Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-02-21 / 7. szám

1999. február 21. * SZEKSZÁRDI YASAIÍVVP 11 •• ^ O D A • \I ÍZ 1/11 lvU£ltKI 3AUBKAIIMK VII. A város mellett elfutó főközlekedési utak korszerűsítése és a Duna-híd tervezett megépítése a múlt század végi vasútépítésnél is nagyobb hatással lesz Szekszárd jövőjére. A rossz közlekedési helyzetből kimozduló város nyitottabb településsé válik, annak remélhető előnyeivel együtt. Gondolnunk kell azonban arra is, hogy saját értékeinket sorra véve, milyen köztéri alkotásokkal és emléktáblákkal - a turisták számára leginkább szembetűnő várostörténettel - mutatjuk meg magunkat a világnak. És akkor műemlékeinkről, a városépítészeti közállapotokról még nem is szóltunk. A lapban eddig megjelent néhány oldalnyi ismertető, szándéka szerint felmutatása a városban látható művészeti alkotásoknak és emlék-helyeknek. Egyben annak belátása is, hogy még számos lehetőségünk, nem egy esetben adósságunk van ezen a téren. Helytörténé•

:k és alkotóművészek még sokat tehetnek azért, gy - pl. szobraink és emléktábláink segítségével is vázlatosan bár, de hiteles képet nyújtsunk városunkról. Ha a törekvés mögött ott tudható a lakosság támogatási szándéka, akkor évfordulók és más alkalmak sora nyújthat lehetőséget a látni- és tudnivalók gyarapítására. Emléktábláink között szép számmal vannak olyanok, amelyek egy-egy épületre, vagy eseményre kívánják felhívni a figyelmet. Legrégebbi historikus emlékünk az apátság romkertje a megyeháza udvarán. Története angol és német nyelven is olvasható. „I. BÉLA király által 106l-ben alapított Benedek rendi apátsági templom romjai. Kívánságára az uralkodót itt temették el. A templom későgótikus átépítésekor a riy.-i homlokzat elé tornyot emeltek, majd a XV. sz. végén várszerűen megerősítették. 1541 -ben a törökök elfoglalták és a hódoltság idején várként használták. A romos épületet 1726-ban plébánia-templommá építették újjá. A barokk templom a nagy városi tűzvészkor 1794-ben leégett. Romjait a megyeháza építésekor az udvarszintig lebontották. Maradványait feltárta és helyreállította az OMF 1969-71 között, [wjd az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 1996A belvárosi plébánián ez olvasható: .Műemlék jellegű épület Épült 1775-ben barokk stílusban" A Béla király tér másik meghatározó építménye a belvárosi római katolikus templom. Itt két emléktáblával találkozhatunk: EMLÉKTÁBLÁK SZEKSZÁRDON A belvárosi római katolikus templom ,Műemlék: Épült 1802-1805 között copf stílusban. Tervezte Ihallerr József' A másik azt adja tudtul, hogy „A templom külső és belső felújítása 1983. évben kezdődött és 1992. évben, SZENT LÁS2LÓ KIRÁLY, Szekszárd város védőszentje szentté avatásának 800. évfordulóján fejeződött be." Van a templomban egy hannadik, az oltár mögött elrejtett felirat: „Olvasó ha tudni óhajtod, mikor emeltetett ez a templom? Ki volt akkor az uralkodó és végül a nép vezére? Megtudod, ha elmozdítod a márványt: élj soká." A vármegyeháza tér felőli oldalán az építészre és a Mohácsra vonuló II. Lajos emlékére utaló táblák láthatók: ,Műemlék: Tervezője Pollack Mihály Épült 1828-1833 között klasszicista stílusban Alatta az I. Béla király építtette apátsági templom maradványa" „1526 augusztus 14-én, kedden érkezett ide Tolnáról II. LAJOS királyunk, Báthory István nádor, Perényi Ferenc nagyváradi és Váradi Pál egri püspök, Szapolyai György szepesi gróf, Báthory András, valamint a pápai zsoldos vezérek, az olasz ciprusi Hannibál és a lengyel Gnojenszky Lénárd kíséretében, 11000 főnyi seregével. 