Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-11-29 / 25. szám

4 S SZEKSZÁRDI VAS A KM I» 1998. NOVEMBER 29. Oda kell figyelni önmagunkra1 r Már-már rendhagyó ez az interjú a korábbiakhoz képest, jegyzem meg magamban, miközben nekikészülök a munkának, hogy hűen visszaadjam olvasóinknak dr. Schmauzer József urológus főorvossal történt beszélgetésünket. A szabálytalanság abból adódik, hogy amikor Sárosdi Ferenc borász azt kérte, hogy Schmauzer főorvos kövesse őt ezeken a hasábokon, bizony nem tett fel kérdést, nem jelölte meg a beszélgetés tárgyát, hanem azt mondta, hogy orvosi tudása és emberi tisztessége miatt nagyon tiszteli. - Miért választotta életcéljául az orvosi hivatást? - A történet hosszú, de meglehetősen érdekes és ugyancsak jellemzi pályaválasztásom éveit... Budapesten a dolgozók gimnáziumát végeztem el. - Mert budapesti? - Nem. Szedresi vagyok. Az általános iskola elvégzését követően Kaposvárra jelentkeztem édesipari technikumba, de kaptunk egy értesítést, hogy nem hívnak be felvételi vizsgára, mert ötszörös a túljelentkezés. Ez 1960-ban történt. Ekkor édesapám öccse, aki a fővárosban, a hídépítő vállalatnál gépészként munkahelyi vezető volt, magával vitt Budapestre, ahol leérettségiztem, a tanulás mellett pedig segédmunkát végeztem. - Hogyan jött szóba az orvoslás? - Érdekesen. A katonaidőm alatt, 1965-ben vonultam be tényleges katonai szolgálatra, 27 hónapra határőrnek... Kemény idők voltak akkor: még a Tito láncos kutya idejéből a szögesdrótok némely helyen még ott voltak. Szóval a katonaság alatt is tanultam: például egészségügyi ismereteket, raktáros tanfolyamot végeztem, majd három hónapos felcserképzőt is a honvéd kórházban. Ezután Nagykanizsán, a központi gyengélkedőn a tartalékos katonai orvosok mellett ápolóként, azaz egészségügyi katonaként dolgoztam. - Ok javasolták az orvosi egyetem elvégzését? - Igen, mert minden tekintetben elégedettek voltak velem. Ez nem csak jól esett, de óriási gondomat oldotta meg. Ugyanis már gyerekkoromban elhatároztam, hogy tanulni fogok, de először valamilyen technikumot végzek el, hogy legyen szakmám. Am a katonaságnál hiába tanultam. 23. évemben a leszerelés idején mégis csak egy gimnáziumi érettségim volt. Nagyon örültem, amikor egy pécsi /tartalékos/ orvos elhozta nekem a jelentkezési lapokat. 1968. Februárjában szereltem le, s úgy gondoltam, ha az orvosi egyetemre jelentkezem, akkor jó lenne az egészségügyben elhelyezkednem. Ez így is történt a másik nagybácsikám javaslatára... s képzelje, ezen az osztályon, a Tolna Megyei Kórház urológiai osztályán műtősfiúként dolgoztam. - Tehát így jön össze a műtősfiúikorszak és az urológusság? - Össze lehet kapcsolni. Nagyon tiszteltem Posta Bekény főorvost. Műtősfiú koromban is már nagyon jó kollektíva volt a miénk, humánus, jó szakemberek dolgoztak és dolgoznak most is az osztályon. Ez nagyon fontos. - Mikor lett önálló osztály az urológia? - Az ötvenes évek elején vált le a sebészetről, s 1953-ban kezdtek el szerveződni a különálló osztályok. - Gyerekkorában játszott „doktor bácsist"? Fölmerült-e önben, hogy orvos lesz? - Nem nagyon. Tudatosan nem készültem a pályára. Bár, szüleim elmondása szerint -falusi gyermekként lehet, hogy természetesenvonzódtam az állatokhoz, szerettem őket. Ha csirkevágás volt, akkor tanulmányoztam az állat belső részét, különösen a bélrendszert, kérdezgettem, hogyan működik. De e tekintetben nem voltam érdeklődőbb, mint általában a gyermekek. így emlékszem. - Schmauzer főorvost nagyon tisztelik a betegei... - Ez megtisztel és örülök neki. De erről nem kéne beszélgetni. - Nem várta meg a kérdést. Szóval önt nagyon tisztelik például azért is, mert ahogyan mondják, van lelke". E téren egy orvosnak valóban különleges képességekkel kell rendelkeznie. - Igen. Egy beteg problémáját nem lehet letenni. Minden beteg úgy