Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-03-07 / 9. szám

4 >» SZEKSZ.VHD1 WS\I^VI» NA-ÉS 1 OLDAL! 24? HÍREK A TAVASZI a DIÁKPOLGÁR- X MESTER-VÁLASZTÁSSAL KAPCSOLATBAN Aki nem tudná, annak elmondom: a diákság köreiben is van polgármester-választás. Igaz, nem olyan hosszú időre és nem olyan zsúfolt napirendet adva a nyertesnek mint az igazi polgármester esetében, de azért van. Ez a tisztség csak két évre szól. A következő diákpolgármester-választás 1999. március 31én lesz. Feltehetően április 4-re dől el, marad-e Harmat Péter a „bársonyszékben", vagy átadja helyét. Harmat Pétert kérdeztem, mivel jár e tisztség betöltése, milyen feladatok állnak a leendő D.P. előtt, és mi a véleménye a diákság közönyéről az őket érintő ügyekben? — A diákpolgármester automatikusan elnökévé válik a Szekszárdi Középiskolások Szövetségének. /Továbbiakban: SZEKSZ./ Ez a szervezet a szekszárdi középiskolások érdekvédelmi alakulata. A célunk az, hogy városi szinten fogjuk össze a fiatalokat, különböző kapcsolatokat építsünk ki a közös értékeket valló szervezetekkel. Fontos szerepünk van az egészséges életre nevelésben, és egész évben folyik a résztvevők delegálása az általunk szervezett országos fesztiválokra, valamint városi programokra. Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból az egészségügyi kurzusokat, pedagógiai projekteket, csereprogramokat sem. A SZEKSZ ezenkívül törekszik arra is, hogy rendezvényei, közhasznú szolgáltatásai nyilvánossá, a tagsággal nem rendelkezők számára is hozzáférhetővé váljanak. Ha már a tagságnál tartunk, ki kell emelni: a SZEKSZ tevékenységébe bármely szekszárdi iskola bekapcsolódhat. E tagságot belépési nyilatkozat és az Elnökség felvételi határozata szabja meg. Talán tudják az emberek, hogy a SZEKSZ a fiatalok pártpolitikailag és felekezetileg független társadalmi szervezete. A diszkriminációt tehát minden formában igyekszünk elkerülni. Sajnálatos módon én is tapasztalom a fiatalok passzivitását az érdekvédelmi ügyekben. Úgy gondolom, ez a volt szocialista országokban a jellemző. Nálunk amúgy is megfigyelhető a rétegek széthúzása. Ha ez globálisan így van, akkor miért pont a fiatalság egy csoportja lenne a kivétel? Természetesen mi megteszünk mindent, hogy ezen változtassunk, hiszen már 5-6 éve nem számít újdonságnak a diákok hivatalos közegekben való jelenléte. Remélem, hogy a munkánknak köszönhetően a helyzet folyamatosan javuló tendenciát fog mutatni. Panyi Zita A diákság közönye saját érdekeikkel kapcsolatban AV Manapság minden középiskolá^ y /'' ban működik diákönkormányzat vagy r valamilyen más szervezet ami ezt a fűnkig"' ciót tölti be. A diákönkormányzat legfontosabb feladata az adott iskola diákjainak érdekképviselete, közösségi munkába való bevonása, egy pozitív/abb/ szellemiségű csoportmunka megteremtése. Segítségével a fiatalok megtanulhatják mi a felelősség és következmény, érezhetik, hogy közösséghez tartoznak, lehetőségeik kibővülnek. Mindez nagyon szép és jó. De a diákok közönye a tapasztalatok szerint egyre csak fokozódik. Mind ritkábban vesznek részt az önkormányzati üléseken, kihúzzák magukat a közösségi feladatok alól. Egyszerűen nem élnek lehetőségeikkel. Amik pedig mind azért vannak, hogy a tanuláson, roboton túl élményekhez, ismeretekhez, kikapcsolódáshoz juttassák őket. Vajon