Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-03-21 / 11. szám

1999. március 21. * SZEKSZÁRDI VASAK Y\P 11 Negyedszázadnyi /zsörtölődős/ nosztalgia 25 éve az élvonalban a KSC Szekszárd A cím némi pontosításra szorul. Bár igaz, hogy 25 évvel ezelőtt került fel az NB-I-be (s lett a megye első élvonalbeli együttese) a KSC Szekszárd - akkor még nem, ma pedig már nem így hívják - női kosárlabda csapata. Ugyanis az 1974-es feljutást követően 2 év múlva, hacsak egy esztendőre is, de ismét a második vonalba száműzettek. Azóta azonban megszakítás nélkül az első osztályban szerepelnek, és ilyennel a mai első osztályban kevés csoport dicsekedhet. Ennek apropóján a szurkoló enyhe (a csoport mai vergődését látva nem is olyan enyhe) nosztalgiával gondol vissza az elmúlt két és fél évtizedre. A „régi szép időkre", amikor még „vérre menő" hatalmas, csodákat láthatott, s olyan klasszisokat, mint Ballsay Zsuzsa, Rátvay Katalin és Kiss Lenke, hogy csak a legnagyobbakat említsem, de a névsort hosszasan lehetne sorolni, ^^ersze nagyszerű játékosokat ma is láthatunk ^Pllogh „Bubu", Németh Ágnes, Nagy Dóra, Iványi Dalma, és a sort itt is lehetne folytatni), de őket sajnos csak évente egyszer, és akkor is az ellenfél csapatában. Ilyenkor eszébe jutnak a szurkolónak azok az ugyancsak kiváló „spílerek" akik nálunk játszottak és sok-sok örömet szereztek neki. Ugyancsak a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány név: Ki felejthetné el a „hősi" időkből Skoda Erikát, Sáfrány Editet, Falvai Máriát, Binder Marit, Ulrik „Bibit", Gyurcsák Évát és Schmidt „Jucit". Vagy a három nagyot, Budavári Zsuzsit, Geiszkoner Évát és Harsányi Marit, akik ugyan már a fővárosban érték el kimagasló sikereiket, de soha nem tagadták meg szekszárdi mivoltukat. Később Bacsa, Pántos, Varga Rózsa, Palotás, Oláh, Pott Andrea hagyott kellemes emlékeket a szurkolói szívekben. No és az örök kedvenc Várkonyi Gabi, akit egy alapvetően t

Ébázott edzői és vezetői felfogás miatt a kelenél korábban, s hozzá méltatlan módon „vonultattak" vissza, s akik Skoda Erikával és Harsányi Marival egyetemben a mai napig sem búcsúztattak el méltóképpen. A közelmúltból pedig Csók, Veres, Kiefer, Gabidullina és Sepeljeva neve marad meg emlékezetünkben. A maiak közül sajnos csak egyedül Modoros Judit illeszthető ebbe az illusztris társaságba. Bár ő, a már fent említett rossz edzői felfogás (mellőzés) miatt nem jutott el arra a szintre (és félő, hogy már nem is fog), amelyre tehetsége és tudása alapján eljuthatott volna (pl. válogatottság). De nemcsak kitűnő játékosok, kiváló edzők is megfordultak az elmúlt huszonöt évben városunkban. Hajói számolok 16-an koptatták a kispadot. Hogy ez sok-e vagy kevés, az nézőpont kérdése. Köztük is voltak, akik emlékezetes eredményeket produkáltak Szabó Ödön, Buttás Pál, Haász János, Vertetics István, Németh József, Újvári Miklós s olyanok is (sajnos ők voltak többen) akiket igyekszünk mielőbb elfelejteni. Azt hiszem Szabó Döme bácsit a szekszárdi minőségi kosárlabda megalapozóját, vagy Büttás Palit az első NB-I-es csoport mesterét joggal övezi ma is tisztelet a kosárlabda barátok között. De ugyanúgy Németh Józsi neve is megmarad emlékezetünkben, aki egy „nem túl acélos" csapattal Magyar Kupa harmadik helyezést ért el '92-ben. Ha már játékosokra és edzőkre emlékezünk, ejtsünk néhány szót a vezetőkről is. Bár régen is voltak a csapatnak „bőkezű mecénásai" /Dr. Vígh Dezső, Mátyás István, Németh Antal/, itt azonban a jelenlegi klubelnök Dr. Sólyom Bódog személye kívánkozik az élre. Aki nélkül, s ez a legkisebb túlzás nélkül állítható, ma nincs minőségi női kosárlabda Szekszárdon. Ezt még azok sem vitatják, akik /főleg az utóbbi időben/ sokat és joggal kritizálják. Főként a fölöslegesen idehozott és a kelleténél tovább itt tartott, nem megfelelő játékosok és edzők miatt. Sajnos köztük volt olyan is, a ki kétszer is (!) megfordult az egyesületnél. Vagy az, hogy a szép számmal található tehetséges fiatal szekszárdi játékosok érthetetlenül kevés játéklehetőséget kapnak a felnőttek között. Tudom, az edző joga és felelőssége, hogy ki és mennyit játszik, de e területen a csapatépítési koncepció hiánya óhatatlanul felveti a vezetői felelősséget is. Mert ugye fejlődni csak nagyobb tudású társak közt lehet. Ezen a gyakorlaton, pedig mihamarabb változtatni kéne, mert ha nem történik gyors változás, marad az „import" ami pedig tudjuk, nagyon drága. A vezetők sorában feltétlenül meg kell említeni azokat a „társadalmi munkásokat" akik az évek során időt és fáradságot nem kímélve, szabadidejüket áldozták arra, hogy gördülékenyen „menjen a siker". Korsós Lajos, Turányi László (ő sajnos már nincs köztünk) Palotás Alajos bizony sok gondot vett le a hivatásosok válláról. A mai segítők közül pedig Földesi Józsi „bácsi" az, aki nélkül talán már fel sem dobják a bírók a labdát, ha ő nem ül ott a zsűriasztalnál. Sem itthon, sem idegenben. És sajnos nincs már köztünk Kardos Gyuri és Fekete Laci sem, akik „kívülről" segítettek, amikor szükség volt rá. Végezetül pedig álljon itt a szerző által (szigorúan szubjektív szempontok szerint) összeállított négy kezdő ötös az elmúlt két és fél évtizedből: 1. A kezdet, még az NB-I előtt: Binder - Harsányi - Sáfrány - Schmidt - Skoda 2. A legjobb szekszárdiak: Budavári - Geiszkawer - Harsányi - Skoda Várkonyi 3. A jelen évtized: Csák - Gabidullina - Madaras - Várkonyi Veres 4. 25-év „ALL-STAR" ötöse: Bacsa - Budavári - Geiszhauer - Gabidullina - Harsányi Hangsúlyozom, hogy ez a kis szösszenet a teljesség igénye nélkül, és erősen szubjektív érzések alapján íródott. Ezért elnézést kérek azoktól, akikről bár feltétlenül kellett volna, nem tettem említést. Honvéd István Az első NB-I-es csapat Álló sor: Buttás Pál, Binder Mária, Vecsési Klára, Gyurcsák Éva, Falvai Mária, Mechtl Anna Guggolnak: Sabján Zsuzsa, Kutas Annamária, Marth Ildikó, Sáfrány Edit, Skoda Erika A képről hiányzik: Schmidt és Ulrich