Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)
1998-11-29 / 25. szám
1998. NOVEMBER 29. * SZEKSZÁRDI VASARNAP 9 csatlakozik még a munkahely féltése is, amely jelen van. Ezt nem szabad mellékesnek vennünk. Mindezek és a szakszervezetek nehéz helyzete hozzájárult, hogy az érdekérvényesítés komolyabb eszközei nem alakultak ki. Az új tulajdonosok és a menedzsment szűklátókörű része nem érzi magát veszélyeztetve. Nem számol azzal, hogy a visszafolytott indulatok önálló életet is kezdhetnek élni. Ez pedig senkinek sem lenne jó. A munkavállalók és a nyugdíjasok önuralma erre a felismerésre is alapult. - Mivel lehetne valamelyest enyhíteni a feszültségeket? - Magyarországon ma százmilliárdokat fizetnek ki közpénzekből a vállalkozóknak különböző adó- és hitelkedvezmények révén. Miért nem lehet ezekhez a hitelekhez, kedvezményekhez beépíteni, hogy közpénzeket csak az vehet igénybe, aki rendezett munkaügyi kapcsolatokat épít ki, aki engedi a szakszervezeti szervezkedést, kollektív szerződést köt. Ez már közvetlenül kihat a munkáltatók tevékenységére. Az állam pedig járuljon hozzá, hogy különböző programokban — például a Phare támogatásban- pályázat útján a szakszervezetek is részesülhessenek. A kultúra és a sport támogatásához erre nagy szükség lenne. BÁLINT GYÖRGY LAJOS Rendőrségi Ügyek Ilyenkor az öreguras tempó ajánlatos. Súlyos közlekedési baleset történt a hét elején az 55-ös úton, közel a Tolna-Bács-Kiskun megyehatárhoz. Két gépkocsivezetőt súlyos, életveszélyes sérülésekkel szállítottak a szekszárdi, illetve a bajai kórházba. Reining János százados, a Szekszárdi Rendőrkapitányság közlekedésÍ endészeti osztályának fővizsgálója mondta el lapunknak 'történteket. Egy mikrobusz haladt Baja felé. A jármű vezetője a sötétben csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy az út szélén áll valami. Mint kiderült: egy elhagyott, kivilágítatlan - amúgy kézzel „gyártott" - lassú jármű volt, amit gazdája magára hagyott. A mikrobusz vezetője, hogy kikerülje a gépet, megrántotta a kormányt, s máris összeütközött a szemből közlekedő bosnyák kamionnal. A két jármű eleje összeakadt, majd a kamion lesodródott a négy méter mélységű vizes árokba, közben fát is kitört. Mint megtudtuk, hosszú időbe került, mire a kamion vezetőjét sikerült kiemelni a vezetőfülkéből. Reining százados úr előbb az imént leírt balesettel kapcsolatosan mondta el a tanulságokat, majd általános dolgokról szólt, illetve az őszi, téli közlekedéssel kapcsolatban adott tanácsokat. Mindezeket a gépkocsik vezetőinek meg kell szívlelniük, még akkor is, ha hajlamosak vagyunk mindezekre legyinteni, mondván, hogy velünk ilyesmi nem fordulhat elő, mi pontosan meg tudjuk választani a megfelelő sebességet, jól tudjuk, hogy fölfagyott úton hogyan kell vezetni autónkat, meg persze nem kérdés, hogyha megcsúszunk, tapossunk-e a fékbe, vagy ne... A százados kifejtette, hogy az elromlott járgányt nem szabad az út mentén hagyni, mindenképpen meg kell lelni az elszállításának megoldását. Ha ez semmiképpen nem megy, akkor a KRESZ előírásának megfelelően meg kell jelölni a járművet a legfeltűnőbb módon. Egyrészt az elakadást jelző háromszöget kell kitenni, ennek hiányában jól látható helyre egy lámpát tegyünk, vagy valamit, amivel felhívjuk a figyelmet a közlekedésben zavart okozható járműre. Említette Reining János az is, ha a vezető nem látja be az utat, akkor lassítson le. Mint mondta, tapasztalata szerint a járművezetők elég gyakran vezetnek - különösen sötétben - bizonyos szakaszokon át „vakon". Arról is szó van, hogy az egymással szemben jövő autók korlátozzák vezetőiket a látásban, ilyenkor is megesik, hogy egy bizonyos távot úgymond emlékezetből vezetnek le. Ilyenkor ősszel egyre gyakoribb a páralecsapódás, nedvesek az utak, itt-ott eljegesedés is tapasztalható, vagyis a gépkocsik vezetőinek számolni kell a csúszásveszéllyel! Reining százados úgy fogalmazott, mostantól néhány hónapig térjünk át a biztonságos öreguras tempóra, magunkért és másokért. -vhmJ \ I