érzi, hogy a legkisebb baja is a legnagyobb probléma. Az orvos számára ez egy alapállás, s eszerint kell közelednie minden beteghez. Az orvosi hivatás olyan, hogy amikor az ember dolgozik, nem foglakozhat a saját problémáival. Az orvosi hivatása -mint megfogalmazzák- teljes embert kíván, teljes szellemi, testi, fizikai erőnlétben. - Munkájával kapcsolatos problémáit hazaviszi az orvos? - Igen. Igen. De ez fordítva nem igaz. Bár velem is előfordult, hogy fáradtabban, rosszkedvűen érkeztem a munkahelyemre. Ezt kollégáim orvosok, nővérkék- észrevették, s igyekeztek segíteni... Szóval erre meg azt mondják, hogy az orvos is ember.. - Ez nem kétséges. S most témát váltok, amit azért mondok, nehogy bárki félreértse a dolgot. Tehát kérem, hogy beszéljen a műtétekről és a rutinról. - Nézze! Minden műtét más, mert minden beteg más. Ugyanaz a műtét két betegen olyan, mintha egészen más műtét lenne. - Műtét során kell-e rögtönöznie az orvosnak? - Hát hogyne. Például amikor feltárok, felnyitok egy beteget, csak akkor derülnek ki az addig láthatatlan anatómiai variációk, amelyeknek következtében nekem ott, akkor nyomban el kell döntenem, hogyan folytatom a műtétet. - Nem köti a műtéti nyilatkozat, amit a beteg altatás alatt aláirt? - Dehogynem. Ám előfordul olyan helyzet, amire nem számíthattunk. Akkor is elvégezzük a műtétet, amiről jegyzőkönyvet veszünk fel, amibe a megoldás indokai is belekerülnek. De például vesekövet ma már a modern endoszkópos terápia elveit követve távolítunk el, nincs már a „derékba vágás". - Kérem, foglalja össze az endoszkópos műtétet, ami az önök osztályán altatásban történik. - Egy kis lyukon befúrunk, s fokozatosan feltágítjuk, utána optikusán, röntgen kontroll alatt ellenőrizzük, és ultrahang-szondával zúzzuk szét a kicsiny köveket. Előfordul, hogy a kő „elszalad" a vezetékben, vagy más ok miatt föl kell vágni a beteget. Ezt természetesen alternatívaként vázoljuk számára a műtét előtt. Megjegyzem, erre nagyon ritkán kényszerülünk, mert osztályunkon már a húgyvezetékben is tudunk követ zúzni. - Sárosdi Ferenc az emberi és az orvosi tisztességet is említette... - A tisztességnek alapvető emberi tulajdonságnak kell lennie. Egy orvostól ennél még talán többet várnak, néha a csodát... különösen a rákos megbetegedéseknél, amelyek bizonyos stádiumban gyógyíthatatlanná válnak. Az orvos nem tud csodát tenni. - Mi a megoldás? Van egyáltalán? - A gyógyíthatatlan betegségeket idejekorán kell felismerni, még tünetmentes stádiumban. Ebben a megelőzésnek van hihetetlen fontos szerepe. Gondolok például a szűrésekre, a megfelelő táplálkozásra, az életvitelre, a dohányzás és az alkohol mellőzésére. - Vesedaganatokat hogyan lehet időben kiszűrni? - Ultrahang vizsgálattal még tünetmentesen kiszűrhető. - Melyek azok a figyelmeztető jelek a laikus számára, amelyek ultrahang vizsgálatra „küldik"? ^H - Három vezető tünet van: a deréK

7 táji fájás, a vékony hasfalnál a tapinthatóság és a véres vizelés. Itt egy igen fontos dolgot említek, amit sokan nem tudnak. Az urológiára nem kell beutaló, a beteg elmehet a rendelőintézet urológiai szakrendelésére, vagy a kórház urológiai osztályának járó beteg ambulanciájára. - Jellemző, hogy az emberek ódzkodnak a szűrővizsgálattól. - Ez hanyagság, vagy a nem kellő odafigyelés önmagunkra. Ez nagyon nagy baj. Gyakran tapasztaljuk, hogy ezeket a vizsgálatokat azért mellőzik sokan, mert félnek, „hátha találnak valamit". Ez helytelen gondolkodás, hiszen nagyon sok daganatos betegen lehet segíteni, tehát minden rendellenességgel orvoshoz kell fordulni. Például akár a gyakori vizelés esetén is, mert az bizonyos betegségeknél vezető tünet! - Kiről és miről olvasna főorvos úr szívesen? - Kérem, hogy Csikósné Csík Mária népművelő szóljon a jelenlegi gazdasági helyzetünk és a kulturálódás összefüggéseiről. V.Horváth Mária