Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-01-17 / 2. szám

4 R SZEKSZÁRDI VASARNAP 1999. január 10. Érdekli? Bemutatjuk! „A főiskola hihetetlenül sokat nyújt hallgatóinak... 99 Sorozatunk legutóbb tavaly, a karácsonyi számban jelent meg. Akkor dr. Nagy Janka Teodóra néprajzos-jogász azt kérte, hogy ezeken a hasábokon kövesse őt Bogár Gabriella, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola harmadéves tanító-szakos hallgatója. A mélykúti fiatal hölgy lévén kollégista, lassan három esztendeje él Szekszárdon. Vajon mennyire szerette meg ezt a várost? A kérdések között szerepel az is, hogy a szekszárdi székhelyű kis főiskola mit és mennyit tud nyújtani hallgatóinak? Bogár Gabriella főiskolai hallgató —- Nyomban az érettségi megszerzése után került a főiskolára? — Nem. Az én utam jóval bonyolultabb. Az általános iskola elvégzése után nem gimnáziumba, hanem szakmunkásképzőbe iratkoztam. S nem csak azért, mert ezt „diktálták" a falusi körülmények. Hanem azért, mert mindkét szülőm rokkant nyugdíjas. Anyukámnak volt egy vállalkozása, kocsmát működtetett, én pedig sokat segítettem neki. — Közben megszerezte a... — Molnár szakképesítést... Különben nagyon jó szakma, minden automatizálva van, nem kell semmit csinálni. Ha igen, akkor baj van, lusta volt a molnár. De valóban, a molnárnak gondolkodnia kell, nem szabad elábrándoznia. Cipekednem nem nagyon kellett a gyakorlatokon, mert a férfiak nagyon vigyáztak az egy szem lányra. De amúgy a molnár-talicskával hatvan-nyolcvan kilóval simán elbírok. — Dolgozott is a szakmájában? — Nem. Sajnos nem, pedig viszszavártak a malomba. De beiratkoztam a szakmunkások két éves szakközépiskolájába és leérettségiztem. Azután jelentkeztem ide a főiskolára, s fölvettek. — Miért pont Szekszárdot választotta? — Nagyon tetszett a város. Ugyanis az idősebb húgom - a kicsi ötödik osztályos - ide járt az Ady Endre 505. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe. Amikor költöztettük a kollégiumba, én is segítettem, és voltam szülői értekezleten is. El voltam ragadtatva ezektől a domboktól, a Béla térrel máig nem tudtam betelni... szóval gyönyörű a város és a környék. Azután a főiskolát is megszerettem, pedig úgy gondoltam, hogy szakoktató leszek majd, de lehet, hogy a tanításnál kötök ki. Még nem tudom. De azt igen, hogy a további életemet hegyes-dombos vidéken élem le. — Mit szólnak ehhez a szülei? — Anyukám mindhármunkat támogat, mert jól tudja, hogy az alföldön, főként egy faluban egy tanító számára nincs lehetőség. Egy molnár számára meg pláne. Egy érettségizett számára pedig még annyira sem. — Dr. Nagy Janka Teodórától nem kérdeztem, hogy az iskolán kívül van más kapcsolatuk is? Ugyanis ez az érzés alakult ki bennem. — így igaz. Beléptem a Tolna Megyei Honismereti Egyesületbe, ami szintén nagyon sokat jelent számomra. Voltunk már Sárszentlőrincen, ahol több tudományos felolvasást tartottak az egyesület tagjai. Egyebek között arról, hogyan vett részt Petőfi Sándor az 1948-49-es szabadságharcban és a kapcsolódó történelmi eseményekben. Tavasszal a tervek szerint megnézzük a bonyhádi Tűzoltómúzeumot, a lengyeli kastélyt... — Gabinak mi a kutatási területe? — Szvetnyik Joachim, aki Mélykúton született. — Térjünk át a főiskolára, amely kis város kis intézménye. Van-e jó oldala a méretének? — Csak jó oldala van. Mindenki ismer mindenkit, így a kapcsolatok is sokkal személyesebbek, mint egy óriási főiskolán, vagy egyetemen. Lehet, hogy falusi mivoltomból is adódik, hogy szeretem tudni, kik élnek a környezetemben, s hogy milyen emberek. — Ez a diákokra vonatkozik? — Nem, a tanárokra szintén. Velük is rendszeresen találkozunk a szemináriumokon, s mivel kevesebben vagyunk, mint egy nagy intézményben, többet tudnak foglalkozni velünk, a szemináriumok