Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-04-05 / 6. szám

6 SZEKSZÁRDI 1998. ÁPRILIS 19. Portyázások az osztály környékén Németh Judit Ki ő? 1. 1885-ben született. 2. Anyja szlovák cselédlány volt. 3. A megfejtendő személy Léván gye­rekeskedett, Pozsonyban érettségizett. 4. Budapestre költözik, ír, de hama­rosan Dentára megy nevelőnek. 5. Egy viszonzatlan szerelem után visszatér Budapestre. 6. Hosszas nyomorgás után 1878-ban újságírói álláshoz jut. 7. 1887-ben a Pesti Hírlap színikriti­kusa lesz. 8. Jászai mari nem viszonozza szerel­mét. 9. A magyar írók közül elsőként fede­zi fel a nagy orosz írók humanizmusát. 10. 1883-ban adja ki Ifjúságom, 1889­ben Magány című verseskötetét. 11. A megfejtendő személy a fiatal Ady, Móricz, Juhász, Kosztolányi leg­kedveltebb költője. 12. Tüdőbajára az Adria partján, Arcóban keres gyógyulást. 13. Telve munkakedvvel, 34 éves ko­rában végez vele a betegség. Legutóbbi rejtvényük megfejtése: Goethe. Könyvutalványt nyert: Gergely Sán­dor szekszárdi olvasónk. Darvas Ferenc ismét pró­zai - s immár a 11. - kötet­tel jelentkezett, ezúttal nagykanizsai diákkori élmé­nyeit kötötte csokorba Por­tyázások az osztály környé­kén címmel. A negyvenes évek legvége elevenedik oldala meg a könyv lapjain: az a kor, mely általában véve nem igazán lehetett kelle­mes, de egy hetedik-nyolcadik osztályos tanuló számára mégis a világra eszmélés időszakát jelenthette. Akárcsak Darvas Ferenc számára, aki egyszerű, mégis szép és nemesítő történeteket oszt meg az olvasóval. S mint kiderül, nehéz évek ide vagy oda, a kamaszok akkor is ka­maszok voltak, a maguk „tanár- és szü­lőbosszantó" tetteivel, kópéságaikkal, csínytevéseikkel együtt. Az alábbi rész­let közlésével adunk ízelítőt a kötetből. Hogyan lettem Sanyi? Amikor beléptem az Alsótemplom­mal szembeni utca sarkán lévő hang­szerkereskedő üzletébe, kicsit várnom kellett, mert előttem már állt valaki. Egyébként gyantáért mentem, amivel a forrasztást könnyebbé és biztosabbá le­het tenni, mert a felület tisztán marad az ón ráfutásáig. Elfogyott e fontos kel­lék, rádióépítés közben, a várakozás iz­galmában rohantam a közeli Csányi László utcából, ide a nem messze lévő boltba. A rádió elkészültének utolsó fá­zisába léptem, amelyek rendkívül felfo­kozott feszültséget hoznak, hiszen nem kisebb kérdések merülnek fel, minthogy megszólal-e a készülék vagy pörkölődik e valami, ami aztán folyamatos üzemnél egy-egy egység elégésével járhat. Vajon hozza-e azt a szintet amit elvárok? Pár hónap munkája mit hoz vajon? Az al­katrészek, amelyeket nagyon nehezen lehetett beszerezni és sokszor bizonyta­lan minőséggel, vajon jók-e? Egy félórai munka van már csak vissza és... így állok, itt a pult előtt, amikor az aj­tó csengettyűi megszólalnak és egy elég hangos társaság lép be. Egy pillanatra visszanézek, kik lehetnek ezek az ala­kok, akik itt vannak már mögöttem. Az­tán hirtelen oldalról magához fordít egy úr és így szól: - Sanyikám, de örülök, hogy találko­zunk, mert tudod... És ez az egyoldalú beszélgetés na­gyon, nagyon hosszúnak tűnt, egyszuszra sorra került, családtagok megemlítésénél -, akikről nekem fogal­mam sem volt. Tudod Pesten az Ilcsi né­ni meg az öreg... és én megszólalni nem tudtam egy pillanatig sem. Miután el­mondta a párperces mondókát, minden átmenet nélkül udvariasan kérdezte: - És ti hogy vagytok? Semmi hír felő­letek. De jó, hogy így találkozunk, mert most is rohanunk. Ekkor engedett el, mert a mondóka és kérdezgetés vége felé már csak egyik kezemet fogta. Mikor szóhoz jutottam, elnézését kértem, hogy nem vagyok Sanyi és való­színű nem ismerjük egymást, ugyanis Darvas Ferenc vagyok. • - De restellem, de restellem - hajto­gatta -, de tök úgy nézel ki... Néhány percig még beszélgettünk, amiből kiderült Budapestről jöttek és a zeneiskolába hivatalosak, ma este lesz a koncertjük. Vigasztalásul kaptam egy tiszteletje­gyet és „szeretettel várunk, te rokon", ­mondta viccesen, kedves bájjal, amit csak a művészemberek tudnak -, ha akarnak - így mimikálni. Jó hangulattal váltunk el és most már mint Sándor léptem ki a zenei hangokat hallató csengettyűk dallamára. A Bartók vonósnégyes Most, hogy menetelünk Európá­ba, nem tudom, a politikusok tud­ják-e, hogy a zenekultúra sok terü­letén hosszú ideje Európa élvona­lába tartozunk. így van ez a vonós­négyes műfajában