Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-11-15 / 23. szám

1998. NOVEMBER 15. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 11 lEtetoBWiLlcS ipltasa Dr. Gaál Attila a szekszárdi Wosinsky múzeum igazgatója, búvár-régész. Nyíregyházán született, kétéves kora óta él a megyeszékhelyen. A Garay Általános Iskolába járt, a Garay János Gimnáziumban érettségizett. A Pécsi Tanárképző Főiskolán végzett történelem-testnevelés szakos tanárként, Szegeden dok­torált. Jelenleg kutatja a múltat, „vallatja" az előkerült emlékeket. - Mikor határozta el, hogy régész lesz? Már 14-15 éves koromban gon­doltam rá, mégpedig úgy, hogy sok­szor bejártam a múzeumba, mivel Aözel laktam hozzá. Egyszer felfi­gyelt rám a múzeum akkori igazga­tója, aki felajánlotta, hogy menjek cl velük egy szántás utáni terepjá­rásra. Ez volt az első „feltárásom"! Sok érdekesség jött ki a dirib-darab cse­répből, agyagból. Például egyikről kiderült, hogy a törökök által hasz­nált talpas tál töredéke volt. Tulaj­donképpen ez az ifjúkori élmény adta a lökést ahhoz, hogy elvállalja a később felajánlott múzeumi mun­kát. - Milyen volt először látni a lele­teket? - Nagyon érdekes, mert volt olyan feltárás is, hogy 500-600 da­rab több ezer éves tárgy került elő egy feltárási napon. A legérdeke­sebb feltárásom a Sió-töltési Pa­É ánkvárnál történt, ezt a törökök Ipítették. Miután 1686 őszén a tö­rökök elvonultak, jöttek a tatár utó­védek és mindent felgyújtottak, ma­gát a Palánkvárat is. - Hallottuk, hogy volt egy dél-af­rikai feltáráson a Simonstown­öbölben. Mesélne erről? - Igen. Az 1774-ben épített hajó háromárbocos, fából készített, réz­lemezekkel borított, 70 ágyút hor­dozó hadihajó volt. Megtalálását műhold segítette. Ez a hajó úgy sül­lyedt el, hogy az angol-holland há­borúskodás idején felgyújtották, majd a part felé menekülő hajó előbb az oldalára dőlt, később a víz alá merült. A hajó megtisztítása ne­hézkes volt a rárakódott zsákállat­kák, polipok, rákok és a hajótestet vastagon borító növényzet miatt. A búvárfelszerelés is nehezítette a ku­tatást, mivel ennek súlya 40 kilo­grammot nyomott. Oxigénpalack, öv és kb. 18 kg ólompogácsa, maszk, tájoló, ruhához kötött ceru­za és műanyag tábla tartozott hoz­zá. Megtekintette a helyszínt segít­ségemmel, búvárruhába öltözve Kovács Ágnes a későbbi olimpiai bajnok, magyar úszó is. Búvárként is nagyon ügyesnek bizonyult. Az expedíció során egy szafarin is részt vettünk. A Kruger vadaspark csak­nem akkora, mint fél Dunántúl. A táj szépsége mellett gyönyörködhet­tünk a szabadon élő állatokban is. Itt akadt egy kalandunk is, egy ele­fánt megtámadta a mikrobuszun­kat, s csak azért „úsztuk meg" a dol­got, mert sofőrünk gyorsan hátra tudott tolatni. - Mi lesz a következő nagyobb munkája? - Amennyiben a szükséges enge­délyeket megkaptuk, egy újabb ha­jót tárnánk fel szintén Dél-Afriká­ban. Ez a hajó Dél-Afrikában olyan nemzeti jelkép, mint nálunk „Attila koporsója". Nagy élményt nyújtó feladat lenne! - Volt-e életének nehéz időszaka? - Kis szorongás minden merülés alkalmával jelentkezik. Egyszer for­dult elő, hogy partra érés előtt elfo­gyott a „levegőm", elég nagy erőfe­szítés árán sikerült kijutnom a szá­razföldre. - Mit tart legnagyobb sikerének? - Kétségtelenül a Dél-Afrikába való kijutást. 