16-án, csütörtökön az itt vezető római hadi úton indultak tovább Kesztölcre Mohácsnak tartva, éltüket Istenért, Hazáért s Nyugatért áldozandó! Gyászolt nyomukon szeptember 5-én szerdán Bátaszék felől vonult be s haladt másnap Tolna, majd Buda felé II. Szulejmán török császár serege. Állították: A 400-ik évfordulón a Hadimúzeum kezdésére Szekszárd r. t. város közönsége" Talán legismertebb középületünk a Városháza: .Műemlék jellegű épület Épült 1842-1846-ban klasszicista stílusban Átalakítva 1904-ben szecessziós stílusban" A Bezerédj utca felé kanyarodva, a 3. számú ház kapualjában a református hívek állítottak emléktáblát: „E református gyülekezeti ház Darin Lidia özv. Kajári Istvánné sz. Vaszari Éva, Danóczy Géza és neje Nédics Ida buzgó egyháztagok kegyes hagyományaiból szereztetett s az ő áldott emléküket őrzi 1938" A török hódoltság után Szekszárdra települő németek kis templomot építettek maguknak, melyhez negyven évvel később hozzáépült a város kórháza: .Műemlék: Szt János és Pál kápolna Épült 1760-ban barokk stílusban" Több monda és hagyomány fűződik a Remete-kápolnához: .Műemlék: Épült 1751-1778 között barokk stílusban" Egyik legrégebbi műemlékünk a Kálvin téri református templom: „Műemlék jellegű épület Épült 1785-ben későbarokk stílusban Tornya 1813-1816-ból való" 1993-ban Fusz György készített emléktáblát a Széchenyi utca 29-31. számú épület megjelölésére: „A hajdani Szegzárd Szálló emeletén Jászai Mari felléptével nyílt meg 1893. július 6-án Szekszárd első színháza. A 100. évforduló alkalmából a váfosi önkormányzat és a Hungária Biztosító Rt. támogatásával állították a színházbarátok és a Honismereti Egyesület." Kaczián János Ódon derű 19. Életmentő komondorok 71881/ Néha csak arra jók a régi történetek - ha véletlenül a tördelő meghagyja őket olvasható formában -, hogy csöppnyi emberi melegséget lopjanak a szívünkbe. A Tolnamegyei Közlöny 1881. február 27-én megjelent cikkecskéje is ilyen. „Rég ismeretes már a kutyák hűsége és önfeláldozása. Az ez irányban eddig ismert esetekhez méltán sorakozik a következő, mely a székváros környékén fordult elő. A múlt vasárnap ugyanis a szomszédos Palánkpusztán egyik béresnek lakodalma volt, mely alkalommal a lakodalmas nép délelőtt Szekszárdra ment esküvőre. Ugyanakkor az egyik cseléd hatéves kisleánykája észrevétlenül követni akarta a menetet, kezében egy jókora darab kaláccsal és két pusztai komondortól kísérve. A kisleány azonban már a hídnál irányt tévesztett, s a város helyett Tolna felé indult a jutható kalácshulladékot leső kutyák által kísérve. Délben hasztalan keresik a szülők a kisleányt, kiről senki sem tudta, hová lett; mert az egész városban senki sem tudott róla, általános volt a vélemény, hogy a canálisba /a Sió-csatornába/' fúlt, minthogy a víz a híd mellett nincs befagyva. Kedden az apa Tolna irányában kereste leányát, s a szomszédos majorokat sorba véve estefelé Maurocordato herceg Simonmajorjában fel is találta azt, elborítva fagyási sebektől. Csodaszerű menekülése úgy történt, hogy hétfőn reggel Tolnáról Kajmádra menő emberek messziről valami vörös tárgyat láttak s mellette két nagy kutyát. Odaérve látják, hogy ez egy alvó kisleány, kit a két kutya szorosan mellette feküdve melenget. A kutyák erősen megugatták az embereket, de ezek elűzvén őket, felvették az alvó leányt s Simonmajorba vitték; ahol is őt gondozás alá véve várták még valaki keresni fogja. Miután az amúgy is nehéz beszédű s talán gyengeelméjű kisleány nem tudta megértetni, hogy hova való. így menekült meg a gyermek a két kutya hűsége által a megfagyástól, dacára, hogy hét fok hidegben vékony ünnepi ruhában egy egész hosszú éjet töltött a szabad mezőn." Lanius Excubitor