Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-03-22 / 5. szám

6 r SZEKSZÁRDI ¥A§4ttNAP 1998. MÁRCIUS 22. „A város, mint egy álmos eb, hever domb alatt, sík felett kis város: nagy falu" - írta 1915-ben szülővárosáról Babits Mihály. Bár azóta eléggé sok víz lefolyt a részben már befedett Séd patakon is, mégis önkéntelenül is ez jutott eszembe amikor Grábics Ágnestől, a KSH Tolna Megyei igazgatójától tanulmányozásra megkaptam a városi önkormányzat által megrendelt '95-'96-os törzskönyvet. Egyébként ez a kiadvány bárki számára hozzáférhető (megvásárolható), akinek szüksége van a törzskönyvben összegyűjtött statisztikai adatokra, amelyek a bűnözés és az időjárás kivételével majdnem minden fontosabb területről tájékoztatást nyújtanak. Persze most a minden csomón kákát keresők megjegyezhetik: nem kapkodták el a dolgot, hiszen csak '98 elejére készült el a '95-'96-os törzskönyv. Ezzel kapcsolatban Grábics Ágnes igazgató elmondja, hogy a statisztikai adatok effajta feldolgozása, rendszerbe foglalása - hiszen jelentős része összehasonlító statisztika - ennyire időigényes. A földterületre és a demográfiára vonatkozó adatokat elegendő éves gyakorisággal gyűjteni. De nincs ez másképpen az idegenforgalom, lakáshelyzet, közműellátás, egészségügy, oktatás, közművelődés területén sem. A gazdasági élet változásaira már érzékenyebben reagálnak. Havi, negyedéves, féléves követéssel... A hivatal működésével, munkájával kapcsolatban az igazgatónő röviden kitér arra, hogy megyei hivatal lévén főként megyei adatokat gyűjtenek és továbbítanak, főként az országos központba, minisztériumoknak, országgyűlési képviselőknek, a megyei közgyűlésnek, de az utókorra is gondolnak, mert a kiadványaikat megküldik a könyvtáraknak, a levéltárnak. Természetesen megrendelésre végeznek felméréseket önkormányzatoknak, vállalatoknak, vállalkozóknak stb. A KSH tevékenysége mondja Grábics Ágnes - sokak szemében összemosódik különSZEKSZÁRD TÖRZSKÖNYVE 1995-1996 böző közvéleménykutató intézetek (pl. a Szonda Ipsos) működésével, pedig a KSH nem szokott népszerűségi indexeket közzétenni. Most éppenséggel mással vannak elfoglalva - egyébként is „pártsemleges" a hivatal - a létminimum korrekt és minél reálisabb meghatározását dolgozzák ki. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a módszerek finomításán kívül az is, hogy a háztartási statisztikai adatokat szolgáltatók komolyabban vegyék a KSH-t, de ez - sajnos - vonatkozik az adatszolgáltatásra kötelezett intézményekre, vállalkozásokra stb., amelyek sok esetben csak fölösleges bürokratikus nyűgnek veszik a dolgot. Pedig közvetve, vagy közvetlenül nekik is érdekük a pontos adatszolgáltatás. Üzemtelepítési, piackutatási, piacbővítési feladatok szempontjából szinte elengedhetetlen, hogy a lehető legfontosabb paraméterek álljanak rendelkezésre. Egyelőre a hivatal kezében csak a szabálysértési eljárás kétes fegyvere van az adatszolgáltatásra kötelezettekkel szemben, ha azok megtagadják az adatszolgáltatást... A szándékosan, vagy csupán csak nemtörődömségből, figyelmetlenségből rossz (fals) adatokat szolgáltatókkal szemben szinte védtelenek vagyunk gyakorlatilag, mert ezt még a hibaszázalékba se kalkulálhatjuk bele - mondja Grábics Ágnes jelezve, hogy ő minden megoldást örömmel üdvözölne. Nem kerülhettem meg a témát, hogy a statisztika a humoristák és a javíthatatlan szkeptikusok állandó vesszőparipája mondván, azzal mindent lehet bizonyítani, és mindennek az ellenkezőjét is. Például