Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-03-07 / 9. szám

1999. március 07. >> SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 (Folytatás a 9.oldalivl) szoptatta. A gyereknek az anyja látványa mindaddig természetes, amíg el nem kezdjük „nevelni" őket. Biztos, hogy jó irányba? — Mikor és hol látható a teljes kiállítás? Tolnán, a Művelődési Házban, 1999. március 12-én. "^Tonatkozási pontok — Térjünk kicsit vissza a legújabb képeiden látható modelledre.... — Munka közben egyszer csak szükségem lett egy kézre a képemhez. Megkértem a lányomat, hogy „adja a kezét", aztán láb, majd egy gerinc kellett, s így jött apránként össze a dolog. Tavaly nyáron Tolnán, a Művésztelcpen modellt állt, illetve ült, ami szá(

nára természetes volt, ugyanis az fcész család a nudizmus híve. Ké:óbb az itt készült rajzokból zománcképek lettek, ezek a képek hiányoztak a szekszárdi kiállításból. A kiállításnak a „Nő a művészetben" címet adtam, ahol a nő ezer formájában jelenik meg. Mint anya, mint Madonna, mesék hőseként, majd rnint csábító, töprengő, vagy egyszerűen, mint egy akt kép. Évekig nem volt módom modell után rajzolni, s most a lányom festő ecsetjére kívánkozó formáit egyszerűen muszáj megörökítenem. — Óriási a teherbírásod, ennyi kiállítás, ennyi kép, az ékszerek, mindemellett családanya vagy, s ami a fantasztikus, mindig vidám, elégedett, kiegyensúlyozott. — Ez sok mindennek köszönhető. Húsz éve élek boldog házasságban. Két gyönyörű, jó gyermekem van. Negyedszázada azt csinálhatom, amit >

iádok, ezért nem érzem munkának. Tagja vagyok egy társaságnak, amelynek VITANOVA a neve, havonta 1-2 alkalommal találkozunk, jó előadásokat hallgatunk. Két éve alapító tagja vagyok a Tolnai Bárkának, amely az amatőr és nem amatőr művészeket összefogja, ennek a bárkának a Noé-ja Lönhard Ferenc. Jó tartozni valahová, sok tehetséges emberrel beszélgetni, s találkozni sok fiatal tehetséggel, akik ezután fognak kifutni. Talán éppen a legfontosabbat hagytam utoljára. Minden reggel jógával kezdem a napot, attól kezdve fát lehet vágni a hátamon. Vegetáriánus vagyok lassan tíz éve, előtte sok egészségügyi problémám volt, s akkor egy természetgyógyász tanácsára elhagytam a húst az étrendemből, tojást és tejterméket viszont eszem. Azóta egészségesnek, erősnek, fittnek érzem magam, s határtalan a teherbírásom. — Említetted, hogy sok barátod van, aki

k rendszeresen ott vannak a kiállításokon! — Valóban sok barátom van szerte az országban, igazi barátunk két házaspár, akik budapestiek. Legigazibb barátom Erdélyi Sándor festőművész, aki a Pécsett töltött középiskolás évek óta kíséri végig az életemet, s én az övét. — Nőnapot ünnepelünk. Neked, mint ízig-vérig nőnek hány férfi igazán fontos az életedben? — Négy férfi határozta és határozza meg az életemet. Az édesapám, aki már sajnos nincs közöttünk - a férjem, a fiam és a barátom. Négy kitűnő ember. —Zsuzsa! Játsszunk el a gondolattal, hogy választhatnál egy utat bárhová a világon, hová mennél? — Evekkel ezelőtt az Eiffel-torony árnyékában értettem meg, hogy nekem ehhez semmi közöm. Természetesen megértem azokat az embereket, akik látni akarják a világot. Számomra az itthoni tájak mindennél többet jelentenek. Valahogy sosem éreztem igazán jól magam külföldön. Talán egyszer Kubában, de hát az a nászutunk volt, fiatalok és nagyon szerelmesek voltunk. .Egyszóval szeretek itthon lenni, főzni, sütni, vendéget fogadni. Ha mégis választani kell, hát Karaszifokra szívesen megyek. Napozni, élvezni a csendet, a magányt, a természet minden csodáját. Sas Erzsébet