Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-11-08 / 22. szám

1998. NOVEMBER 8. , SZEKSZÁRDI TASARNAP 11 Itt van Amerika! (Hol van Szekszárd?) A korlátlan lehetőségek országa, mondták és mondják még ma is Amerikáról. Tisztelettel jelentem: a jelekből ítélve Amerika már itt van Magyarországon is. Persze lehetséges, hogy én mint javíthatatlan optimista túlzok, mert én nem tartozom azok közé a Savanyújóskák közé, akik folyton csak fanyalognak. Én őszinte szívvel tudok örülni mások magánéleti és üzleti sikereinek is. Csak kettőt mesélek el követendő példaként, mert nem igaz, hogy nem lehet meggazdagodni Magyarországon tisztességes, becsü^Kcs munkával. Ezzel a két esettel ^^ehet, hogy kivételek, de akkor sem lehet egy kézlegyintéssel elintézni a dolgot! - akarom cáfolni Gorkij megállapítását: a tisztességes üzleten nincs haszon. A '90-cs évek elején Budapesten vett egy kiváló üzleti érzékkel megáldott vállalkozó 800 millió forintért egy ingatlant. Ez egy tisztességes üzlet volt, amire egy kis balszerencsével rá is fizethetett volna a vállalkozó szellemű Vállalkozók Pártjának elnöke, de nem így történt. Úgy látszik, a sikeres vállalkozók tényleg rendelkeznek egy hetedik érzékkel, ugyanis pár nap múlva kiderült, hogy pont erre az ingatlanra van égetően szüksége a Postabanknak •

agy már a duplájáért el lehetett sszolni. Tehát nincs igaza Gorkijnak, a tisztességes üzleten is lehet óriási haszon. Mondhatják egyesek, véletlen szerencse. Tagadom! Amióta a Pécsi Körzeti Stúdió helyett Szekszárdon az Alföldi Krónikát lehet fogni, megerősödtem a hitemben. Van egy alföldi kisváros, annak volt egy 5 millió forintra értékelt libalegelője - ami a valóságban meg testvérek között sem ért egymilliót sem -, ámde jött egy vállalkozó szellemű ember és kapásból (mellényzscbből!) leperkált érte 15 milliót. Képzelhető, az önkormányzat képviselői egymás vállát csapkodva úgy ugrándoztak örömükben, mint a majmok banánszüret idején. Senki sem tagadhatja, hogy ez egy tisztességes üzlet volt, főleg az önkormányzat részéről, de a vevő is tisztességes üzletet kötött, mert teljes két napig úgy látszott, hogy nemcsak hogy haszna nem lesz rajta, de rajta is veszt a libalegeltetésen! De akkor jött a MOL, és megvette 40 millióért, mert az a hely volt a legideálisabb benzinkút telepítésére. Ezek után beszélhetnek nekem, hogy a tisztességes üzleten nincs haszon. Van egy üzleti tervem (könyörgöm, el ne árulják a konkurenciának!), veszek egy értéktelen telket Szekszárd környékén, mert azt súgja a hetedik (nyolcadik?) érzékem, hogy a Malév itt akarja felépíteni a Ferihegy 3-at és akkor nagyot kaszálok. Bálint György Lajos TITKAINK "V Hasaltunk húgom lányával a szőnyegen és rajzoltunk. Rajzoltunk egy szerintiinkházat, faformafát, rögtönröppenőrigót. Épp javasolni akartam, rajzoljunk négyes erősségű földrengést is, mikor nézegetve tompult hegyű kék ceruzáját megszólalt az ifjú hölgy. - Van egy titkom. - Bólintottam, mert a titok az titokjelezve, hogy nem árulom el senkinek, mikor választ se várva folytatta. - Otthon van egy dobozom. Abban tartom a lelkem. -A lelked? - faggattam félve. - Igen! - mondta visszavonhatatlanul, tovább színezve egy fakófelhőt. - Ha lelked dobozban, akkor most mid van? - kérdeztem, feledve a földrengést. - Hát szellemem! - válaszolta öntudatosan. Én még csak negyvenkettő múltam, s még alig ismerek valamit a világ dolgaiból. O maholnap ötéves lesz és az ötévesek már mindent tudnak! Azóta tudatlanságom teljes súlyával azon töprengek, most akkor mi van? dzs HETI RENDES Páratlan ajánlat Elvált nő, három gyerekkel. Kinek kell? Rajzolmány: Sziráki Zsolt • Rímelmény: Wessely Gábor Szekszárdi humorka Tulajdonosi szemlélet A vállalkozás olyan, mint a házasság. Aki benne van, kifelé kívánkozik, aki kívülről szemléli, bekerülni vágyik. Szabadság vagy biztonság? Ez itt a kérdés. Hogy lehetne mindent megnyerni úgy, hogy közben semmit se veszítsünk? Vállalkozásra kényszerítő időket élünk. Statisztikai adatok bizonyítják - amelyeket persze némi fenntartással szokás fogadni -, hogy az új idők maszekjainak közel fele kényszervállalkozó. Sokan a munkanélküliség elől menekülnek a magánszektorba, akkor is, ha alkalmatlanok az önállóságra. Egy edzett kisiparosnak nem gond, hogy talpalnia kell. Ám aki valamilyen nyugis állami vállalatnál vagy hivatalban téblábolt az elmúlt évtizedekben, az nem egykönnyen tápászkodik fel, ha kipottyant a fiákerből. (Megjegyzendő, hogy a gazdasági-jogi-politikai közeg sem az a hej, de hón alá nyúlós.) A minap egy helyi cégvezetővel beszélgettem. Kiderült, hogy magasabb szinten is problémák vannak a vállalkozói alkattal, vállalkozói szemlélettel. Nemcsak a kicsiket érte (lelkileg) felkészületlenül a fordulat. A köztulajdonlás legtöbbünkből kiölte magát, a tulajdonosi mentalitást. Az ivódott belénk, hogy a közösből szaggassunk le amennyit csak tudunk, de „az egésszel" semmi dolgunk. Az nem a miénk, tőlünk akár szét is rohadhat. Beszélgetőpartnerem példákkal hozakodott elő. Cégvezető barátai Baranya, Bács, Csongrád megyében ugyanúgy részt vettek a privatizációban mint ő, de „nem akartak tulajdonosok lenni". Mert azzal meló van. Mozgatni, szervezni, koordinálni. Úgyhogy csak megszerezték „részüket", és egy hét múlva - tetemes haszonnal - továbbadták az első külföldi érdeklődőnek. Lóvé a zsebben, gond egy szál se. így zajlott a magyar ipar magánosítása... Wessely 1 \