mi lehet ennek az oka? Túlterheltség az iskolai tananyaggal? Itt ellenpéldaként lehet felhozni azt a pár embert, akik a suli mellett még tesznek valamit az ügy érdekében. Ok rendszerint maguk húzzák az igát, igyekeznek minél több lelkesedést pumpálni társaikba. Ez azonban kevés. Ahhoz hogy az oly sokat említett tevékeny közösségi élet működjön, mindenkinek magában kell elindítania a folyamatot. Úgy látszik még nem érkeztünk el oda, hogy egyéni szinten igény legyen a közösségi életben való részvétel. De ha belegondolunk, akkor még ez az állítás sem áll meg a talpán! A fiatalokat szinte mindenütt csoportokba verődve látjuk. (Ami ugye azért más, hiszen ott kizárólag személyes dolgok, kapcsolatok kapnak helyet.) Mégis meglepő, hogy pont ott van passzivitás, ahol szintén rólunk lenne szó. Csak a tanulással, sporttal, diákjoggal, plusz egy kis hivatalos munkával kapcsolatban. Pedig később ezek a tevékenységek elkerülhetetlenné válnak. A felnőttek világában is mindenkinek magának kell megszerveznie, elérnie amit akar. Ez azonban aktivitás nélkül, lustasággal lehetetlen. Sok beszélgetés és megfigyelés után azt tapasztaltam, hogy ahol tisztában vannak a diák^^ jog mibenlétével, ott sem igazán cz áll az érdek^^ lődés középpontjában. Ennek oka talán az, hogy nem tapasztalták még saját bőrükön az effajta munka gyümölcsét. Időnként nem árt belecsöppenni egy kis szervezésbe, ami után elmondható: az eredmény nem jött volna létre az én közreműködésem nélkül. Vagy igent mondani különböző csereprogramokra. Az aktivitásnak köszönhetően pedig lehet utazni, nyelvet tanulni, barátokat szerezni, esetleg egy jót nyaralni, stb. Igen, ez már sokkal jobban hangzik! A diákönkormányzaton keresztül az iskolában egy csomó mindent lehet kezdeményezni, javasolni. Változtatni azon, ami újítást igényel. Ilyen például a házirend, az iskolaújság és -rádió működési szabályzata. A DÖK segítségével lehet tisztázni egy esetleges rossz tanár-diák kapcsolatot, utazások, versenyek szervezését lehet indítványozni. És ez már nem is olyan száraz. Panyi Zita Szemét: egy helyzet Méghozzá elég csúnya. Szegény turista, aki kis városkánkat arra méltatta, hogy meglátogassa! Leül a padocskára, előveszi tízóraiját, és ennék elfogyasztása közben gyönyörködik valamelyik patinás épületünkben vagy szobrunkban. S távozásakor ő is hozzájárul a légszennyezéshez, mégpedig azzal, hogy kénytelen a szemetét hazáig fuvaroztatni az adott szállítmányozási céggel, mert persze zsíros szalvétájának és üdítős dobozának elhelyezésére szolgáló, színes, formatervezett, hulladék és/vagy cigarettacsikk elhelyezésére szolgáló pléhdobozt véletlenül sem talál. A belvárosban még csak akad, de a külsőbb részeken finoman szólva nem teng túl a qkák száma, ami sajnos nem felel meg a szerény lakossági igényeknek. Mert az életszínvonal lehet, hogy alacsony, de egy főre jutó szemétgyártásban még mindig Európa élvonalához tartozunk. Na, de még ahol van, ott se mindig rózsás a helyzet. Például áz ötvenes előtti téren, ahol a dohányos, azon kívül, hogy minket is mérgez, még szemetelésre is kényszerül, mert ama rácsos szeméttartó nem tart, óh, mert a csikk kiesik a rácson. Ha meg nem, akkor a papírhulladékot gyújtja fel, s a tűzoltás költségét kifizetve emigyen szól: „A qka életbe!!!!" Ez egy qka Nemcsak tanulni kellene |