Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-03-07 / 9. szám

12 >> SZEKSZÁRDI VASARNAP 1999. március 07. 12 Másfélezren a helyszínen, sok ezren a tévék előtt A profi box újabb szekszárdi térhódítása Boxvarázs, avagy a történelem ismétli önmagát A Tolna megyei bunyó országos legendás hatvanas-hetvenes évekbeli korszakában bevett szokás volt, hogy a megyeszékhelyen zajlottak a legrangosabb rendezvények. így vált egyfajta mini-szentéllyé a valamikori, mai Skála-parkoló helyén álló kertmozi, a megannyi nagy csata színhelye... Aztán Szekszárd letűnésével előbb Dombóvárnak, majd Paksnak jutott főszerep. Ujabb történelmi „vetésforgó," s a kilencvenes évek közepétől - köszönhetően annak, hogy a sarjadó honi professzionalista ökölvívás központjává, fellegvárává vált Szekszárd - „visszarendeződtek" a viszonyok. A fővárosi érdeklődők mellett többtucatnyi paksi, bonyhádi, dombóvári sportágszimpatizáns tölti meg a hamarosan tízéves városi sportcsarnokot. Igazi táblás ház várta az újabb nemzetközi boxgálát, a lelátókon kiül a küzdőteret is ellepték a nézők. Boxvarázs, avagy magyar hegemónia a szomszédokkal szemben Nem tudom, megfigyelték-e, hogy a magyar profi bunyó hajnalán általában képzett, kemény „magyar-románok" vitték a főszerepet egy-egy gálán. Ha hivatalosan nem is, de gyakorlatilag az övék volt valamelyik főmeccs. Mára már megfordult e tekintetben is a világ: a román, a szlovák, a cseh és az olasz is vereségre kárhoztatott, olykor pedig legjobb szándékuk ellenére is csak az áldozati bárány hálátlan szerepe jut nekik az éppen soros magyarral szemben. Nincs mit csodálkozni ezen, hiszen Szabó Lóránt, vagy Koczák tudása, eredményei okán már Európa-ranglistás ökölvívók. S az lehet a többnyire nagyon respektált boksszal a publikum elé lépő csupa szív törzsgárdistának számító Unió Box Teames Szili és a másodvirágzását kezdő valamikori kitűnő olimpiai bronzérmesünk, Isaszegi is. Most nem bokszolt sem Kalocsai, sem Bognár - az utóbbi, mint hírlik átigazol az olaszokhoz - de van a tarsolyból kit elővenni, hogy kellőképpen ráhangolja a publikumot a főmeccsekre. Boxvarázs, avagy a „holland Mavrovics" és a „magyar Tyson" derbije Akkor igazán jó egy gála koreográfiája, ha egy nehézsúlyú ütközet jelenti a végkifejletet, amelyen nem csupán néminemű aprópénzért zajlik a küzdelem. A három WBU-formaruhás készülődése rögtön kellő nyomatékot ad az Erős -West Geest mérkőzésnek. Vangelisre vonulás, görögtűz és véres kardként körbehordozott-mutatott dekoratív WBUnezetközi bajnoki öv. Ami a kétméteres nyakigláb hollandot is felettébb doppingolja. Ez az első, igazán nagy tétért zajló meccse, a duplán kakastaréjos frizurás rotterdaminak. Győzött ő már ugyan egy amerikai ellen is, de övvel hazatérni, az lenne számára a nagy „durranás". Erős a szokásos transzban, ilyenkor, amikor meccsel, a külvilágot kikapcsolja, mélyre koncentrál. Valami sugallhatja neki: nem lesz egyszerű feladat... Nem tapasztalatlan ugyan, a kosaras méretű coilkkal szemben, hiszen olasz színekben már kapott egy hasonló fazonú, de fekete fickót, ám azt az akadályt simán vette. De ez fiú azért másnak tűnik - higgadtsága, inetllekusa okán is. Nem csak fizimiskája, hanem boxa is a kedvencének számító horvát nagyságot, a virtuóz táncos Zeljko Mavrovicsot idézi - egy nem éppen elhanyagolható különbséggel: West Geest nem hogy nagyot, de még közepeset is alig tud ütni. .. Ettől függetlenül blokkjaiért, látványos körelhajlásaiért lehet őt díjazni, értékelni, amely egyedi stílussal felettébb feladja a leckét a hatalmas horgokkal egyelőre csak ijesztgető címvédőnek. Lajosunk ugyan megfogadta magában az „ezúttal óvatosan, fokozatosan" módszert, de a negyedik-ötödik menet után már türelmetlenül siettetné a dolgot. O irányít, ő kezdeményez, de