is, ahol büszkén dicsekedhetünk nagy hagyomá­nyokkal. A Hubai-Popper, a Waldbauer, a Léner, a Végh, a Tátray és most a Bartók vonósné­gyes világra szóló rangot vívott ki magának a kamarazene e legkifi­nomultabb műfajában. A Komlós Péter, Németh Géza, Hargitai Géza és Mező László mű­vészekből álló együttes eszményi szép hangon játszik. Mindegyikük egy személyben szólista és ugyan­akkor egy szigorúan négy szólam­ban szerkesztett partitúrában gon­dolkodnak, ahogy Haydn kidol­gozta e műfaj eszköztárát és Bee­thoven tovább bonyolította az úgy­nevezett áttört szerkesztés összete­vőit. Remekül tudják szerepeiket. Tudják mikor ki a koncertáló, a hangkitöltő vagy kísérő, vagy poli­fon feladat szólamgazdája. Kom­lós Péter egy riportban elmondta, hogy tíz év kemény munkájába ke­rült, amíg kiépítették a hangzásvi­lágukat. így volt érthető az az egyedülálló professzionista pódi­umjáték, amely előadásukat jel­lemzi: az egyénileg briliáns hang­szerkezelés, a kiegyenlített szólam­játék, az érzékeny beleélő képes­ség és a meggyőző stílusismeret. Egy biztos: a Bartók kvartett világ­híre mögött valódi tehetség, lanka­datlan munka és valódi érték hú­zódik meg. A március 30-án a Művészetek Házában tartott Beethoven-estjü­kön e sorok írójának szubjektív ér­zése szerint az op. 95. f-moll kvar­tett tetszett legjobban. A mű első tétele minden bizonnyal a legko­morabb, a legdühösebb zene, amit Beethoven valaha is írt. Szabolcsi Bence szerint is fanyar és rossz­kedvű ez a mű, amely fojtogató válsághangulatról beszél, amely­ben egy új utakra induló művész szól hozzánk. A mű az 1810-es év­ben született, amikor Napoleon csapatai lerohanták Bécset. A ze­neköltő ekkor hosszú heteken át éhezett és a nélkülözések az egész­ségét is kikezdték. Mélyen szenve­dett egy személyes kudarc miatt is: Malfatti Terézzel házassági terve­ket szövögetett, de a terv teljesen kútba esett, mert a hölgy nem ta­lálta vonzónak az előnytelen külse­jű zeneköltőt. Azért is nevezetes ez a mű, mert ettől kezdve foglal­kozott fúgaírással, ami szigorúbb, fegyelmezettebb, új stílus kialakí­tásához vezette a költőt, aki ezzel új hangzásvilágot is teremtett. Eb­ben a Quartetto seriosóban a vál­ságokon túljutott mester szellemi­ekben gazdagodva új kapukat nyi­tott meg. Hiteles tolmácsolás volt. A műsort nyitó op. 18-as mű ese­tében a fiatalkorban írt e-moll mű­vek pátosza és fokozott feszültsége került előtérbe és emlékezetesen szép perceket kaptunk az op. 59-es tartalmas, derűs remekműben is. Hálásak lehetünk a rendező szerveknek, hogy részesei lehet­tünk a 40 éves jubileumát ünneplő együttes szekszárdi koncertjének. Ritka nagy élménnyel lettünk gaz­dagabbak. Hur A szegedi Juhász Gyula Műve­lődési Központ, a József Attila Tudományegye­tem Kulturális Kuratóriuma és a Magyar Versmondók Egye­sülete a Magyar írószövetség és a Baka István Alapítvány tá­mogatásával országos vers-, énekelt vers- és prózamondó versenyt hirdet „ÉN ITT VAGYOK" címmel Baka István születésének 50. évfordulója alkalmából. Nevezni középiskolás és felnőtt kategóriában lehet az alábbi címen: Juhász Gyula Művelődési Köz­pont 6720 Szeged, Vörösmarty u. r^f Telefon: 62/312-248 A versenyzőket öt mű megtanulására kérjük. Válasszanak: - két Baka István-verset vagy prózarészietet, - egy általa műfordított verset vagy prózarészietet, - két művet a kortárs magyar irodalomból. A jelentkezés további feltételei: - max. 5 perces műsoridő (mű­venként), - saját névre megcímzett, felbé­lyegzett válaszboríték, - 350 forintos nevezési díj befi­zetése. (Csekket, bővebb felvilágosítást és az ajánlott szerzők műveiről^ részletes ajánló bibliográfiát s^jb jelentkezést követően küldünk.) Nevezési határidő: 1998. május 15. A versenyzők számától függően megyei (regionális) és budapes­ti selejtezőket rendezünk 1998. szeptember-októberében. A döntő időpontja és helye: 1998. november 28-29., Szeged. (Baka István művei és műfordí­tásai a megjelent köteteken kíviil az alábbi Internet címeken is elérhetők: hUp:llwww.bibl.u-szeged.hulbibllexiblbakal http:llmars.arts.u-szeged.hul-vertigo Ajánlott szerzők: C. M. Bellman /kottával jelent meg!), A. Blok, J. Bordszkij, I. Bunyin, M. Cvetajeva, Ny. Gumiljov, V Hodaszevics, I. Kasafntgyinov /próza/, O. Mandelstam, B. Paszternak, A. Puskin, V Szosznora, A. Tarkovszkij, T. Venclova.)

Next

/
Thumbnails
Contents