Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-03-14 / 10. szám

159 1999. március 21. * SZEKSZÁRDI VASARNAP Vendégem a Gemenc presszóban, a szabad sajtó napja alkalmából kiváló újságíró kollégám Varga S. József, a Szabad Föld című hetilap főmunkatársa. Hoszszú-hosszú évek óta isme^prt és tisztelem, s köszönöm, hogy közismert szerénysége ellenére elfogadta meghívásomat. Mondhatnám semmit sem változott, szókimondása, ízes beszéde, nyílt vélemény vállalása a régi. Szintúgy hosszú kabátja, kalapja, talán csak haja és megderesedett bajusza utal az idő múlására. Fehér papíron fekete betűk — Milyennek látod a ma újságírását, Te aki nem ma kezdted? — Botrány, ez mindennek csak a léleknek nem szolgál. Valami ostoba vezetők eldöntötték valahol, hogy a magyar olvasóknak erre a botrány szagú újságra van szükségük. Nincs az újságokban olvasmány olyan, ami •

ncsak az észhez, hanem a lélekhez zól. Ebben a zaklatott világban pedig arra volna az olvasónak a legnagyobb szüksége. — Te a témáidban mindig egyszerű, hétköznapi dolgokról írsz, olyanokról, ami bármikor, bárkivel megtörténhet. — Mindig a kisemberekről szerettem írni, a névtelenekről, akiknek sosem fognak szobrot állítani. Az emberi dolgok, egy mosoly, egy kacsintás, egy fintor: ez volt az, ami írásra sarkallt. Ha megkérdezik, hogy mit írok, akkor azt mondom a semmit. — Sokszor olvashatunk tőled vezércikket. — Ami éppen a levegőben van, azt kell megírnom, amit messze elkerülök az a politika. Utálom a szájtépést, a köpönyegforgatást. Egyébként a Szabad Földnél nagyon jó a kollektíva, azt írhatok amit akarok. Sajnos ezt a szakmát elárasztották olyan emberek, akiknek az íráshoz semmi közük. Ahhoz, hogy valaki írni tudjon annak előtte sok mindent át kell élni, •csak akkor tud hiteles lenni. kezték meg divatos értékrendek és felfogások. Ez az újság nem magyarkodó, hanem magyar. A példányszám bizonyítja, hogy az olvasónak szüksége van gondolatébresztő, erkölcsiséget sugárzó írásokra. Bizony, szerencse kell az életben — Egészen fiatal korod óta írsz, így megtapasztalhattad az eltelt évtizedek alatt azokat a változásokat amelyek az újságírásban megjelentek.. —Valamikor elsős gimnazista koromban kezdtem el írni egy regényt, természetesen órán. A tanár észrevette és bedobta a kályhába. Lehet, hogy akkor kezdődött... Nagy hatással volt rám még az újság szaga is. Csoda volt, fehér papíron fekete betűk, s azt valaki írta, az valakinek a gondolatait hordozza. Ezt hiányolom a mai újságírásban, illetve már jó ideje. A magyar olvasó magyarul, magyar dolgokról szeret olvasni. Soha nem használok az írásaimban idegen szavakat, borzadok attól amit némelyek a szép magyar nyelv ellen elkövetnek. Hiányolom, az írás iránti alázatot. Ennyi év után is ezerszer meggondolom az első mondatot, s ami nagyon jóleső érzés, látni amikor megjelenik az írás az újságban. Persze ennyi év után már nem is annyira magam miatt, hanem azok miatt az emberek miatt akikről szól, akikről hírt adtam a világnak. A tárca a kedvenc műfajom — Több mint negyedszázada kezdtél írni a Tolna megyei Népújságnál. Elvégezted az újságíró iskolát, s rá egy évre éppen 1977. március 15-én elmentél a Nők Lapjához. — Akkor még nem gondoltam, hogy a sors mindenért kárpótol, hiszen keserves éveket tudtam én itt magam mögött Szekszárdon, nem hihettem, hogy ebből még szerencsém lesz. Mint a Nők Lapja munkatársaként sokáig nagyon jól éreztem magam. Ketten voltunk férfiak a szerkesztőségben Galsai Pongráccal. Két különböző típus, különböző stílus. Abban az időben a Nők Lapja 1 millió 28 ezer példányban jelent