Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-05-02 / 17. szám

1999. május 02. /» SZEKSZÁRDI VASARNAP 1999 TISZTELEM - NEM TISZTELEM... Többéves újságévfolyam kötetét böngésztem. Ünnepi oldalra bukkantam. Néhány szavas „köszöntő" sorain megdöbbentem, mert „sok a közhely" és „nehéz új mondandót találni" kifejezésekkel kesereg a cikk szerzője. Az „agyonpolitizáltság" kötöttsége helyett azt tanácsolom, nyissuk meg szívünket és rögtön kiderül kiket, miket és miért érdemes köszöntenünk, vagy nem tisztelnünk. Köszöntöm a MUNKA becsületét, tiszteletét és magát a tényt legyen EZ mindenkinek! Mert ezt a kötőanyagot, ezt a lelkek-táplálJa és őrölte "cementet" nem lehet jélkülözni, nem lehet nem megbecsülni! Hisz ez az emberréválás egyedüli útja. - Tisztelem a falu csendjéből egyetemi katedrára érdemesült elszármazottat, ki időnként hazatérve megmossa lelkét a szülői házban és új erőre kapva hirdeti ezt környezetének, barátainak... De nem tisztelem, ki mindezt már szégyelli fejkendős édesanyja előtt... - Tisztelem a nap bármely percében startrakész gyógyítóemberek seregét! De nem tisztelem a sebtörlőt a betegbe bevarró lelketlenségét! — Tisztelem a hegyoldalon kapáló gazdát, kinek keze nyomán gyógyulnak a metszett szőlőtőkék s teremnek a gyümölcsfák. De nem tisztelem a kóborló tolvajokat, kik a tisztességest meglopják! - Tisztelem az Embert, a Művészt, ki egy kőtömböt megfarag úgy, hogy láttára a szemlélő fejéről magától lekerül a kalap... De nem tisztelem ki házi törmelékét a zöldellő árokba borítja és szentül hiszi, jól csinálta, - mert senki se látta... - Tisztelem a Többséget, mely egyenlő jogot ad a Kisebbségnek! De nem tisztelem, ha ezt megtagadja! Avagy a Kisebbséget, mely ezzel bárhogy visszaél... - Tisztelem Arany János, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály gyönyörű nyelvét! De nem tisztelem a kétes tisztaságú modernkedőt, kinek minden mondatában ott bűzlik a silány agyból fakadó „b..meg"... - Tisztelem a jogállam kereteit, - de nem tisztelem a visszaeső gyilkos jogát életéhez! - Tisztelem a munkát végző, keservesen kínlódó ember derékszaggató fáradságát! De nem tisztelem ki a kapott bért csendben vagy ordibálva torkán leereszti és otthon feleségét, gyerekeit üti-veri... - Tisztelem az ország vérkeringése - a közlekedés - földi és légi pilótáit kik „csak pontosan!" dolgozhatnak és teszik is azt, ahogy a REND azt megkívánja! De nem tisztelem a firkáló-szemetelőket, a közvagyon rongáló vadorzókat, az üléseket felvagdalókat! - Tisztelem a munkát rendben végző Nők seregét, kik otthoni, második műszakukban is helytállnak, őrizve a család melegét, tisztaságát! De nem tisztelem - ki ha nem látják - már csak „köpi" a munkáját! - Tisztelem a „gyomorsava" ellenére hivatalában barátságos, mosolyogva ügyintézőt...! De nem tudom tisztelni, ha kényelmét védve „kibeszéli" a szobából, a tájékozatlan érdeklődőt... - Tisztelek minden, becsülettel elvégzett bármilyen munkát, mely a KÓZ JAVÁT is szolgálja az enyémmel együtt. De - talán mert még nem szoktam még - nem tudom tisztelni a /csak ügyes spekulációval szerzett milliókat zsebrevágókat akár etikával akár anélkül... - Tisztelem, ha a jómodorú pénztáros "köszönjük"-öt mond! De nem tisztelem, ha ez elmarad. Töredelmesen bevallom, a nekem visszajáró filléreket én mindig „megköszönöm", akkor is ha az ezresemet néma csend fogadta... - Tisztelek minden udvariasan megfogalmazott véleményt, melyből kiscjlik egy kis KÖZJÓ... De nem tisztelem a szesztől böfögő monológokat, hangulatkeltéseket! - Tisztelem tudósaink, művészeink, sportolóink hazánkat külföldön reprezentáló Kiválóságait! De nem tisztelem a helyezkedőt, a sunyi középszerűt, az irigykedőt, a protekciójába kapaszkodót... - Tisztelem végül a MUNKÁT tisztelők, ünneplők seregét és kívánom -jó szívvel! - egészség kísérje mindnyájuk életét! Szentgyörgyi Kálmán 22 KM-ES KÖRZETBEN SUGÁRZOTT ADÁS NAPI HÍR- ÉS MAGAZINMŰSOROK SPORTKÖZVETÍTÉSEK I POLITIKAI VITAMŰSOROK VTV SZEKSZÁRD AZ ÖN TELEVÍZIÓJA Odon derű 29. A lukas dutyi Az ember azt gondolná, hogy Szekszárdon a vármegyei tömlöc mintájára komoly gondot fordítottak a községi karcerre is. Ez ugye azért lenne természetes, mert amikor 1779. január 20-án Szekszárdot egy egész szavazattöbbséggel megyeszékhellyé választották Kölesddel szemben, abban az egyik nyomós érv éppen az volt, hogy száraz és biztonságos tömlöce van. No, ha volt a vármegyének a vármegyeházán /ma részben a levéltár, részben a borozó van a helyén/, attól még nem volt a büszke mezővárosnak. Ezért is építették az 1846-ban átadott városházán a félreeső hely mellé a helyi zenebonáskodók közismert józanodó helyét. Csakhogy több mint negyven év alatt a bent hűsölök unalmukban is megfaragták a korhadozó fát, hiszen ha ők nem, majd az utánuk következők legalább hamarabb szabadulnak. Erről az állapotról írt a Szekszárd Vidéke 1889. május 2-i számában. „A városházi dutyikból csak az nem szökik meg, aki nem akar. Olyan rozzant ajtaja, ablaka van, hogy nagy erőlködés nélkül egész kényelemmel kisétálhat onnan az, akit ott akarnak megtartani. A Mehrwerth-féle betörés tettese is nappal sétált ki belőle; a napokban pedig egy nagyon gyanús kinézésű, igazolvány nélküli olasz vagy hor-vát csavargó - kit Sárközy Kázmér, erélyes csendőrfőhadnagyunk tartóztatott le éppen akkor, midőn az ő lakásában akart egyetmással megismerkedni - szökött meg a városház rozoga dutyijából, és nyomtalanul eltűnt; pedig esetleg igen jó fogás lehetett volna a rendőrségre, mert a nagyon gyanús külsejű csavargón nem régi horzsolások, kezén vágások látszottak, s a csendőr főhadnagy előtt először triesztinek vallotta magát, később pedig tagadta, hogy olasz, azt állítván, hogy neki nincs hazája! Azt hisszük, hogy nagyon üdvös dolgot cselekszik a városbíró, ha a dutyik szomorú állapotára is kiterjeszti figyelmét, s végre-valahára fogolyképessé teszi azokat." Foglyokról majd az élet gondoskodik... Lanius Excubitor