Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-01-17 / 2. szám

1999. január 17. t SZEKSZÁRDI VASARNAP 11 "

W" •''• • TI W ár* "W N V% JA WM w KÖZTÉRI SZOBRAINK IV. Adorjáni Endre Szekszárdon élő szobrászművész lányalakos Díszkútja a Garay-udvar bensőséges hangulatát emeli 1994 óta. A honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére a városi önkormányzat megbízásából Adorjáni Endre és Farkas Pál készített emlékművet a Liszt Ferenc térre 1996-ban. Az egymást követő évszázadokat jelképező siklósi márványlapokat helyi jellegzetességekre és történésére utaló motívumok díszítik. Farkas Pál millecentenáriumi címeres emlékoszlopa szintén a jeles történelmi évforduló alkalmából lett felállítva az alsóvárosi Gyermekkertben (1996). Törő György és Bakó László fából faragott három emlékoszlopa a város nemzetközi hírű eszperantó- és sakk hagyományaira utal a ^ródy Sándor utcában (1996). Felsorolásunk nem volna teljes a belső tereket díszítő szobrok említése nélkül. A szekszárdi Konrád Sándor Szent Imre szobrát 1930-ban helyezték el a belvárosi r. k. templomban. Buza Barna 1971-ben készült Garay Jánosmellszobra a gimnáziumba belépőket fogadja. A Faültető lány - Pátzay Pál alkotása - az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola aulájában került elhelyezésre 1978-ban. Farkas Pál 1994-ben öntötte bronzba a megyei könyvtár bejáratánál lévő Illyés Gyulaportrét. A zeneiskola emeleti előcsarnokát ékesítő Liszt Ferenc-büszt is a neves szekszárdi művész-tanár műhelyéből került ki (1997). Elsősorban közintézményeken, de magánháznak tervezett épületeken is vannak olyan díszítések, melyeket a művészeti alkotások között tartunk számon. Közülük is külön érdekesség a DÉDÁSZ Bezerédj utca 5. számú épületének hajdan Bodnár István-féle ház - homlokzati dí^ze. Ilyenkor télen, amikor a lombok nem takarÉPÜLETEK KÜLSŐ ÉS BELSŐ DÍSZEI I. ják, jól látszik a négy dombormű: Michelangelo, Rafael, Dürer és a ház tervezője, Hans Petschnigg arcképe. Kultúra címet kapta az Illyés Gyula Megyei Könyvtár bejárata fölött látható bronzlemez domborítás. Készítője: Dózsa Farkas András (1961). A rendelőintézet homlokzatára, a főbejárat fölé és attól jobbra, 1962-ben helyezték el a Mikus Sándor gyógyítást ábrázoló két faragott domborművét. Bronzlemez az anyaga Francisci Ferenc ötvösművész munkájának: az Anya és gyermeke a régi kórház szülészeti bejáratát díszíti (1964). Hatalmas méretű színes mozaikfal teszi ünnepélyessé a Babits Mihály Művelődési Ház és Millecentenáriumi emlékmű a Liszt Ferenc téren (F: KJ.) Gyermekek Háza színházi előcsarnokát. A kompozíció alkotója Tury Mária. A művész az életet jelképező Nap jobb és bal oldalán a különböző művészeti ágakat jelenítette meg (1972). Szintén 1972-ben készült, majd a Vérellátó Központ Ybl Miklós utcai bejáratához került Csik István színes, 2,5 x 3 méteres nonfiguratív falborítása. A Balassa János Szakképző Szakiskola Gránátalma mozaik-képe Rácz András munkája. A Szent József Katolikus Altalános Iskola (korábban Gyermekek Háza) bejárata melletti tűzzománc kompozíciót Kovács Ferenc bonyhádi festőművész tervezte. Kivitelezése bonyhádi zománcgyári mesterek munkája (1975). A városháza házasságkötő termét két falfelületnyi Falusi lakodalmas életkép tölti be. A száraz falra készült festmény (secco) Sarkantyú Simon alkotása (1976). Patay László 1982-83-ban két, egyenként kb. 30 m

2-es táblaképet (panno) festett a vasútállomás várótennének díszítésére. Szabó Dezső sajnos restaurálhatatlanná vált korábbi falfestménye helyett, a város rendelésére születtek a nagyméretű képek, - Szekszárd és környéke építészeti és kulturális jellemzőit sűrítik a megélhető egy emberöltőnyi időbe, a születéstől a halálig. Kaczián János Helyreigazítás: Előző heti számunkban megjelent KÖZTÉRI SZOBRAINK című írásban a következő mondat helyesen így hangzik: „Rossz helyre telepített szemétgyűjtő, a ferde lámpaoszlop, műemlékre ragasztott discóba hívogató plakát stb., megannyi jele a szépet lerontó durva beavatkozásnak, vagy az illetékesek figyelmetlenségének." Olvasóinktól és a szerzőtől elnézést kérünk ! Ódon derű 16. A Tolnamegyei Újság 1929. január 19-i számában egy különös gyűjtőről írt az ismeretlen szerző, aki valószínűleg Bodnár István, a lap Dabolcról származó, ekkor éppen kaszinói elnökként Szekszárdon élő mindenese volt. A különös gyűjtő halotti értesítéseket halmozott föl nagy szenvedéllyel, s ugyancsak fölcsillant a szeme, amikor a Budapesti Hírlapban olvasta a hírt: „az X-i görög katolikus esperest az Y jegyzőtől hazatértében megtámadták a farkasok és szőröstől bőröstől fölfalták, csak a két lábaszára maradt meg a csizmaszárban". Micsoda különlegesség lenne az erről szóló halotti értesítés! „Stante pede Mondvacsinált farkaskaland /tüstént/ írt is az özvegynek, gondolván, hogy a rutén felföld görög katolikus papjai mind nős emberek, tehát ennek a szegény esperesnek is bizonyára maradt özvegye. A bánatos özvegy helyett azonban maga az esperes felelt, hogy legőszintébb hálával köszöni a szíves részvétet, de sajnálatára partét /gyászjelentést/ nem küldhet, mert nem ették meg a farkasok. Az egész csak a jegyzőnek tréfás bosszúja volt, amiért éjfélkor otthagyta a disznótoros társaságot és a másnapi nagy ünnepre hivatkozva - aranyszájú szent János napja volt január 30-án az ő naptáruk szerint - hazaindult. Hiába kérlelték, hogy ne bontsa meg a tarokkot, hiába fenyegette meg a jegyző-házigazda, hogy ország-világ előtt csúffá teszi, ha hazamegy, az esperes hajthatatlan maradt, és azt mondta, most már csak kíváncsiságból is hazamegy, hogy mit fog a jegyző csinálni. És megcsinálta a hírt a farkasokról, meg a lábszárvédő csizmaszárról." Bálok évadján könnyen eszünkbe juthat a vendégmarasztaló, tréfás kedvű jegyző, de az is, hogy a legnagyobb gyászjelentésgyűjtő nem magánszemély, hanem a nemzeti könyvtár, az Országos Széchenyi Könyvtár, amelynek nevében a második é arról tanúskodik: az apa és a fiú másként írta a nevét... Lanius Excubitor