meg. — Ezek szerint rang volt ott dolgozni, Te mégis otthagytad őket egy ajtócsapással mint az előző munkahelyedet is... — Elegem lett a roppant fontoskodó kollégákból, az önimádókból, okoskodókból, s egy idő után elfogadhatatlanok lettek számomra. Már abban az időben jelentek meg írásaim a Szabad Földnél. Miután a tárca volt és jelenleg is az a kedvenc műfajom, sokszor írtam az ES-be is. — Úgy gondolom, nem lesz több ajtócsapkodás, más munkahely. — Jól érzem magam a Szabad Föld-nél, s bár hivatalos elismerést sosem kaptam, rengeteg olvasói levelet viszont igen a fél világból. Számomra ez a legnagyobb elismerés. A Szabad Föld kiskönyvtára sorozatban nemsokára megjelenik második kötetem, a Hátország. Azoknak az embereknek, akikről azt hiszik, hogy csak hírre és információra van szükségük, azoknak írok, a lelkűknek. — Milyen jövőt jósolsz a magyar újságírásnak? — Borúlátó vagyok, tucat emberek tucat cikkeket gyártanak, nincs egyéniségük, stílusuk. Kiszolgálják a szerkesztők igényét, azok pedig a divatot. Pedig óriási a felelősség, mert ha már nem telik könyvre az embereknek, akkor legalább az újságból gazdagodjanak. Ebben a Szabad Föld talán az utolsó sziget, nem környé— A szinte hihetetlen szerencsének köszönhető, hogy a beszélgetés közben kimondtad a korodat Éppen az idén ötven éves. Szívből gratulálok, jó egészséget, s sok szép írást kívánok magunknak olvasóknak. Egyébként hiszel a szerencsében? — Az élet alfája és ómegája a szerencse. Ha saját sorsfordító pillanataimra gondolok - bár akkor sokszor nem úgy éreztem, hogy szerencse ért -, bizony szerencse kell az életben, hogy kinek mennyi az már a sors dolga. Azt is szerencsének tartom, hogy írhatok, mert őszintén bevallom, én semmi máshoz nem értek. Szerencse, hogy áldott jó feleségem van, aki tudja, ha szemben ülök az üres papírral, akkor csak testben vagyok jelen. Szerencse, hogy Gábor fiammal, Zsuzsanna lányommal és 85 éves édesanyámmal élünk mi együtt békességben. —Azt mondod semmit nem tudnál csinálni, ha nem írhatnál. S mi az, ami mondjuk hobby szinten érdekel? — Érdekelnek a megmagyarázhatatlan parajelenségek, ufók, roppantul izgat, hiszen az emberiséggel semmi nagyobb dolog nem történhet mintha kiderül, hogy nem vagyunk egyedül a világmindenségben. S miért is lennénk egyedül? Aztán nagyon foglalkoztat az, hogy az emberiség fejjel rohan a falnak. Borotvaélen táncolunk, s akármilyen nagyszerű teremtmények is vagyunk, a saját magunk elpusztítása felé tartunk. Ilyen nagy és szomorú dolgokkal nem szeretném zárni a mondandómat, szeretem a paraszt életet, háziállatokat tartani, bár ma már csak baromfi és galamb van a ház körül. S azt tudom, hogy amikor hajnalban szembeülök az üres papírral, a régi-régi írógépem mellé, akkor csak egy gondolatom van. írni, azoknak, akik még szeretnek és van lehetőségük olvasni. Szabad Föld bölcsesség Az utolsó sziget talán a Szabad Föld, nem környékezték meg divatos értékrendek és felfogások. Ez az újság nem magyarkodó, hanem magyar. Az olvasónak szüksége van gondolatébresztő, erkölcsiséget sugárzó írásokra. lKcm?élki áizü irwirracdl^mm Sas Erzsébet oldala Férfiakról, nemcsak férfiaknak Heti könyvajánlat Bencédy József: Sajtónyelv A szerző így ajánlja könyvét: „J< lélekkel ajánlom ezt a könyvet ; gyakorló és leendő újságíróknak. A tantárgy a „nyelvművelés", ame lyet elsősorban azért tanítunk, hogj a legfontosabb újságírói munkaesz köznek, a nyelvhasználatnak maga; fokra emeljük a szintjét. A példák amelyek a könyvben olvashatók nagyobbrészt a napilapok, rádió, tv területéről származnak." (50-es melletti könyvpavilon