Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-12-13 / 26. szám

_ f SZEKSZÁRDI 8 VASARMAP 1998. december 13. Urunk áldása kíséri a XX. században 90 éves az Evangélikus Egyházközösség A harangok A templomunk 1928-ban, felavatása évében. A kezdetek A szekszárdi evangélikus gyülekezet a XX. század elején vált önállóvá. Addig a szomszédos erős gyülekezetek lelkészei szolgáltak itt évente 1-2-szer, istentisztelettel, úrvacsorával, keresztelővel. A helyi református egyházfenntartók jelentkeztek, adományok gyűltek a leendő templomra, ami szívevágya volt mindenkinek. A város népe kereste a nívós gyülekezeti estéket, ahol művész előadók egyengették a szíveket a templom-teremtés feladatához. építési vitákig itt is beköszöntött a százarcú gond, amiben lelkészünk hősiesen állta a sarat. Kölcsönfelvételek, tégla- és homokszállitások gondja terhelte nap mint nap, eközben hűségesen és igényesen szolgált a szószéken, iskolákban, szórványokban. A lelkészcsalád 1928. januárjában beköltözhetett az új parókiára, a gyülekezet pedig december 16-án jutott új lelki otthonához, a nekünk legszebb templomhoz. D. Kapi Béla püspök szentelte fel, két harang adta hírül a városnak, hogy egy újabb templomban dicsérik Istent a hívő emberek. A templom második otthonunk lett. Nívós gyülekezeti estékre érkeztek neves előadók, művészek, költők, írók és más földrészek misszionáriusai. A város közönsége hálásan fogadta ezeket a kiemelkedő alkalmakat, sok tisztelő barátot kapott így is ez a kis-, ezer lélek alatti dinamikj^ gyülekezet. A lelkipásztor sok helyütt hirdette az igét a járásban, diákok százait engedte ki az életbe bőséges lelki útravalóval. Népes családja, öt fia minden szolgálatot ellátott a bagyülekezet szeretettel látott minket templomában, valamint az itt élő kevés evangélikus tisztviselő, iparos - ha tehette - hazalátogatott a nagyünnepeken szülőfaluja templomába. A század elején pezsegni kezdett az evangélikus hitélet a közigazgatási középpontokon. Iparosok, kereskedők, tisztviselők költöztek be nagy számmal, köztük mind több hittestvér. Egymásra találtak, templomot és gyülekezeteket akartak. Amíg nem volt templomunk a gimnázium díszterme várta a vasárnapi és ünnepi templomozókat. „Átmenetileg", - ami aztán húsz évig tartott. A gyülekezet asszonyai felöltöztették az oltárt, kereszteléstől úrvacsoráig jöttek a szent-edény ajándékok, szomszéd falvak szórvány népe jelentkezett az új anyagyülekezetbe. Jöttek az iskolások, a hittanosok és konfirmandus-jelöltek. Hálás A templomépítés Az első világháborúig már háromnegyede megvolt a szükséges anyagiaknak, aztán pár év alatt a pénz semmivé lett, elértéktelenedett... Maradtunk zsellérségben, bérelt vagy szívesség-helyeken. Újra gyűjteni kezdett a gyülekezet, papja, több mint 150 gyülekezetet járt be a következő években. A pénzromlásos világban mindent azonnal építőanyagba fektettek. A hegyen nem tudtak elődeink templomtelket venni, így a ,juhszélen", a kietlen vásártér mellett szereztünk telket. A mai templom helyén egy mély gödör állott, évek teltek el, amíg a szívesség-fuvarosok, többségében önkéntes munkások feltöltötték. Faanyagot kéz alatt és a gemenci erdőből vásároltak, ácsaink, asztalosaink megmunkálták. A gyülekezetek hős-korszaka a templomépítés, az anyagi gondoktól az i í