Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-04-05 / 6. szám

15 1998. ÁPRILIS 19. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP C? Nap mint nap kezünkbe veszünk egy-egy újságot, legyen az divatlap, vagy az éppen aktuális híreket tartalmazó napisajtó, szóljon az nőknek, vagy férfiaknak. Akárhonnan is nézzük, mindennapi életünkben fontos szerepet játszanak ezek a betűkkel teli papírlapok. „Szaknyelven" kifejezve egyfajta kommunikációs eszköz ebben a sietős világban. De talán soha senkinek nem jut eszébe feltenni azt a kérdést, hogy Í

Hogyan is készül egy újság?" A váasz egyszerű és úgy hangzik, mint egy recept: „Végy pár újságírót és egy nyomdát..." Sokunknak ez bőven elég. Azonban az I. Béla Gimnázium Diáklap szerkesztőségének nem volt kielégítő ez a válasz. Tudni szerettük volna, hogyan születik meg egy olyan lap, amit egy egész ország a kezébe vesz. Közös elhatározás alapján úgy döntöttünk, hogy a Harmadik Szem szerkesztőségének rejtelmeit szeretnénk feltárni és így talán némi tapasztalatot is szerezhetünk. Bizony nem könnyű egy ilyen „találkát" megszervezni, de végül is Kovácsné Tóth Erika tanárnőnknek sikerült. A megbeszélt időpontban ott álltunk a szerkesztőség előtt bebocsájtásra várva. Az első meglepetést a szerkesztőség megpillantása jelentette, ugyanis az egy régi, nagy épület egyik lakásában volt berendezve. A lakásba az újság egyik munkatársa vezetett be minket, majd miután átverekedtük magunkat az újsághalmokon, helyet foglalhattunk a „szerkesztőség szívében", ott, ahol az újság pályafutása kezdetét veszi. Majd megtudhattuk, kinek mi a szerepe egy-egy lap elkészítésében. Aztán elmagyarázták, hogy szerkesztik meg az újságot a számítógép segítségével. Végül arról a helyről szerezhettünk fontos ismereteket, ahol a betűk a papírra kerülnek: a nyomdáról. Ezután kiderült, hogy abban a kicsiny szerkesztőségben egy új lap volt születőben, egy ifjúsági magazin, amit 1ZÉnek (Ifjúság, Zene, Életmód) kereszteltek. Ennek bizony mindenki nagyon örült, hiszen így hozzánk közel álló témákról esett szó. Na igen! Ennek tudatában a tapasztalatszerzés barátságos beszélgetéssé változott. Sőt! Nem mi kaptunk tanácsokat, hanem mi adtunk néhány tippet. Mondhatjuk azt is, hogy másfél órára mi képviseltük a fiatalságot. Véleményünket kérték az újság méretét illetően, ami az átlagosnál kisebb. Nekünk persze ez nagyon tetszett, hiszen bármelyik tankönyvben könnyedén elfér, ha olvasni szotytyanna kedvünk valamelyik órán. Szó esett a kiadvány címplapjáról és tartalmáról is. Végül is mindenki számára tanulságos volt ez a kis kirándulás. Most már más szemmel pillantunk bele az újságokba: nem úgy, mint olvasó, hanem, mint „szakmabeli"! -OTIDiákzsengék Gyűlölet Tétova árnyként a háttérbe húzódva Miért lebegsz? Fülembe kínlódó rab-sóhajokat Miért lihegsz? Ki vagy Te, hogy a ködből kilesve Megkeseríted életem? És ha fáj, gyertyavilágnál Miért kereslek szüntelen? Tűnj el! Nem kellesz, fáj nekem, Hogy aljasul s hirtelen Agytekervényeim zegzugaiból Arcod elém terem. Ne kísérts! Keress mást! Megöllek Téged (Vagy csak az érzéseimet.) Bár volt alkalom, S én kezemben a tőrrel Döbbentem rá arra, Hogy ezt az őrült, Bűnös, kínzó vágyat A lelkem legmélyén Mégiscsak akarom. STROHMAYER ÉVA Kagyló-könnyek Ha a kagylót bánat éri Igazgyöngy válik könnyéből. Mikor lelkemet megsebzed, Kilépek a most könyvéből. Átlépek egy más világba, Hol nincsenek, csak csengő rímek. Könnyeiből gyöngyök lesznek: Tompán fénylő bánat-hírek. Gyöngyeinket összegyűjtöm S leikükből füzért fonok. Búcsúzóul Neked adom, így örökre Veled maradok. Aszódi m generáció Esztar rovata""]^ ^ * ^ Ujsagtudositas A zene vonzásában Sokan csak szülői unszolásra kezdenek zenét tanulni. Ennek többnyire az az eredménye, hogy a fiatalok hamar abbahagyják zeneiskolai tanulmányaikat. Nem így történt Papp Olivér esetében. Olivér a Garay Gimnázium harmadik osztályos tanulója. A külső jelek alapján ugyanolyan, mint a többi, korosztálybeli társa. Valami szokatlan mégis van benne; különösen szép zenének hódol, amit a zene és a hangszer iránti tiszteletből és csodálatból fakadó lelkesedéssel és odaadással szólaltat meg. Hatéves kora óta jár zeneiskolába, ahol tizenegy évig a zongora tanszak növendéke volt. E tanév elejétől a zeneiskola keretein belül folytatja a korábban önképzéssel végzett orgonatanulmányait. Tőle kérdeztük, hogyan szerette meg ennyire a zenét. - Hogyan kezdted a zongorázást? - Óvodás koromban kezdtem közelebbről megismerkedni a zongorával. Akkoriban rendszerint értem jött édesapám az óvodába. Hetente két