albán statisztikusok termelékenységi mutatóik alapján kimutatták, hogy a japán autóipar a dinamikusan fejlődő albán autógyártással szemben zsákutcába jutott... mert a múlt évi egy befejezett autóval szemben már most, az év elején két gépkocsival dicsekedhetnek! Más. A statisztika szerint az ecetes uborka rákot okoz, mivel statisztikai adatok mutatják, hogy minden rákos beteg legalább egyszer életében evett ecetes uborkát, ellenben sokan nem dohányoztak közülük... Grábics Ágnes mosolyog. Bocsánatos bűnnek tartja az élcelődést, amelyet olykor még komoly szakemberek is meg-megengednek maguknak. Csak annyit fűz hozzá, hogy a KSH nemzetközi tekintélye, elismertsége alapján már jóval a rendszerváltozás előtt a nemzetközi élvonalba tartozott. Bármilyen furcsa is, a hivatalt a rendszerváltozás előtti időkben sem utasították - nem is utasíthatták - arra, hogy adatokat kozmetikázzon, netán hamisítson. Legfeljebb arról volt szó, hogy egyes dolgok nem voltak publikusak... Visszakanyarodva Szekszárd '95-'96-os Törzskönyvére amely egyáltalán nem nevezhető habkönnyű műalkotásnak - többnyire csak szakembereknek „emészthető" - én mégsem riasztanám el még a laikusokat sem a tanulmányozástól, ha szűkebb és tágabb környezetük alaposabb, tényszerűbb megismerésére törekszenek. Például Szekszárd lakossága ('96. I. 1.) 35.484, természetes szaporodás, illetve fogyás: -12) a demográfiai adatokból is kiderül, hogy a 60 év feletti nők, illetve férfiak aránya több mint kétszeres a nők javára 4551:2187 - a számok önmagukért beszélnek), házasságkötés: 191, válás: 149, elvándorlás: 2115, odavándorlás: 1974. Szóval fogy a népesség, amely megyei összesítésben a legkézenfekvőbb, a természetes szaporodás, illetve fogyás ('96. I. 1.) megyei szinten: -1069. Vagy például kiderül az is, hogy Szekszárdon helyi önkormányzat, központi költségvetési szerv, lakásszövetkezet '96-ban nem épített lakásokat, csak gazdasági szervezet 43-at értékesítésre és természetes személy 59-et saját használatra... Hosszan lehetne sorolni az adatokat, de a teljes törzskönyv ismertetése egy újságcikkben hiú ábránd, ezért a Tolna Megyei Munkaügyi Központ által megadott legfrissebb munkaügyi adatokra térek rá. Mátyás Tibor Attila azzal fogad, hogy Tolna megyét jelenleg csak a válságövezetként számontartott Szabolcs, Borsod, Nógrád, Hajdú és Békés megM „előzi" meg rosszabb munk™ ügyi statisztikával. A megyei ráta: 14,6%. Mindez városok és vonzáskörzeteik szerint. Tamási: 17,8%, Dombóvár: 14,8%, Bonyhád: 13,1%, Bátaszék: 18,2%, Szekszárd: 13,2%, Tolna 17,4%, Paks: 11,6%. Akik ismerik az egyes körzetek településeit - fölsorolásuk egy cikket tenne ki -, azoknak talán nem is annyira meglepőek ezek a számok, ámbár némelyikük meglehetősen „mellbevágós", ha a munkaügyi miniszter által többször megemlített kedvező tendenciákra, az országos 8,6%-os munkanélküliségi rátácM gondolunk... ™ Szűkebb pátriánkban (a vonzáskörzet nélkül!) a munkanélküliségi ráta: 10,5%, amely 1738 szekszárdi munkanélkülit jelent. Hogy ez sok vagy kevés? Ez attól függ, hogy mihez képest... Most következnének a száz főre jutó álláslehetőséget, olykor akár 4-7,2-ig is elmenve, de megegyezek abban Mátyás Tibor Attilával, hogy ezek a statisztikai adatok az átlagember számára teljesen értelmezhetetlenek, olykor elkeserítőek. Mert arról, hogy 100 álláskeresőre 5,5 álláslehetőség jut, nekem is a hajóskapitány és a kazánház kommunikációja jut eszembe: Mennyi? 30! - Mi mennyi? Mi 30? BÁLINT GYÖRGY LAJOS I «