Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-04-11 / 14. szám

12 f SZEKSZÁRDI VASARNAP 1999. április 11. A súlyemelés utóvédharcai Kiss Ferenc nem adja fel... Endrődi serdülő bajnok Új időket élnek a sportági megmaradásért küzdő szekszárdi súlyemelő utóvédharcosok. Nem is olyan régen még egy-egy ilyen-olyan rendű verseny apropóján előállt a Latvia, vagy a kis mikró, és elindult a kisebb-nagyobb szekszárdi csoport a versenyre. Nem számított, hogy az ország keleti vagy éppen nyugati csücske volt a végállomás. Ma már a diákolimpin való megjelenés is fejtörést okoz. Különösen akkor, ha újfent Tiszaújvárosig kell menni. Már pedig az idén ilyen messzire szólította őket a sors, mármint a Szekszárd SE súlyemelő szakosztályának utánpótláskorú versenyzőit. „Ide persze el kell menni, ha törik, ha szakad! Különben tényleg azt gondolhatják a kívülállók, hogy csak papíron létezik a szakosztály"- morfondírozhatott magában Kiss Ferenc a versenyzőből lett tréner, a legfőbb és egyetlen utóvédharcos, a társadalmi edző. El kell menni..., mert ma egy diákolimpia a szekszárdi súlyemelés fő versenye. Ha vannak értékek, azokat itt lehet felmutatni. Vannak, lesznek még a korosztályos OB-ék, dc... oda már nem biztos, hogy el tudnak menni szülői áldozatvállalás, vagy mások jótékonykodása nélkül... - Legnagyobb tehetségünk a serdülő Endrődi Dávid, aki győzelemmel hálálta meg a bizalmat, úgy jutott el a versenyre, hogy klubelnökünk dr. Dobos Béla magára vállalta a költségeket - jegyezte meg Kiss Ferenc. A többieknél pedig a szülők vállalták a szállítást. Érdemes volt ott lenni, mert a bajnoki cím mellett még hoztunk egy érmet Fatér Zsolt révén, és a rendkívül népes súlycsoportonkénti mezőnyökben jutott még egy ötödik, illetve hatodik helyezés. Az edző nem nosztalgiázik, nem beszél a sportág mostoha sorsáról, arról, hogy a nyolcvanas évek szekszárdi sikersportága ennél többet érdemelne. Nem hivatkozik a csarnokbeli márványtáblára, amely a frenetikus Húsos-sikereket örökítette meg. Utolsó mohikánként próbálkozik, azzal, hogy az általa felfedezett, majd felkészített Endrődivel a későbbiek során is hallasson magáról, illetve a szakosztályról. Hogy mi lesz a fiúból, ezt egyfajta szakmai kihívásnak is érzi. - Jó érzés, hogy már van egy kitűnő versenyzőnk, de én igazándiból akkor lennék egy picit boldog, ha meg tudnánk tartani azt a 8 kölyök versenyzőt, aki éppen ismerkedik a sportággal, akiket hamarosan versenyeztetni illene. 13-14 éves gyerekek, köztük már most van három olyan „vasgyúró", akik, ha így fejlődnek biológiailag, akkor biztosan az ólomsúlyhoz közeli kategóriában indulnának, aminek a sportágon belül is nagyobb az értéke, eladhatósága. Mennék én szívesen toborozni, keresném a tehetségeket, de jelenlegi helyzetünkben ez eléggé értelmetlennek, felesleges felhajtásnak tűnne... A valamikor Nyíregyházáról - jó tíz évvel ezelőtt - érkezett tréner abban reménykedik, hogy különösebb lobbizás nélkül is sikerül egy elfogadható öszszegű állami támogatáshoz jutnia, amivel lehet tervezni, amiből már futja azokra a gyerekekre is, akik egyfajta előképzés és kiválasztás után Szedresből és Tamásiból érkezhetnek az ősztől. - Úgymond utánpótlásra szponzort találni teljességgel lehetetlen. Pedig valamilyen szerény összeggel illene az önkormányzati pénzt megfejelni. Talán nem lenne éppen haszontalan, ha azokat megkeresnénk, akik a 97-es szekszárdi súlyemelő ünnep apropóján „Aranytárcsa díjat" kaptak. Legalább százan voltak. Mert havi 200 forint is sokat segítene a mostani helyzetünkben. Nem vérre vagy ilyen jellegű juttatásra kell, erre nekünk nem futja, jómagam is amit vállalok, azt a sportág érdekében ingyen csinálom. Ami az edzőnek további erőt ad, hogy egy immáron sükösdi illetőségű versenyzője is van. Aki a valamikor szekszárdi súlyemelő hírnév okán került Kecskemét helyett - Szekszárdra. Mint ahogy ő is még anno 1988-ban... Nem adják fel... Kulissza Racionális elemek és érzelmi momentumok keveiednek a különböző véleményekben, amikor az önkormányzati sportpénzek elosztásáról van szó. Nehéz ebben igazságosnak lenni, de Szekszárdon az utóbbi években olybá tűnik: sikerült valamiféle felvállalható, eljogadható közös nevezőt találni. A személyeskedéstől mentes viták elmaradlak. Most sincs