Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)
1998-11-29 / 25. szám
1998. NOVEMBER 29. * SZEKSZÁRDI VASAK V\l» 15 Bölcsesség a szépségről „Ha rajtunk múlás üli már torát te megmaradsz s mig uj jajokkal ég az uj kor, nékik is zengsz hű barát: "A Szép: igaz, s az Igaz: szép" - sose áhítsatok mást, nincs főbb bölcsesség." (Keats John) Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldalá K&^ékáw mmámm Heti könyvajánlat Briati Bagnall: Rajzolás és festés A nagy kézikönyv 13 technika több, mint 1000 színes kép bemutatja, a rajzolással, festéssel kapcsolatos alapismereteket, eszközöket, festészeti technikákat. Ebből a könyvből kedvet, bátorságot meríthet mindenki, aki szereti a művészetet. Vendégem a Gemenc Presszóban Cseh Gábor festőművész, akinek november utolsó napján nyílik meg, sorrendben 110. ^iálló kiállítása a Babits Művelődési Ház Márványtermében. „Az embereknek festek, az emberekről" - Gábor! Rólad szól a ,,dal". Az elmúlt és elkövetkezendő napokban, hetekben Rólad olvasunk, Téged hallunk és látunk a helyi médiumokban. Nagyon megérdemelt siker és népszerűség a Tiéd, amely elsősorban a művésznek szól ugyanakkor benne van a társaságot kedvelő személyiséged, ezer barátot vonzó egyéniséged. Hogyan éled meg a feléd áradó szeretetet és rajongást? Mi a Te titkod? - A legszebb dolog a világon. Az embereknek festek az emberekről, • t megérzik. Ahogy én is megér1 a felém áradó szeretetet, amely erőt ad, s újabb munkára ösztönöz. - Mindenki festőjének vallod magad... - Sajnos a művészeti ágak elmentek olyan irányba, aminek semmi köze az emberekhez, ezzel széles tömegeket fosztanak meg a szépség élvezetétől. A művészetbe szerintem nem lehet belemagyarázni semmit, vagy szép vagy, nem. - Sok kiváló mestered volt, s jellemzően Rád, tudom, szeretnéd őket felsorolni... - Mindenkit nem tudok, mert arra kevés a hely. A szolnoki művésztelep mellett nőttem fel, ahol Chiovini Ferenc után vihettem a festőállványt. Aztán Pápán Bíró Károly kemény keze alatt már szép iskolai sikereket értem el. "Te nem focizhatsz, festened kell" mondta szigorúan. A Garay Gimnáziumban Lázár Páltól és Wallacher Lászlótól - a sokak által tisztelt tanároktól -tanulhattam. A kaposvári Tanítóképző Főiskolán Dr.Szirmai Endréné festőművész kísérte figyelemmel munkámat. - Több, mint négy évtizede élsz Szekszárdon első és utolsó munkahelyed a Tolna Megyei Rendör-jőkapitányság volt. Egy időben a sajtó útján bejárta a hír az országot, hogy Szekszárdon él és alkot egy rendőrfestő. - Nagyon sokat köszönhetek a BM-nek, sokat segítettek, büszkék voltak rám, s igyekeztem a hozzáállásukat úgy meghálálni, hogy a legjobb tudásom szerint festettem. Szekszárd festője - A közvélemény kikiáltott téged Szekszárd festőjének, úgy, ahogy Dr. Töttös Gábor a város krónikása lett. Mikor érezted, hogy neked „kötelezettséged" van az utókor félé? - A 70-es évek közepén, amikor rájöttem, régi városrészeket bontanak le, s ezek nyomtalanul eltűnnek az idő ködében. A 80-as években kísérleteztem ki azt a technikát, amit senki sem tesz ezzel a homokos térhatású technikával tudom a legtökéletesebben „visszaadni" a régi épületeket, tanyákat, szurdikokat. - Magyarországon Te vagy az egyetlen festő, aki városa történetét festi. Valószínű ezt nem is tudja más megfesteni, csak az, aki itt él, járja, kutatja a város még megmaradt régi szeletkéit, s aki úgy szereti ezt a várost az emberekkel együtt, mint Te... - Szeretem Őket, s nekik festek. Talán furcsán hangzik, de majd megszakad a szívem, ha elvisznek egy-egy képemet külföldre. Szeretném, ha itt maradnának ezek a képek, apáról fiúra öröklődnének, mert ezekkel a képekkel emléket szeretnék állítani azoknak az embereknek, akik a régi Szekszárdot felépítették, ápolták és a mai napig óvják. Eljön az az idő, amikor a régi Szekszárdot már csak képeken láthatják az utódaink. Nagy álmom egy olyan emlékház, amely valamennyi művészeti ágban egy dolgot gyűjt össze: Szekszárdot. Köszönet mindenkinek - Kiállításaiddal - mindenütt óriási sikert aratva' - bejártad az országot. Milyen érzés kézbe venni azokat a vendégkönyveket, amelyekből már gyűjteményed van? - Óriási élmény, a legnagyobb elismerés számomra. Azok az igazi visszajelzések. Olvasom őket, s arra gondolok: szép életcélt választottam: Szekszárdot megfesteni. - Mint minden kiállításodon, az idein is sok embertől kaptál segítséget. .. - Szeretnék felsorolni mindenkit, aki segít, aki támogat, tudom, ehhez az egész oldal kellene. Köszönet mindenkinek! - Gábor! A Veled való randevúzás közben leesett az idei első hó. Neked melyik a kedvenc évszakod? - A tél! Mindenki azt hiszi, hogy a tél színtelen, de ez nem így van. Persze gyönyörű az ezerszínű ősz is, a virágzó tavaszról nem beszélve. - Egyszóval minden évszak a kedvenced. S az véletlen, hogy szinte minden képeden süt a nap? - Vannak épületek, amelyeket minden oldalról megfestettem már, minden évszakban. A nap pedig azért jó, mert akkor lehet a legszebben "játszani" a fények és az árnyak között. - Van-e olyan képed, amit soha senkinek nem adnál, vagy ajándékoznál el? - Minden korszakomból őrzök egy-egy képet, ennyivel "tartozom" magamnak. Hitvallás a 110. kiállítás küszöbén - ,,Híres" vagy arról, hogy minden jó célú rendezvényen ott vagy a képeiddel, s a képek mellett humoroddal, élet-igenléseddel, a mindenkit jó kedvre derítő vicceiddel. - Azzal segítek, amivel tudok. A képeimmel, a jó kedvemmel. Manapság arra is nagy szükség van. Rendszeresen járok moziba, azt hiszem a mozi már saját halottjának tekint. Imádom a zenét, óriási lemezgyűjteményem van, a könyveket, a humort, ami éltet. Mindenek előtt azonban az embereket, akik között élek. -A 110. kiállításod küszöbén oszd meg velünk művészi hitvallásod? - A művésznek azonosulnia kell azokkal az emberekkel akik között él, s azzal a tájjal, ahol él. Ellenkező esetben művészete nem lehet élő és mai. Kiállításodhoz szívből gratulálok, elkövetkezendő céljaidhoz további szeretetteljes, humorban gazdag, művészetedben sikeres éveket kívánok!
