Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-05-02 / 17. szám

1999. május 02. /» SZEKSZÁRDI VASARNAP 1999 TISZTELEM - NEM TISZTELEM... Többéves újságévfolyam köte­tét böngésztem. Ünnepi oldalra bukkantam. Néhány szavas „kö­szöntő" sorain megdöbbentem, mert „sok a közhely" és „nehéz új mondandót találni" kifejezésekkel kesereg a cikk szerzője. Az „agyonpolitizáltság" kötött­sége helyett azt tanácsolom, nyis­suk meg szívünket és rögtön kide­rül kiket, miket és miért érdemes köszöntenünk, vagy nem tisztel­nünk. Köszöntöm a MUNKA becsüle­tét, tiszteletét és magát a tényt ­legyen EZ mindenkinek! Mert ezt a kötőanyagot, ezt a lelkek-táplál­Ja és őrölte "cementet" nem lehet jélkülözni, nem lehet nem meg­becsülni! Hisz ez az emberréválás egyedüli útja. - Tisztelem a falu csendjéből egyetemi katedrára érdemesült el­származottat, ki időnként hazatér­ve megmossa lelkét a szülői ház­ban és új erőre kapva hirdeti ezt környezetének, barátainak... De nem tisztelem, ki mindezt már szégyelli fejkendős édesanyja előtt... - Tisztelem a nap bármely per­cében startrakész gyógyítóem­berek seregét! De nem tisztelem a sebtörlőt a betegbe bevarró lelketlenségét! — Tisztelem a hegyoldalon ka­páló gazdát, kinek keze nyomán gyógyulnak a metszett szőlőtőkék s teremnek a gyümölcsfák. De nem tisztelem a kóborló tol­vajokat, kik a tisztességest meg­lopják! - Tisztelem az Embert, a Mű­vészt, ki egy kőtömböt megfarag úgy, hogy láttára a szemlélő fejé­ről magától lekerül a kalap... De nem tisztelem ki házi törme­lékét a zöldellő árokba borítja és szentül hiszi, jól csinálta, - mert senki se látta... - Tisztelem a Többséget, mely egyenlő jogot ad a Kisebbségnek! De nem tisztelem, ha ezt megta­gadja! Avagy a Kisebbséget, mely ezzel bárhogy visszaél... - Tisztelem Arany János, Köl­csey Ferenc, Vörösmarty Mihály gyönyörű nyelvét! De nem tisztelem a kétes tiszta­ságú modernkedőt, kinek minden mondatában ott bűzlik a silány agyból fakadó „b..meg"... - Tisztelem a jogállam kereteit, - de nem tisztelem a visszaeső gyilkos jogát életéhez! - Tisztelem a munkát végző, keservesen kínlódó ember derék­szaggató fáradságát! De nem tisztelem ki a kapott bért csendben vagy ordibálva tor­kán leereszti és otthon feleségét, gyerekeit üti-veri... - Tisztelem az ország vérkerin­gése - a közlekedés - földi és légi pilótáit kik „csak pontosan!" dol­gozhatnak és teszik is azt, ahogy a REND azt megkívánja! De nem tisztelem a firkáló-sze­metelőket, a közvagyon rongáló vadorzókat, az üléseket felvagda­lókat! - Tisztelem a munkát rendben végző Nők seregét, kik otthoni, második műszakukban is helytáll­nak, őrizve a család melegét, tisz­taságát! De nem tisztelem - ki ha nem látják - már csak „köpi" a munká­ját! - Tisztelem a „gyomorsava" el­lenére hivatalában barátságos, mosolyogva ügyintézőt...! De nem tudom tisztelni, ha ké­nyelmét védve „kibeszéli" a szo­bából, a tájékozatlan érdeklődőt... - Tisztelek minden, becsülettel elvégzett bármilyen munkát, mely a KÓZ JAVÁT is szolgálja az