Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-04-11 / 14. szám

1999. április 11. f SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Vendégem a Gemenc presszóban Dicső Zsolt költő, akit a költészet napja alkalmából hívtam randevúra, s akiről azt tudom, hogy sokkal többen ismerik, mint véleményt alkotó, gondolkodó, minden művészeti ágért, minden K

övet megmozgató, örök szerveő embert, mint költőt. S nem azért mert Dicső Zsolt költészete nehezen érthető lenne, hanem mert sokan nem szeretnék érteni. Ugyanis akkor el kéne gondolkodniuk magukon, környezetükön, életükön, tetteiken, s azon, amit nem tesznek. Dicső Zsolt igazi arcát csak annak „mutatja" meg, aki megérzi és megérti, hogy a hétköznapok apró félelmeit, amelyek életünket képezik, lehet fanyar humorral is tudomásul venni, s átlépni rajtuk, mielőtt ők kötnek gúzsba minket. - Zsolt! Minden évben ezen a napon tisztelgünk a költészet, a költők előtt, s tesszük ezt József Attila születésnapján... - Ami azt illeti számomra kettős ünnep, hiszen 10-én van a névnapom. Különben ha már a nevemről van szó, amit fe születésemkor kaptam, hát nekem "osszul kezdődött. Ugyanis 1956 szeptemberében születtem - Miután nem ez az első interjú amit készítek veled, tudom, hogy az első versed is korán született... - Ötödik osztályos voltam, Gyurcsák Éva néni volt a napközis tanárom, s meghatározó ember az életemben. Természetesen szerelmes vers volt, amit a gimnáziumban írtam, hát olyan csasztuska szinten. Abban az időben jobban érdekelt a kosarazás. Aztán az egyik osztálytársnőm benevezett egy országos, diák költők és írók találkozójára. A nevezés után kezdtem komolyabban utánanézni a versírás szabályainak. Mit mondjak, ahhoz képest, amit akkor tanultam, formailag bravúros verseket írtam, viszont tartalmilag „letértem", mármint az akkori szocialista kultúra útjáról. -Annak a találkozónak két „eredménye" is lett... - A zsűri ugyan nem „díjazott", ám a legfontosabb, a diákság rám szavazott, így lettem közönségdíjas. Amit aztán meghallott Csányi Laci bácsi és nemsokára a Népújság közölte is pár versemet. „Sajnos"a verseim tartalma azóta sem változott, így aztán címoldal sosem lett belőlem. - Viszont szuper jó dalszövegeket írtál, amivel országos népszerűségre tettetek szert... - A csapat: Komjáthy Tamás, Gazsó István, Zsoldos Ákos és jómagam beneveztünk egy országos pop-rock fesztiválra, ahol a harmadik helyezést értük el. Előttünk nyert a Szinkron zenekar, aminek nagyon örültünk, mert mdtuk, nálunk már megint a szöveggel volt a „baj". Ez 1976-ban volt, s a zenekar két évig működött. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy miután a zenekar minden tagja irodalmi színpados volt, a fellépéseink inkább irodalmi showhoz hasonlítottak, mint egy koncerthez. A következő fellépésünk a hadseregben volt, mindannyiunkat bevittek katonának. - Aztán a véletlen szerencse egyszercsak bekopogtatott hozzád? - Egy volt gimis osztálytársam képében. Valahonnan a nagyvilágból előkerült, bekopogott s letett egy összeget az asztalra, azzal, hogy add ki a verseidet. - „Rózsaszínű tórúgás" címmel, s te magad sem tagadod, hogy a kötetből még mintát sem tudnál most félmutatni... Amikor arra a kötetre készültem 1993-ban újra elkezdtem komolyabban foglalkozni a versírással. Az ÉS, Lyukas óra és több folyóiratban megjelentem, folyamatosan ott voltam - bár a helyi lapok nem igazán kapkodtak értem -, ami újabb kötet kiadására ösztönzött. Három évvel később 1996-ban jelent meg „A dolgok mindig másokkal történnek" című kötetem. - Ez a hármas szám úgv látszik szerencsét hozott neked, hiszen - nagy örömömre szolgál, hogy elsőként adhatom hírül - most 1999-ben fog megjelenni harmadik verses köteted. - Egy budapesti kiadóval vagyok tárgyalásban, úgy tűnik minden jó úton halad, s az olvasók még az idén olvashatják „DéBéla késni indul" címmel verseskötetemet a Séd nyomda előállításában. - Zsolt! Van az idén egy másik jubileum is, annak a közösségi háznak az