Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-11-22 / 24. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1998. NOVEMBER 22. Kalász János a kupával és a vándorscrleggcl Az OTSH kitüntette a Il-es iskolát A szekszárdi II. Számú Altalános Iskola a tanulóif­júság testi nevelé­sének sikeres megszervezéséért, illetve az iskola csapatának az 1997/'98-as tanévi diákolimpián el­ért győzelméért „A diáksportért" elismerő oklevelet kapta. Matókné Misóczki Mária, az intézmény ve­zetője és Kalász János testnevelő tanár az Orszá­gos Testnevelési és Sporthivatal megbízott elnöké­től vehette át a kitüntetést Budapesten. Az igazgatónő elmondta, hosszú évek kemény munkájának gyümölcse a labdarúgók által kivívott siker, ezért kiemelten büszkék erre az elismerésre. Hozzátette, számára külön öröm, hogy a diákolim­pián győztes csapat tagjai nemcsak a sportban, ha­nem a tanulásban is kiváló eredményt produkál­tak. Természetesen az iskola vezetője sem vitatta, hogy a siker nagyrészt az edzőnek köszönhető. Ka­lász János, aki labdarúgóként került Szekszárdra, éppen idén 20 éve, hogy utánpótlás-neveléssel fog­lalkozik. Keze alól nem egy élvonalbeli játékos ke­rült már ki. Hogy csak két nevet említsek példaként: a Va­sasban játszó Szilveszter Ferenc, vagy a válogatott, az Újpestben játszó - Fehér Csaba is a Il-es iskolá­ban rúgta gyermekként a labdát. A jubileumi esz­tendő, a fáradhatatlan testnevelőnek meghozta azt a sikert, amelyhez hasonlót utoljára 1966-ban Sza­bó Ödön ért el a megyében labdajátékban, az l-es iskolás kosaraslányokkal és amelyért az edző a lab­darúgásban elért legmagasabb kitüntetését vehette át. - F. V. ­Márton-napi boráldás újdonsült Vincellér Klub-tagokkal Nemcsak a szőlőt, a piacot is művelni kell * Jelképes napot, november 11-ét választot­ta Ferenc Vilmos, a klub elnöke a megala­kuláshoz: Márton napja nemcsak a várható időjárásnak megfelelően változó szegycson­tú lúdról és számos népi hiedelemről híres, hanem a bor, méghozzá az új bor ünnepe is. Ferenc Vilmos néhány év­vel ezelőtt tanfolyamot szer­vezett borászok számára, igen nagy sikerrel. Két év alatt négyszáz termelő járta ki a vincellériskolát, s mivel sok egyéb ok miatt e népsze­rű kezdeményezés megre­kedt, a klubnak valóban ak­tualitása van. Az alakuló ülésre jött is mindenki, aki borász: kis- és nagytermelő, hobbikertész egyaránt. Több mint száz Szekszárd és kör­nyéki szőlőműves gyűlt össze és hozta el saját termésű bo­rát, hogy kitegye a közkósto­lásnak. Merthogy a „klubsza­bályok" ismertetése után megízlelték egy­más idei újborál. Az ünnepélyes megalaku­lás tetőfoka volt a vasárnapi Márton-napi újborünnep. A néhány éve felélesztett ha­gyomány borvidékhez méltó ünnepség volt. Az ökumenikus istentisztelet után a hozott újbor áldásban részesült, később pedig az Alisca borrend új tagokat fogadott magába. A Vincellér Klub több kíván lenni egysze­rű klubnál: A havi rendszerességgel történő összejövetelek fontos szakmai fórumként fognak működni, kötetlen, beszélgetős for­mában. Havonkénti találkozásaikon egy po­hár kadarka, vagy különleges barrique mel­lett megemlékeznek a hó borünnepéről, koccintanak Orbán és György napján, de ami a fő: megválasztják a hó­nap borát. Az elnök fontos­nak tartja, hogy időnként felkérje más borvidékek szakembereit is, hogy ta­pasztalataikkal bővítsék a hazai tudást, de egymástóU^ sokat tanulhatnak a tago^ Összefogtak hát a szekszárdi történelmi borvidék terme­lői, hogy tovább mélyítsék az évszázados hagyományokat, tökéletesítsék tudományu­kat. Összefogásra márpedig szükség is volt, hiszen a jó bort termelőknek se szeri, se száma ezen a vidéken. De mit ér az üzleti életben a mi­nőségi termés, ha nincsen piaca? Márpedig a szekszárdi bor megismertetése a kiparcel­lázott dombjainkon túl is komoly, nehéz fel­adat, ami eddig is sok fejtörést okozott vin­celléreinknek. Azt, hogy mennyire marke­tingfogás a Vincellér Klub, s ha az, mennyi­re jó, idővel lemérhető lesz a termelők, s ha minden jól megy a távolabbi fogyasztók elé­gedettségével is. ^^ N. M. Egy pohár szekszárdi Lopott holmit nem veszünk! A rendőrségtől bárki kérheti, járjon utána a kiszemelt áru eredetének Ha nagy értéket vásárolunk másodkéz­ből, jogosan fogalmazódik meg bennünk a kérdés: vajon minden rendben van c körü­lötte, hiszen nagyon sokan megjárták már. Különösen igaz ez a személygépkocsit vá­sárlókra: ha kiderül, hogy lopott a négyke­rekű, elkezdődik egy kellemetlen, véget nem érő procedúra, a járművét lefoglalják és várhatunk, amíg a pénzünket visszakap­juk. A rendőrség által körözött tárgyak adata­inak nyilvánossá tételéről szóló törvény le­hetőséget biztosít a polgároknak arra, hogy vásárlás előtt az illetékes rendőrkapitánysá­gon érdeklődjenek a tárgy „tisztaságáról". Nem kell mást tenni, mint bemenni a kapi­tányságra, ahol kapnak egy űrlapot, amit ki­töltenek - a jármű adataival - és befizetnek egy 1200 forintról szóló csekket. A rendőr­ség pedig tizenöt napon belül levélben érte­síti a kérelmezőt arról, hogy a tárgy - leg­több esetben autó - szerepel-e a rendőrség körözési listáján. Sok esetben csak egy óránk van megtudni az igazságot - ha vásárban nézünk ki egy autót, rendszerint nem áll rendelkezésünk­re tizenöt nap, hogy kiderítsük a valódi tu­lajdonos kilétét. A rendőrség ebben is ru­galmas: kérésre azonnal információval szol­gálnak, mire az ügyfél visszatér a postáról a befizetést igazoló szelvénnyel, a kapitány­ság munkatársa máris adatokat szolgáltat a járműről, vagy bármely más egyedi azonosí­tóval rendelkező tárgyról. Természetesen ez sem jelent 100%-os biz­tonságot, ha a jármű még'nem szerepel a rendőrségi nyilvántartásban, még megköt­hetjük a „rossz" üzletet. Mindenesetre ér­demes időt és némi pénzt áldozni, hiszen így kisebb a valószínűsége, hogy lopott hol­mit vegyünk. N. M. f

Next

/
Thumbnails
Contents