belülről ő is érzi, amit a közönség kintről: ez nem az a fölény, amit elképzelt. „Másról szólt a taktika, de ekkorra már egy kicsit „begőzöltem", minden áron az egy nagy ütésre mentem" mondta a meccs után a szekszárdi fiú. A hárompercek csak teltek, a pofonláda ugyan kinyílt, de általában csúszva, vagy csusszanva talált egyegy ütés, de nem rendített. Erős gürcölt, szenvedett, mint még szorítóban soha, ettől függetlenül a lelátó népe ritkán láthatóan mozgalmas, és mint utólag kiderült 12 menetes nehézsúlyú derbit szurkolhatott végig. Persze abban a nyugalomban, hogy a meccs a furcsa szereposztása ellenére végül is egyesélyes, hiszen ez a West Geest gyerek/ amúgy 28 éves/ legföljebb egy váltósúlyíi ütőerejével előzgeti, egyenesezi Lajost. Márpedig e^^ zel a stílussal a holland lehet tak^B kus, okos, akár még szépfiú is, de nyertes aligha... Jött a happy and-et jelentő papírfora, a magyar nehézsúlyú megtette az újabb lépést a hőn óhajtott Corrie Sunders elleni mérkőzés felé. Bálint György Magyar hegemónia a szomszédokkal szemben Jenő, a kézilabdás hídverő Ami a Ferropatent SE-hez kötődő, de attól függetlenül és önállóan létező szekszárdi kézilabdás utánpótlásvonalon az utóbbi három évben megtörtént, az a tények ismeretében nyugodtan nevezhető a megyei utánpótlás-nevelés párját ritkító színfoltjának, mit több: jelentős sportértékének. A március L-től immáron Varga TransFer Utánpótlásnevelő Kézilabda Sportegyesület kétszáz igazolt játékossal bír, vagyis mennyiségi értelemben biztosan utolért olyan tradicionális utánpótlás-nevelő helyeket, mint Győr, vagy Debrecen, a változások talán legfőbb índukátorával, Varga Jenővel, az egyesület elnökével évi közgyűlésén váltottunk néhány szót. — Varga úr! Hogyan csinálják ezt önök a mintegy 700 ezer forintos támogatásból? — Röviden úgy fogalmaznék, hogy megtaláltuk azokat a lehetséges segítőtársakat, akik egy ügy érdekében hajlandók ránk áldozni, mi pedig igyekszünk megszolgálni a bizalmat. Éppen most készítettünk egy olyan költségvetést, amelyben minden tételt piaci árán tüntettünk fel, amit szponzoroktól, vagy éppen a szülőktől állandó fuvarozgatás címen kapunk. Nézze, mindez szumma-szummárum 11 millió forintra jött ki. Miközben a pénztárkönyvben 5-6 milliós csak a pénzmozgás, aminek mintegy 10 százalékát a Ferropatent SE-től kapjuk. Nem volt könnyű megtervezni ennyi gyerek képzését, helyben vagy közelben történő versenyeztetését, de a költségesebb, a húzósabb része csak most következik, amikor ki kell lépni a megyéből, a különböző csapatainkat versenyeztetni kell. — A névadó szponzort e tekintetben akár messiás is lehet. — Óriási dolog, hogy Varga Gyula úrral megállapodhattunk, és élvezzük maximális bizalmát. Számítunk az önkormányzati támogatásra, és ügyeskedünk az egy, illetve ötszázaiékok gyűjtésében. De az igazi erőnk a természetbeni juttatásokat nyújtókban, a szülői munkaközösségekben és a bennünket körülvevő megszállottakban rejlik, ami továbbra ig adott. — Lezárult a mennyiségi korszak, most már a minőségi mutatóknak is jelentkezni kell! Már megvannak az apró örömeink ezen a téren. Arról már a sajtó is hírt adott, hogy Szabó Zsuzsanna és Sajó Gizi bekerült a serdülő válogatottba. Azt még nem tudattuk a nyilvánossággal, hogy rajtuk kívül még 6 játékosunk készült a serdülő kerettel, tehát már megfigyelés alatt állnak. Olymódon, hogy egy évvel még fiatalabbak a mieink a hivatalos serdülőkornál. — Várják nagyon az OSB döntőjét! — Várjuk, mert két csapatunk is ott lesz az országos 12-ben, de egy teljesen biztosan. Itt már feltűnik a honi utánpótlás-elit, lemérhetjük, hol tartunk. Izgalommal állunk a kihívás elébe, és. Nagyon szeretnénk, ha a szövetség elfogadná pályázatunkat és április elején, Szekszárdon és Palánkon zajlana a torna. B. Gy. * < í t