évfordulója, amelyei te nagyon a szíveden viselsz, s ez nem más, mint a ZUG. - Ez egy olyan ifjúsági művelődési egyesület, amelyben mindent kipróbálunk, hogy a fiatalok, kevésbé fiatalok minden művészeti ágban megtalálják azt a zugot, ahol jól érezhetik magukat, képezhetik magukat. Kiállítások, filmklub, koncertek, s a legváltozatosabb témájú előadások kerülnek itt megrendezésre, s büszkén mondom, hogy itthoni előadóink mellett, országos előadók is megfordulnak a ZUG-ban. Bemutatkozási lehetőséget adunk kezdőknek, akár festészetről, akár zenéről legyen szó. - A ZUG mellett van egy másik nagy „kedvenced", ami - hogy milyenek a véletlenek éppen három évvel ezelőtt jött létre... - Régi tervem volt, hogy valami újság formát kellene létrehozni, szerkeszteni. Jankovics Zoltánnal kezdtük el a szervezést, s egy éves előkészület után 1996 májusában megjelent az első szám. Ez a PAD című havi irodalmi folyóirat. A pályázati pénzek segítettek először, aztán az, hogy országosan ismert folyóirat lett. Szerzői közül ötven százalékban Szekszárd város és Tolna megye írástudói jelennek meg benne. Rendkívül fontosnak tartom, s tartjuk mindannyian, akik kezdtük, s akik azóta csináljuk, hogy legyen egy PAD, ahol lehet beszélgetni. Égyébként a beszélgetésről még annyit, hogy a ZUG megmaradt a régi értelemben vett klubnak. A mindenféle rendezvények mellett meghitt beszélgetések színhelye is. Magad sem tagadod, hogy mind a formát, mind a tartalmat illetően verseid nagyon egyéniek, csak rád jellemzőek. olyan „dzs - versek... " - Rásütik a verseimre, hogy nonszensz, meg groteszk, ugyanakkor elismerik, hogy ez a stílus egyfajta meghökkentő élményt ad számukra. Amit az olvasó dönt el, az az, hogy mögé láte, hiszen a mélység ezekben a versekben is ott van, ha kicsiben is, s ha viccesnek tűnik is. Ezek az én verseim. S ami a lényeg! Hogy a neved előtt ott legyen a névelő. - Mi motivál versírásra? - Meglátok dolgokat, s ezekről eszembe jut valami. A többi már a hexameterek és a pentameterek használata, amire annak idején Csányi Laci bácsi megtanított, s amiért azóta is hálás vagyok, hiszen ez számomra egyfajta szakmai biztonságot jelent, ami nem hátrány. Aztán mit tagadjam, van otthon pár könyv a polcon. -A könyveket említetted! Te, hogy látod, milyen „ viszonyban " van a mai kor embere az irodalommal, a könyvekkel? - Egyre kevesebbet olvasnak az emberek, bár sejtem ezzel nem mondtam újat. S az a kevés sem irodalom, olyan kész tényeket, sémákat, megoldásokat olvasnak szívesen a könyvekben, amelyeket ők szeretnének elérni az életben, a jó elnyeri méltó jutalmát és a többi. A komoly dolgokon el kell gondolkodni, s azzal nem szívesen szembesülnek az emberek. Természetesen megvan az igény az igényes irodalomra is, csak sajnos ez az a réteg, akinek nagyon meg kell nézni az árát, annak amit vesz. - Zsolt, te aki sokat vagy fiatalok között, mit tanácsolnál a szülőknek? - Amit én is mint gyakorló szülő teszek. Az igényes irodalmat oda kell tenni kézközeibe, hogy tudják, lássák, van más is. Irányítani kell az olvasásukat, s ez a mi feladatunk. - Április 11. a költészet napja... Mit tartasz te a legfontosabbnak tudatni a világgal... - Elsősorban azt, hogy szekszárdi vagyok. Sajnos sokszor felmerül az emberekben, hogy el kell innen költözni, hogy „valaki" legyen az ember. Hiszek abban, hogy ami jó, az itt is kiderül, lehet, hogy 20 év késése van a dolognak, de előbb-utóbb beérik. Szekszárdon szekszárdiként szekszárdi embereknek Szekszárdról írom a verseimet, csinálom minden dolgomat. Bölcsesség a költészetről „A költészet egyre inkább hasonlít a magyarországi jetikutatáshoz. Időigényes, szemrontó, nem lehet megélni belőle, mégsem adjuk fel." /dzs/ JKm^élhc&^ü irmmcdlcB^m Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Heti könyvajánlat PAD Az irodalmi folyóirat áprilisi számában a következő szerzőkkel találkozhatunk: Drescher J. Attila, Erdélyi Z. János, Erdődi Gábor, Gulya István, Jankovics Zoltán. (50-es melletti könyvpavilon)