólót. Szeretem a koncerteket, kedvenceim az LGT, a Queen, és a Yes. Szeretem az autó-motor sportot, bár sajnos élőben nem láthatom, csak TV-ben. - S azt megint ne írjam le ugye, hogy hét évig zongorázni tanult Thész Lászlónál? S mi lesz 2000-ben, elvégre mégis ez a kérdés az, amire Doszkocs Lászlótól választ várunk... - Ez nagyon jó téma az újságoknak. Az viszont tény, hogy ahol lekicsinylik a problémát, ott lesz is nagy probléma. Biztos vagyok abban, hogy bár szokás mindent az utolsó pillanatba hagyni - már sokan dolgoznak a megoldásán. Valós probléma, de megoldható, ezért nem csoda, ha az érdeklődés állandó középpontjában áll. IKm^élhm^ü vrmmdlcB^m