enyémmel együtt. De - talán mert még nem szok­tam még - nem tudom tisztelni a /csak ügyes spekulációval szerzett milliókat zsebrevágókat akár eti­kával akár anélkül... - Tisztelem, ha a jómodorú pénztáros "köszönjük"-öt mond! De nem tisztelem, ha ez elma­rad. Töredelmesen bevallom, a nekem visszajáró filléreket én mindig „megköszönöm", akkor is ha az ezresemet néma csend fo­gadta... - Tisztelek minden udvariasan megfogalmazott véleményt, melyből kiscjlik egy kis KÖZJÓ... De nem tisztelem a szesztől bö­fögő monológokat, hangulatkelté­seket! - Tisztelem tudósaink, művé­szeink, sportolóink hazánkat kül­földön reprezentáló Kiválóságait! De nem tisztelem a helyezke­dőt, a sunyi középszerűt, az irigy­kedőt, a protekciójába kapaszko­dót... - Tisztelem végül a MUNKÁT tisztelők, ünneplők seregét és kí­vánom -jó szívvel! - egészség kí­sérje mindnyájuk életét! Szentgyörgyi Kálmán 22 KM-ES KÖRZETBEN SUGÁRZOTT ADÁS NAPI HÍR- ÉS MAGAZINMŰSOROK SPORTKÖZVETÍTÉSEK I POLITIKAI VITAMŰSOROK VTV SZEKSZÁRD AZ ÖN TELEVÍZIÓJA Odon derű 29. A lukas dutyi Az ember azt gondolná, hogy Szekszárdon a vármegyei tömlöc mintájára komoly gondot fordítottak a községi karcerre is. Ez ugye azért lenne természetes, mert amikor 1779. január 20-án Szekszár­dot egy egész szavazattöbbséggel megyeszékhellyé választották Kölesddel szemben, abban az egyik nyomós érv éppen az volt, hogy száraz és biztonságos tömlöce van. No, ha volt a vármegyének a vármegyeházán /ma részben a le­véltár, részben a borozó van a helyén/, attól még nem volt a büsz­ke mezővárosnak. Ezért is építették az 1846-ban átadott városhá­zán a félreeső hely mellé a helyi zenebonáskodók közismert józa­nodó helyét. Csakhogy több mint negyven év alatt a bent hűsölök unalmukban is megfaragták a korhadozó fát, hiszen ha ők nem, majd az utánuk következők legalább hamarabb szabadulnak. Erről az állapotról írt a Szekszárd Vidéke 1889. május 2-i számában. „A városházi dutyikból csak az nem szökik meg, aki nem akar. Olyan rozzant ajtaja, ablaka van, hogy nagy erőlködés nélkül egész ké­nyelemmel kisétálhat onnan az, akit ott akarnak megtartani. A Mehrwerth-féle betörés tettese is nappal sétált ki belőle; a napokban pedig egy nagyon gyanús kinézésű, igazolvány nélküli olasz vagy hor­-vát csavargó - kit Sárközy Kázmér, erélyes csendőrfőhadnagyunk tar­tóztatott le éppen akkor, midőn az ő lakásában akart egyetmással meg­ismerkedni - szökött meg a városház rozoga dutyijából, és nyomtala­nul eltűnt; pedig esetleg igen jó fogás lehetett volna a rendőrségre, mert a nagyon gyanús külsejű csavargón nem régi horzsolások, kezén vágások látszottak, s a csendőr főhadnagy előtt először triesztinek val­lotta magát, később pedig tagadta, hogy olasz, azt állítván, hogy neki nincs hazája! Azt hisszük, hogy nagyon üdvös dolgot cselekszik a vá­rosbíró, ha a dutyik szomorú állapotára is kiterjeszti figyelmét, s vég­re-valahára fogolyképessé teszi azokat." Foglyokról majd az élet gon­doskodik... Lanius Excubitor

Next

/
Thumbnails
Contents