18 órás repülőút, több mint tízezer kilométer távolságra hazámtól. - Mit jelent Ön szerint ez a szó, hogy ÉLETREVALÓ? - Az életrevaló szó nekem azt je­lenti, hogy valaki olyan készségeket fejleszt ki magában, hogy minden problémán felül tud kerekedni, idő­vel fel tudja dolgozni a számára szinte elviselhetetlennek tűnő dol­gokat is. - Köszönjük ezt az érdekes be­szélgetést, munkájához további sze­rencsét és sok sikert kívánunk! 5. Sz. Altalános Iskola 5. A osztályának „ Csevegők " csapata Ringató „Az anya nem csak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel." Előreláthatólag januárban tűzi műsorára a Duna Televízió három­részes dokumentumfilmjét, a Ringa­tót. Az éneklést kisgyermekeknek a kodályi örökség elemeként mutatják be. A filmet Szekszárdon forgatták a városban élő, szakmai berkekben országosán is elismert zenepedagó­gus dr. Gáli Ferencné kezdeménye­zésére és részvételével. Vannak óvodák ahová kizárólag felvételivel lehet bejutni, az iskolai rostákról nem is beszélve. Nyelve­ket tanulhatnak az ovisok, minél előbb, annál jobb. Mindeközben elsikkad a művészeti nevelés: a számítógép és a matek előtt igenis játék, önfeledt játék kell a gyerek­nek. Mindeközben valaki csodát mű­vel Szekszárdon: dr. Gáli Ferencné zenepedagógus minden héten foglalkozást tart kisgyerme­Sokszor hallani, hogy kicsi nem­zetünk Kodály-ország, s hogy a ko­dályi örökség, melyet a Nagy Em­ber hagyott ránk, soha ki nem húnyó tűz, identitásunkat tápláló kincs. Magyarországon az óvodák és az iskolák is mind az ő koncep­ciója szerint oktatják az ének-ze­nét. A legkisebbeknek tanított pentaton gyermekdalocskák, ké­sőbb a sok magyar népdal, s a kot­taolvasás megismertetése Kodály zenei nevelési elképzelésit tükrö­zik. Ha valahol ez mégsem okoz örömet a gyerekeknek, az biztosan nem Kodály hibája. O úgy tartotta: zenei kultúránk megőrzésével ma­gyarságunk is megőrződik. Roppant zenei örökséget birtok­ló hazánkban mégis oly ritka az énekszó. Pedig szólhat az ének örömről, de bánatról is, meg sem próbálunk vigasztalódni vele. Mi felnőttek vagyunk, amilyenek va­gyunk, de igazán az a baj, hogy egyre kevésbé dalolnak az anyu­kák a kicsiknek. Felzárkózó, gaz­dasági, versenyképes és folyton pi­ackutató hazánkban fontos lett a kis gazdasági partnerek, apró poli­tikusok időben való felkészítése. kes anyukáknak, kismamáknak, de bárki jöhet, aki szívesen tanulna kedves, szép dalocskákat. Az anyukák a gyerekekkel együtt ér­keznek, leülnek körben és énekel­nek, ölbeli játékokat tanulnak, si­mogató, meghitt játékot a kicsivel. Dr. Gáli Ferencné, Ilona vallja, hogy a gyerekeknek élő dalra, nem gépzenére van szükségük. Úgy véli nincs annál szörnyűbb, ha egy gye­reket nem érint meg a szépség ­ezért szerinte kicsikorban az érzel­mekre kell hatni, az érzelmileg erős, boldog gyermekből lehet csak sikeres, boldog felnőtt. A fog­lalkozásokon lévő gyerekek leg­idősebbje is csak hároméves, a da­locskák is nekik szólnak - ha akar­ják, bekapcsolódhatnak az önfe­ledt játékba. Ilona semmiképpen nem megtanítani akarja a gyere­keknek a szöveget, dallamot ­megmutatja az anyukákanak ho­gyan lehet a gyermekükkel való együttlétet meghitté tenni, segítsé­gül hívja a szeretet ősi nyelvét az éneket, ringatót. Ez lenne hát a kodályi művészeti nevelés alapja. N.M.

Next

/
Thumbnails
Contents