sportberkekben, különösebb nyafogás, kifogás. Legjöljebb amiatt, hogy most jobban késik a pénz - a nagy költségvetés megalkotása miatt - mint a korábbi években. De némi gyógyír, hogy a kisziváigott hírek szerint több lesz, mint az elmúlt években volt. Arról hallani, hogy a polgári frakció sportos vonulata, mindenképpen érvényt próbál szerezni egy korábbi eddig végre nem hajtott határozatnak, hogy a város úgymond nagy költségvetésének 1 százalékát érje el a „sportágazatra" fordított támogatás. Ez pedig néhány millió többletet jelentene. Vajon a többől, a dokumentumban lejéktetetl kritériumok alapján mindenki többet kap arányosan a prioritások mentén, vagy lesznek azért az újsütetű lobbyérdekek befolyására hangsúlyeltolódások? vetődik jel a várakozás és a vágyakozás bizsergető érzése közepette sportberkekben. A téma a szurkolótábort is jélettébb érdekli. A labdajáték-szimpatizánsok - látva, tapasztalva azt, hogy korábban a KSC Szekszárdnál, és most a Ferropatent SE-nél a pénzügyi források drasztikus kiapadása után le kell számolni a jó, illetve meghatározó hazai csapattá válás illúziójával - abbéli radikális véleményüknek is hangot adlak, hogy az önkormányzat a nép óhajának megfelelően csak egy, esetleg két sportágat támogasson. De azt vagy azokat tényleg sokmilliós, nagy összeggel!... lejordítva mindezt a vágyálmuk nyelvére: legyen végre egy igazán jó kézi-kosár vagy akar futballcsapata a városnak. Amely százakai sportoltat, ezreket szórakoztat. Megcsinálni meg lehetne, a közhangulat még legitimálná is, de... Ismerve mai kormányzati sportpolitika sarkköveit, a prioritások változását a sport úgymond nagy területein belül, az iménti radikalizmus teljességgel lehetetlen. És az egyéni sportágak úgymond teljes ellehetetlenülése mellett önmagában a célját sem érné el más sportközösségek érdekeit sértő koncepció. Mert ahhoz, hogy az éppen aktuális szekszárdi népszerű labdajátékos alakulat jel vegye a versenyt a szűkebb elitek élmezőnyének negyedikjével, ötödikjével, ahhoz legalább még egy húsz-huszonötmilliós szponzor kell - az időközben nem megszökő, tarhálás útján keletkezelt kicsik mellett. S ezek ugye nem sűrűn tolonganak!. Viszont azl mondják a maguk szolid eljógultságával prosperitásnak indult és a közönség megnyerésére is képes sportágak, mint például a proji ökölvívás, vagy a pinpong, amely közönséget egy mégjobb nívón már talán ígérhet, hogy nekik egy-két millióval több a Kánaánt, a nemzetközi elit reális megcélzását jelenthetné, amivel még hatékonyabban szórakoztatnának, és képesek lennének a várost Európában megjeleníteni. Mert szerintük ugyan gazdag a városi sportbolt kínálata, de túl sok a másod-harmadosztályú bóvli, nincs mit kitenni a kirakatba!.. Április 17-én: bonyhádi bokszgála Főmeccs a magyar bajnoki címért Úgy tűnik, tartja a szavát az Unió Box team Szekszárd profi boksz ökölvívó Promotion: vannak, lesznek két-három havonta események - a honi bokszelit színrelépésével. Abban is tartják a szavukat a rendezők, hogy oda utaztatják a produkciót, ahol a közönség garantált érdeklődése mellett némi szponzori hajlandóság, tehetősség is mutatkozik. Nos a pécsi, a kecskeméti, a baracsi, a budapesti és megannyi szekszárdi és paksi gálák után Bonyhád is bekapcsolódik. Április 17-én a völgység centruma több évtizedes szünet után új ökölvívó esemény helyszíne lesz. No nem csak egy „ti is kaptok valamit" színvonalú gálája. A főmérkőzés minden más egyéb mellett a harmatsúlyú magyar bajnoki címért zajlik. Amelyért a profik között is előtörni igyekvő amatőr kiválóság Isaszegi és egy nálánál sok évvel fiatalabb feltörekvő fiatal, a korábbi gálákon már bemutatkozott kecskeméti illetőségű Szakállas Tamás mérkőzik - akár 10 menetig is! EB- címmeccse után újra ringbe lép az Eurosporton sokszor látott Kalocsai - most egy bolgár lesz az ellenfele. Láthatjuk a nagy Szakállast, Ferencet is, és ott lesz a ringben az UNIÓ Box Team egy már nem is annyira titkos favoritja, a rangos győzelmeket begyűjtő harmatsúlyú Koczák Sándor is. Lesz debütálásos magyar-magyar meccs, aztán magyar-cseh és magyar-ukrán. Öt pár után a finálé: a tízmenetes címmeccs a magyar liga bajnokságáért. Mindez 18 órától a bonyhádi sportcsarnokban - jövő szombaton. Az oldalt összeállította Bálint György