nálunk személyesekké válnak. Ebből következik, ha a városban találkozom egyik tanárommal - ők tudják, ki a kollégista és ki nem, s ha én Szekszárdon vagyok, annak oka van a vizsgaidőszakban - megkérdezi, hogy vizsgáztam-e, hogy sikerült. Pontosan ez történt velem tegnap este, amikor találkoztam Péchy tanár úrral, de igen jó a diákok kapcsolata Nagy Janka tanárnővel, Töttős tanár úrral... de szinte bárkit sorolhatnék. — Mennyire nyitott a főiskola más intézmények felé, az ország oktatási gondjaira... A tanításon, a tanuláson és a diploma megszerzésén felül mit tud még nyújtani? — Több főiskolával és egyetemmel tartja a mi főiskolánk a kapcsolatot, vannak közös rendezvényeink, részt veszünk - sőt olykor a mi főiskolánk rendezi - a tudományos diákköri konferenciákon, tanítási versenyeken, tanulmányi versenyeken. — Tagja Gabriella a HÖK-nek, vagy a kollégiumi bizottságnak? — Nem, mert egyszerűen nincs rá időm. ugyanis az iskolában létező majd minden szabad sávban részt veszek. Ez sok szempontból igen hasznos. Például: amelyeket elvégeztem, arról kapok igazolást a diplomámhoz mellékelve, ami feljogosít tárgyak tanítására. Sorolok néhányat: honismeret, diszlexia, a vízhez szoktatás - óvódásokat tanítottunk úszni. Jártam ének szabad sávra, most diplomázom hitoktatói szakon... Reggel nyolctól este fél nyolcig iskolában vagyok. — Felhőtlen diák évek? — Nagyon élvezem, amit csinálok. nagyon sajnálom, hogy idő hiányában nem tudtam elmenni dr. Horváth Béla irodalmi szabad sávjára, pedig - mint mondják - élvezetes előadásokat szokott tartani. Az informatika sem fért eddig bele az időmbe, de remélem, hogy ez még indul a következő félévekben is... Mindebből kerül, hogy a szekszárdi főiskola hihetetlenül sokat nyújt a hallgatóinak. — Gabi, hogy szüleit leszázalékolták. Hogyan bírják a lányok taníttatását anyagilag? — Kijövök az ösztöndíjamból, anyuék a kollégiumi díjjal segítenek. Ezen kívül, mivel falun lakunk, az étkezéshez szükséges dolgokat meg tudjuk termelni. Ezeket lefagyasztjuk, s a hét végén hozom magammal. Általában azt csinálom, hogy hétfőn este, amikor viszszaérek a kollégiumba, több féle ételt főzök, s berakom a fagyasztó ládába. A hét többi napján már csak melegíteni kell az ebédet, vacsorát. — Szabályos kis háztartást vezet. Miket szokott főzni, illetve szoktíhL főzni a barátjával, aki szintén kol^J gista? — Mindent. A túrógombóctól a rántott szeletig... — Akár egy szabad sáv.... — Jövőre lesz! Háztartási ismereteket is tanulunk, hiszen a NATban már szerepel. — Mennyi szabadideje van? Egy mozira, egy hangversenyre futja? — Igen, járunk. Részben azért, mert igényeljük, másrészt pedig azért is, mert egy-egy hangversenyen közreműködnek ismerőseink: szobatársam, vagy valaki a főiskoláról. — Véleménye szerint a főiskola mennyire vesz részt a város kulturális életében? — Hogy milyen mértékben, azt nem tudom, de az biztos, hogy részt veszünk. Ha csak a diáknapokat említeni, vagy az ének-szakosol^^ rendre fellépnek a város ünnepsJ^B* gein, vannak jó szavalóink, de mondhatom az E-épiiletben rendezett programokat is, amelyek nyilvánosak. — Ha el tudna, vagy barátjával együtt el tudnának helyezkedni Szekszárdon, akkor maradna-e? — Igen. Mert nagyon szép ez a város. Szívesen felmegyek a kilátóhoz... gyönyörű a kilátás, a kollégium városra néző ablakaiból szeretem csodálni a napfelkeltét, vagy az esti fényeket. De szívesen megyek a Béla térre, vagy a Babits házba. — Kiről olvasna szívesen ezeken a hasábokon? — A Babits ház udvarán levő Babits szobor alkotójáról, Farkas Pál szobrászművészről. Szeretném, ha arról is szólna, hogy egy köztéri szobor elkészítésére pályázni kell, vagy megrendeli azt az adott település, illetve a művész ajánlja föl a megvalósításra szánt szobor—tervét? V. Horváth Mária