Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-12-20 / 27. szám

1998. december 20. * .SZEKSZÁRDI WSAKWI' 5 Év végi disputa Az év végéhez közeledve szokás egyfajta számvetést készíteni az elmúlt esztendőről és terveket szőni az eljövő 365 napra. Két közéleti személyiséget a város polgármesterét és az országgyűlési képviselőjét kértük arra, ossza meg gondolatait az olvasókkal arról, sikeresnek értékelik-e a történéseket maguk és munkájuk szemszögéből, milyen gondolatok foglalkoztatják őket, ha az évezred utolsó évére gondolnak. — Ha egy mondattal kéne kifejezni, milyen volt 1998-milyen jelzőt használna? Kocsis Imre Antal: Egy gondolattal nem lehet kifejezni. Egyrészről a nyugodt kiegyensúlyozott volt a város számára a gazdálkodás sikerei miatt. Másrészről viszont a választások miatt zaklatottabb, a megszokottnál. Dr.Braun Márton: Fárasztó és sikeres év áll mögöttem. Ez igaz a szakmára, a politikára és a magánéletemre egyaránt. — Melyek azok az eredmények amelyekkel elégedett? K.I.A: Megnyugtató számomra, hogy az új ciklust hitelek nél^kül kezdheti a közgyűlés. Olyan "fejlesztésekbe kezdhettünk bele az infrastruktúra és az intézményrendszer területén, melyre eddig nem voltak források. Örülök a Garay Gimnázium rekonstrukciójának, mely kifejezetten nagy falat volt. Nagy jelentőséget tulajdonítok a 6-os, 56-os út regionális tanács megalakulásának, annak pedig külön, hogy ennek központja Szekszárd lett. Sikerként élem meg a Duna-híd lobby által elért eredményt, a munkahelyteremtő beruházások számának növekedését, az ipari parki cím elnyerését. És természetesen pozitívum mindaz, amit a szekszárdi bor tekintetében történt. A borház hálózatra és a borvidék rekonstrukciós folyamat elindulására gondolok. Ezek nagy lépések, de még nem elegendőek. Sokat várok a jövő év első felében munkába álló bormarketing manager munkájától. És végezetül eredmény, hogy a megyei jogú városok sorában a 6. helyen állunk az adófizetési képesség tekintetében. Megelőzzük Pécsett és Kaposvárt is. B.M.: Magánéletemben nagy dolognak tartom, hogy az emberek megtiszteltek bizalmukkal. Hiszem, hogy a parlamenti képviselővé választás alapvetően bizalmi kérdés. Ugyancsak büszke vagyok arra, hogy újabb diplomát szereztem, ezúttal a pénzügyek területén. Két ilyen esemény egy évben elég örömet tud adni az embernek. A politikai munkában a legnagyobb eredményként a Duna-híd ügyét tartom. Ennek személyes vonzata talán annyi van, hogy sikerült olyan kapcsolatrendszert kialakítanom a döntéshozókkal, amiben el lehetett érni egy ilyen döntés meghozatalát. — A régió kialakításának folyamata felgyorsulóban van. Ha dél Dunántúlt nézzük Tolna megyét és Szekszárdot mindig a lemaradók sorába helyezik. Mi az ön véleménye, javítható-e a helyzetünk? K.I.A.: Egy régióközpontot sok minden jellemez. Kutatási központ, egyetemek, szolgáltató rendszerek. Ezzel egy kisváros nem rendelkezik. Itt nem nyílnak utak. Meg kéne szűnnie ez ügyben a görcsöknek. A gazdasági fejlesztés lehet az a terület, mely kiemelkedést teremthet hátteret a térség polgárainak ahhoz, hogy kiemelkedjünk a régióban. B.M: A leszakadó félben lévő térség az egész régióra vonatkozik. Elég a makrogazdasági adatokat figyelni ahhoz, hogy ez kiderüljön. Szerintem a régión belül Szekszárd még jó helyzetben van. Hátrányos helyzetet teremt, hogy jelentős és jól fizető cégek vitték el központjaikat Pécsre és Kaposvárra. A távozás munkahelyvesztéseket, ez pedig szociális feszültségeket jelent. A kiutat én abban látom, hogy földrajzi adottságainknál fogva Szekszárd közelebb van Budapesthez és a jó helyzetben lévő területekhez. Az út rajtunk keresztül vezet Pécsre. Ha sikerül olyan projekteket, ajánlatokat készíteni, melyek elnyerhetik a befektetők és a túrizmussal foglalkozók tetszését, akkor nyert ügyünk van. Egy másik nézőpontból viszont hátrányban vagyunk, hiszen a Baja-Mohács térség, mint határtérség jelentős előnyöket élvezhet az uniós csatlakozás után, ameddig Horvátország még nem lesz tagja a szervezetnek. A határmenti fejlesztési programokhoz azonban csatlakozhatunk, ha közeledni tudunk a délebbi területek elképzeléseihez is. Ez az a két irány mely megteremtheti a fejlődést. És még egy dolog. Semmiképpen nem szabad feladnunk a kulturális központ státuszt. El kell émi, hogy a főiskola a pécsi egyetem önálló karaként működjék. E mellett a városban tevékenykedő szellemi műhelyek fejlődését támogatni kell, amennyire lehet gazdaságilag is. Ezt én nagyon fontosnak tartom. — Van-e az Ön számára tanulsága 1998- nak? K.I.A.: Sokat tanultam az elmúlt kilenc év alatt. Azt gondoltam különösebb meglepetések már nem érhetnek. A nagy tanulság, hogy ez dölyfös kijelentés volt. B.M.: Ez az év is csak 365 napból állt. Nem tartom különleges évnek. Ha mégis van valami ami megerősödött bennem az az a gondolat, hogy ilyen hajszolt élet mellett ami kijutott nekem a második félévtől nagyon fontos egy biztos családi háttér. Ezt ugyan eddig is tudtam, de igazán most erősödött meg bennem a tudat. — Tartja szilveszterkor megfogadom, hogy... kezdetű szokást? K.I.A.: Nem vagyok fogadkozós fajta. De idén megígértettem magammal, hogy ismét elkezdek reggelenként tornázni, tekintettel a politikai küzdelmekre, no meg arra, nehogy elkényelmesedjek. És megfogadom a feleségemnek és a gyerekeimnek, hogy ismét megteremtem számukra a család illúzióját, mert ezt az elmúlt évek nem tették lehetővé. B.M.: Nem szoktam fogadkozni. De egy dolgot megpróbálok betartani jövőre. Egy mindenki számára kiszámítható, és a magam számára rendszerezett életmódot folytatok 99-ben. — Van olyan vágya amit nagyon szeretne megvalósítani? K.I.A.: Ha Szekszárdra gondolok meg akarom valósítani a békés, nyugodt kisváros ideámat. Ha személyes életemre, akkor most már szeretnék eltölteni 10 napot nyáron valamilyen víz partján a családdal, merthát ez az elmúlt években nem adatott meg. B.M.: Kettő is. A Rolling Stonesban gitározni, és középcsatárt játszani a Világbajnokságot nyerő magyar labdarúgó válogatottban. Egyébként különkülön is elég volna, ha bármelyik teljesülhetne. ^q I