Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-12-06 / 26. szám

1998. december 06. f SZEKSZÁRDI VASAItWI* 15 Bölcsesség Mikulás napján „A jó gyerekeknek ajándékot hoz a télapó. Azért én virgácsot is szeretnék kapni, hogy ne felejtsek el jó lenni. Ha tudok!" (Szendei Lilla, 6 éves) Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Heti könyvajánlat „Hull a pelyhes" A válogatás a legismertebb és legszebb télapós dalokat és verseket gyűjtötte egy csokorba. A könyv hangulata, Bera Károly csodálatos festményei a gyermekek számára még emlékezetesebbé teszi a várva várt ünnepet. (50-es melletti könyvpavilon) Vendégem a Gemenc Presszóban Kubanek Miklós tanár úr, akit azért hívtam randevúra, mert arra gondoltam, Mikulás napján ,jár" nekünk felnőtteknek is valami meglepetés. Márpedig a vele való találkozás mindig az. Olyan, mint egy csőre töltött pisztoly, még meg sem szólaltál, már „lő". Viccek, szóviccek, ^gegek özönét zúdítja rád addig, amíg nem érzi, a hétköznapi favágásoktól eltompult agyad kezd éledezni, hatalmasakat nevetsz — hetek óta nem tetted —, s csorgó könnyekkel mondod, jaj Istenem, de jót nevettem! Erre 0 azt válaszolja: „Miért szólítottál fiam?" Ez Kubanek Miklós. — Miklós ! Akarom mondani Mikulás! Nehezen álltál rá a beszélgetésre, csak akkor lágyultál meg, amikor azt mondtam. Te vagy számomra a mesebeli Mikuláson túl az igazi Mikulás! — Na végre! Ha nem is vagyok érdekes, de legalább aktuális! Egyébként egy átlag ember vagyok, átlag gondokkal, átlag örömökkel. Az igazi Mikulással pedig ^^gyetértek — az jó, az van, s jó, IBiogy van. „Volt, aki megtanított látni" —Már régóta szerettem volna megkérdezni, hogy fér meg benned a matematika - műszaki tanár és az a humán beállítottságú éned, amit újságírói tevékenységeddel megmutattál nekünk. — Jól megférnek. Világéletemben műszaki embernek tartottam magam, minden technika iránt rendkívül nyitott vagyok. A számítógép és a videó egyszerre lett a kedvencem. A fotózáshoz már kiskorom óta vonzódtam, nem volt csúcstechnikám, viszont szerencsémre volt, aki megtanított látni: Dr.Papp Tihamér, aki Szekszárd történetének ötven esztendejét örökítette meg képekben, s akinek az élete volt a fotózás. A technika szeretetén túl szerencsére olyan tanáraim voltak, akik megmutatták, hogy más is van a világon, ilyen volt Létay Menyhért és Mándy Gyula, aki úgy tanított meg olvasni, verset elemezni, hogy azóta is mindig van a kezem ügyében verses kötet. „Nevelőtanárként kezdtem" — Az egyetem után tanítottál, aztán otthagytad a tanári pályát... — Manapság az iskolában „fogyasztó gyártás" folyik, nevelésről szó sincs. Tudósokat képeznek, akikből lehet, a többi meg... Ezzel a megoldással nem egymásnak teremtettünk, a pedagógus hivatás és én. Tizenhárom évig tanítottam, kollégiumban nevelőtanárként kezdtem, s utólag ennek örülök. Soha nem kerülhet pedagógus olyan közel a gyerekekhez, mint amikor köztük él. Jó lenne minden pedagógusnak így kezdeni a pályát, hogy „testközelben" ismerje meg a gyerekek gondjait, keserveit, természetesen először kiérdemelni a bizalmukat, amelynek a nevelés fontos részének kellene lennie. A szülő a pedagógusra mutat és vissza. Pedig a gyerekek igényelnék, hogy neveljék őket, mi meg töltögetjük beléjük a tudást, hogy ez kinek lesz jó? Mindezek miatt hagytam ott a pedagógus pályát. Televízió - rádió - írás — S elkezdtél „nem középiskolás fokon" tanítani. Újságíróskodás, TV, rádió. A témáid mindig érdekfeszítőek, s meghökkentően tudsz kérdezni. — Amikor az emberekről írok, vagy riportot, interjút készítek, a legfontosabb szempont, hogy olyan embert találjak, aki más, mint a többi: kicsi, egyszerű emberek, elbújva a sok ember között. Jó rátalálni, „kinyitni", megmutatni őket. — Jelenleg mi a pénzkereső foglalkozásod? — Ezen már évek óta gondolkodom, ha tudnál rá válaszolni hálás lennék. Egyébként mi vagy Te adóellenőr? Különben meg mi vagyunk Decsi-Kiss János újságíró barátommal azaz őrült csapat, aki hajlandó kimenni a községekbe és műsort készíteni a saját életükről, a helyi adásokba. Óriási az információigény a helyi hírekre, történésekre, emberekre. — Évekig rádióztál, ezt első kézből tudom, hiszen „csapatod" tagja lehettem szombat délelőttönként a szekszárdi rádióban... — Az összes médium között azt szerettem a legjobban. Egy dologra voltam a legbüszkébb a szerkesztői tevékenységemben, hogy olyan embereket tudtam mikrofon elé állítani, akik igazi ászok ebben a szakmában. Amikor Ordas Iván ingyen felajánlotta négy írását, az egy Pulitzer Díj volt a számomra. —Az élő adásokban „éltél" igazán. Természetesen — miután elég széles — vitted a válladon a csapatot. Sokan mondták abban az időben, hogy ha szombat délelőtt, akkor Kubanek Miklós! Kellemes orgánum, hihetetlen mennyiségű információ, humorral átitatott órák, állandó rovatok, érdekes vendégek. S ami a legfontosabb, élt, dolgozott az adás mint egy szív, amivel persze készítetted... — Hát az is egy nagy előny a rádióban, hogy nincs kép, csak hang. Azért tartom az igazi műfajomnak, mert az eseményekkel egy időben lehetsz jelen , s az élőbeszéd a rádióban igazán jó. Széles volt a paletta, a hallgatói visszajelzések azt sejtették, jó úton haladunk. Sajnos az útnak végeszakadt... — A baj az, hogy nem a rádióban vagyunk. Az újságban, mint tudod, mindig kevés a hely, ezért most villámkérdések következnek. Sosem politizálsz? A Mikulás puttonya — Ha politizálás alatt azt érted, hogy van véleményem, akkor igen, ha azt, hogy beállok valamelyik gittegyletbe, akkor nem. — Szimpatizáns sem vagy? — Nem humanista vagyok, mellesleg Mikulás. — Mit hoznál a puttonyodban, ha Te lennél az igazi Mikulás? — Egy olyan csodaszert a mintegy 9 és fél millió embernek, amitől újra megtanul mosolyogni. A maradék ötszázezernek pedig egy vonatjegyet. — A Mikulás, a Karácsony előhírnöke... — A legfontosabb ünnep az életemben, s ezt kizárólag családi alapon értem. Egyházi és ajándékozási megközelítés nélkül. Ebben az ünnepben van egy olyan erő, amellyel még a háborúkat is felfüggesztették. Jó lenne kiterjeszteni a hatását. — Tudsz valami varázsszót? — Igen! „Beszélgessünk". Ez egy olyan varázsszó, amivel véleményem szerint sokat, szinte mindent el lehet érni. - Kávéházi