alkalommal mielőtt haza mentünk volna, előbb a zeneiskolába vettük utunkat, hogy meghallgassuk a bátyám, Szilárd zongoraóráját. Nagy hatással voltak rám ezek a zongoraórák. Wanitsch Hilda néni, Szilárd akkori tanárnője egyik alkalommal megemlítette, hogy ha volna kedvem, akkor engem is szívesen tanítana. Nagyon megörültem ennek az ajánlatnak és lelkesen megragadtam ezt a lehetőséget. A zongorázás alapjainak elsajátítását már a következő héten elkezdtem. Hilda néni négy éven keresztül volt tanárom. Később egy évig Thész Lászlóné tanított, majd az ötödik osztályból a továbbképző negyedik osztályáig Kugler Zsuzsa tanárnő tanítványa voltam. - A gimnázium tanulóit elkápráztattad nemcsak zongora, de orgona tudásoddal is. Hogyan kerültél kapcsolatba az orgonával? - Érdeklődésemet az orgona akkor keltette fel igazán, amikor első alkalommal hallottam a testvéremet Szilárdot a református templom orgonáján játszani. Ekkor döbbentem rá, hogy az orgona is egy csodálatos hangszer, a méretei és az általa nyújtott lehetőségek sokfélesége pedig egyenesen lenyűgözött. A hatást a templomi környezet még tovább fokozta. Ezek a hatások vezéreltek, amikor 1994. őszén a belvárosi templomban kértem engedélyt az első próbálkozásra. Kezdetben alkalmanként Sípos István, a templom akkori kántora segített. Néhány hónap alatt elsajátítottam a pedáljáték alapjait és önállóan kezdtem nehezebb zenedarabokat gyakorolni. A zenei megformálásom helyességét különböző művészlemezek hallgatásával ellenőriztem és ellenőrzöm mind a mai napig, annak ellenére, hogy ebben az évben már zeneiskolai kereteken belül tanulom az orgonajátékot Lozsányi Tamás tanítványaként. - Zenetanulmányaid során milyen eredményeket értél el? - Az évek során több alkalommal vettem részt megyei és országos szintű zongorafesztiválokon, zongoraversenyeken, amelyeken többnyire jó eredménnyel szerepeltem. A legkiemelkedőbb eredményem a legmagasabb korcsoport legfiatalabb versenyzőjeként elért különdíj a Zeneiskolások Országos Zongoraversenyén 1995-ben, amelyet a romantikus darabjaim előadásáért kaptam. Tavaly Balassagyarmaton megrendezett Országos Zeneiskolások Négykezes és Kétzongorás Találkozóján is sikeres volt a szereplésem. Itt Kenderes Tamással adtunk elő két zongorára írt darabokat. Kiemelt nívódíjjal jutalmazták a teljesítményünket. Ezek mellett már több alkalommal voltam nagy hangverseny résztvevője Pakson, Szekszárdon, Siófokon és Sárszentlőrincen. Közöttük talán a legnagyobb élményt a „Fiatal előadók nyárbúcsúztató hangversenye" jelentette számomra, amelyre 1997. szeptemberében a Művészetek Házában került sor. - Hol tudsz gyakorolni? - Rendszerint az evangélikus templomban van módom gyakorolni. Az orgonaóráimra is itt szokott sor kerülni. Rendkívül kedvező, szinte kötetlen gyakorlási lehetőséget kaptam, amiért igen nagy köszönettel tartozom Johann Gyula evangélikus lelkésznek. Köszönettel tartozom továbbá Baky Péternek, a Művészetek Háza vezetőjének és munkatársainak, valamint Farkas Béla plébános úrnak is, akik szintén sokat segítettek gyakorlási alkalmak biztosításával. - Ebből szeretnél megélni? - Általános iskolai tanulmányaim végén felmerült bennem az a gondolat, hogy zenei középiskolába kellene jelentkeznem. Szüleim azonban sokkal inkább támogatták a másik nagy vágyamat, amit az orvosi pálya iránt éreztem. Ezért jelentkeztem a Garay Gimnázium komplex természettudományi tagozatára. Az orgonajáték szeretete és az orvosi pálya iránt érzett vonzalmam kapcsán vált példaképemmé Albert Schweizer. Bármi váljék is belőlem felnőtt koromra, az biztos, hogy a zene mindenkor nagyjelentőségű lesz az életemben. - Mennyi idődet veszi igénybe a gyakorlás? - A gyakorlása sajnos - a gimnáziumi kötelezettségeim előtérbe helyezése miatt - egyre kevesebb időm jut. Ahogy nő az iskolai tananyag mennyisége, úgy kell a gyakorlásra szánható időmet csökkentenem. Mostanában már csak átlagosan napi egy órát foglalkozom a zenével. Az orgonadarabokat többnyire közvetlenül az orgonaóráim előtt tudom gyakorolni. Mindez szerencsére csak a szorgalmi időszakra érvényes. Nyáron elég sokat, naponta 4-5 órát tölthetek gyakorlással. - Milyen zenét hallgatsz? - A komolyzenei műveket szinte kivétel nélkül szeretem, azonban elsősorban orgona* és zongoradarabokat szoktam hallgatni. Rendszerint ekkor szemelem ki a következő „áldozataimat". A komolyzene mellett az igényesebb könnyűzene is - ezen belül főleg a rock -közel áll hozzám. A kedvenc együttesem - már lassan egy évtizede - a Queen. - Meddig szeretnéd folytatni a muzsikálást? - Életem végéig. ASZÓDY ESZTER