Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-04-25 / 16. szám

1999. április 25. r SZEKSZÁRDI VASARNAP 11 Wessely Gábor Fotó: Varga János 22 KM-ES KÖRZETBEN SUGÁRZOTT ADÁS NAPI HÍR- ÉS MAGAZINMŰSOROK SPORTKÖZVETÍTÉSEK I POLITIKAI VITAMÜSOROK VTV SZEKSZÁRD AZ ŐN TELEVÍZIÓJA ••lUL*,* A** • M.M «* HHozi a ttwbe*. Tel.: (74) Szekszárdi humorka ——— — Nevezetesség Töpreng az ember: mi lehet Szekszárd jelképe? Mi fejezi ki markánsan, egyedi módon a szekszárdiságot? Mi az, amit meg lehetne jelentetni pólótrikókon és információs kiadványokon, mint a városra jellemző szimbólumot? A gemenci erdő csalogatja a turistákat, de nem sajátítható ki, hiszen csupán Szekszárdhoz tartozik; több települést érintő tájegység. A címer, a zászló persze szóba jöhet, ám egy megyeszékhelytől ennél többet vár a kíváncsi szemű utazó. Valami sehol másutt fel nem lelhető építészeti csodát. Olyat, amint a párizsi Diadalív, a budapesti Országház, a pisai Ferdetorony vagy a kairói piramisok. Ezen mélázva nem sokat csaponghat a képzelet. Esetleg a Vármegyeháza vaskos oszlopai rajzolódhatnak ki lelki szemeink előtt, ám valljuk meg, ez sem igazán egyedi. Hasonló küllemü épület minden nagyobb városban található... De mielőtt feladnánk a szimbólumkeresést, sétáljunk el a Damjanich utca - Pollack utca kereszteződéséhez, a felüljáróhoz. Vezet onnan le egy sehova sem vezető lépcső. Pompás mérnöki munka. Gyönyörű ívü vasbetonszalag. Gondoljunk csak bele, micsoda tervezői és kivitelezői fantázia kellett hozzá! A zsaluzatának az elkészítése se lehetett hétköznapi tett. De megérte! Ilyen lépcső nincs mégegy kerek e világon. Ez legyen Szekszárd jelképe! Valószínűleg, ép elméjű ember soha nem ment még le (vagy fel) rajta. Régebben nem volt Í

'rtelme, ma meg nem lehet használni. Korábban a közút és a vasút közötti senkiföldjére érezhetett az a másnapos vendégmunkás, aki netán ráfanyalodott, most pedig - miután megépítették a várost elkerülő út, felüljáró alatt átvezető szakaszát -, a mi lépcsőnk a rézsűbe torkollik. Mutogatni kéne a turistáknak, zarándoklatokat szervezni hozzá, és pénzt szedni attól, akit felengedünk rá. Gyártassunk róla bazárban árusítható apró maketteket, szerepeltessük prospektusokban, készíttessünk propagandafilmet róla nyári napsütésben, téli hóesésben, menedzseljük, bánjunk vele úgy, mint a müveit Európa egy páratlan ékességével, nevezetességével! KÁBELTELEVÍZIÓ 7 i 00 Szekszárd, Táncsics u. 2. SPEKTRUM TELEVÍZIÓ Ódon derű 28. Borzsák Endre víg kedélye Szekszárd hajdani református lelkésze, aki 1873-tól 1909-ig, haláláig szolgálta az Urat és a megyeszékhely kálvinistáit, még égi szószékre költözése után sok-sok évtizeddel is közismert anekdoták keringtek róla. Nevének első negyedéhez már csak isteni szolgálat alkalmával ragaszkodott, Schillernél gyakrabban fordított sillert kedve derítésére. Vidámságának okát mégsem ebben a pótlásban látta az 1844. április 22-én Monoron született prédikátor, hanem másban. Erről valljon inkább ö! „Engem is meginterjúvoltak nem egyszer - akárcsak egy nagy embert - hogy honnan az én örök-mosolyú éghez hasonló derült kedélyem...? Honnan van az éles ellentét hivatalos tisztem végzésének feltűnő komolysága és társadalmi ténykedésem örökké humoros volta között? /.../ Mindig csak oda lyukadtam ki, hogy szegény boldogult apám az oka: szegény kántortanító volt, gyönyörű hanggal, 12 egészséges gyerekkel s örökvíg kedéllyel megáldva. Ez volt minden gazdagsága. Természetesen, hogy én sem örökölhettem tőle egyebet! Jó hangot, víg kedélyt meg a gyerekeket. Hja! könnyű annak, akire rászáll a szüle nagy vagyona... De aki koplalva tanulja ki a kenyér-pályát, mint én, tessék annak egész komolyan gondolni arra, hogy négyemeletes palotát építtet Pesten, az Andrássy úton! És már amit az ember örököl, azt meg kell becsülni, abból kell megélni! Minthogy pedig én, boldogult édes apámtól legfőképpen csakis a jó kedélyt örököltem: természetesen, hogy ezt meg kell becsülnöm s nevetnem kell a világ baját, az anyagimádók nyomorult táborát, a vakszerencse elbízott gyermekeinek nagyralátását, üres hencegését, egészen a kacagási görcsökig! /.../ Ezért nem lehet belőlem soha püspök, de még csak esperes se, mert itt a jó humor rossz ajánló levél. E hivatalok betöltéséhez komoly arc és nagy has kell!" Szekszárd Borzsákot haló porában mégis elismerte: utcát adott neki - stílusosan - egy szőlődomb alján... Lanius Excubitor