Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-11-08 / 22. szám

6 , SZEKSZÁRDI TASARN4P 1998. NOVEMBER 8. A beszélgetés fény (Goethe) Gyermek- és ifjúsági írók konferenciája Szekszárdon Szekszárdi tanácskozás elnevezéssel in­tézményesült a gyermek- és ifjúsági írók konferenciája, amelyet immáron 15. alka­lommal, 26 író részvételével, idén a „Sze­mélyiség az irodalomban és a történelem­ben" címmel rendezett meg a megyei könyvtár. Az Eörsi István ötlete által meg­valósult eszmecsere ma már az írókon kí­vül az irodalomtörténészek, pedagógusok, mese- és olvasáskutatók, pszichológusok, kiadói szerkesztők és könyvtárosok össze­fogása is a közös ügyért, amely az értékek befogadásáért való tenniakaró szolgálat. SZEPES MÁRIA, aki mint írta, „noha a szellemnek nincs kora, az enyémnek sincs - csak lélekben tudok ve­letek lenni", levélben köszöntötte a tanácsko­zókat: „A gyermekirodalom fontossága azért Szekszárdi szüret '98 Sziiretelőktől hangos a Bartina Visszhangozza a Kisbüdő Gyermekzsivajtól lármás a dombtető. Tarkálló szőlőn Piroslik a levél Létől duzzadt fürtből Lomhán csurog a vér. Ujjával, mint üstdobos Bádogon dobol a puttonyos. Tompán morog a daráló Musttal locsolják tengelyét Vidámabban lendül a kerék. Friss csörnögét marcangol A henger a garaton, Meghal a szem, de Új élet erjed Tüzes szekszárdi bor. Vérszínben bugyog a kádról a must, Csillámlik benne a gyertya fénye. Csattog a prés ütemre Lécei közt csordul a lé. TeUik a csobolyó szaporán Tőtiklőn zúdul az új bor. Feszül az abrincs bilincse Hordódongára rásimul. Mustgáz kluttyan a kotyogón Kicsi a szám a fokolón. Tompán koppan a lopó az akonán. Bíborszínű az üvegpohár. Bársonyos íztől összefut Szánkban a nyál. Pirosló pörkölt illata száll. Foghíjas tanyasoron Cefreszagot okád a Gaznőtte pirícelyuk. Régmúlt borok dicsőségéről Álmodik a must. A pincemélye szomjazó Vendégre vár, Mámoros muslincák dala száll. Nagy Vendel fölmérhetetlen, amiért egy tartós házat, ott­hont nem lehet biztos alapozás nélkül felépí­teni, mert egy szélroham elsodorhatja. Ha a gyermek első hat évének mágikus korszaká­ban, amikor még nem választja el benne a képzeletet a megvalósítástól a hite, nem ré­szesül olyan hatásokban, amelyek egész életé­re kiható alapot építenek benne felnőtt kora kialakításához, akkor ezt a mulasztást már nem lehet pótolni. Mert az az első hat év ha­tározza meg a későbbi önmagához való jó A konferencia résztvevői vagy rossz viszonylatát. Beilleszkedését a kö­zösségbe vagy kizárulását belőle, tehetsége, génjei, képzeletének kibontakozása vagy an­nak elfojtása szerint. Ebben a fészekmeleg, meseszárnyakat bon­tó, »agyrohamozó« sorsalakításban a legna­gyobb szerepe, kötelessége a jó gyermekiro­dalomnak van. Ennek azonban a gyerek nyel­vén kell íródnia. Színesen, szépen és a világért sem észrevehető módon didaktikusán. Csak akkor tudnak belebújni a figurák bőrébe..." POMOGÁTS BÉLA, az írószövetség elnöke személyesen köszön­tötte az eszmecsere résztvevőit, s kiemelte, hogy aki az olvasót a kezében tudja tartani és el tudja vezetni az irodalomhoz, azé e művé­szet jövője. Óriási hivatás az írás, többek kö­zött azért, mert teremtenie, majd nevelnie kell az olvasót. Ma az irodalom sok oldalról veszé­lyeztetett. A vizuális civilizáció a szöveget hát­térbe szorítja, különféle szappanoperáknak és videoklippeknek adja át azt az időteret, ame­lyet eddig a fiatalok a történetnek, a mesének szenteltek. Veszélyezteti az a gazdasági hely­zet is, ami ma a kultúra számára nem igazán kedvező, azután azok a kulturális piaci termé­kek, amelyek lecsorognak a nyugati világból és nem éppen a legjobb szellemi teljesítmények. Éppen ezért offenzív magatartást kell tanúsí­tani, vissza kell szerezni azokat a hadálláso­kat, amiket az elmúlt évtizedekben az iroda­lom elveszített. Magukkal ragadó, jó könyve­ket kell írni. Az igaz történetnek ma is nagy vonzásköre van, tehát nem reménytelen az az ügy, aminek jegyében most tanácskozás folyik, mondta. A magyar olvasó ugyanis történelmi regény hi­ányban szenved. Az igazság iránti kíváncsiság és vágy érzékelhető. Az emberek szeretnék tudni, hogy milyen volt a honfoglalás, Mátyás korszaka, milyen a törökök elleni háború, Rá­kóczi Ferenc, 1848-49, mi történt Trianonban, a 2. világháború után és milyen volt valójában 1956. A történelmi do­kumentumok sokszor olyan szára­zak, hogy azoktól a fiatalok kapnak elég indíttatást arra, hogy jobban birtokba vegyék a magyar történelem eseményeit. A feladat tehát az, hogy az ifjúság ne bóvlik­ban keresse a kulturális értékeket, hanem a magyar irodalomban. VIDOR MIKLÓS ÉS BÉKÉS JÓZSEF írókat 75. születésnapjuk alkalmá­ból köszöntötte a házigazda könyvtárigazgatónő, Elekes Eduárdné, az író­szövetség nevében Pomogáts Béla és az alko­tótársak, Lázár Ervin, Tótfalusi István, Gyár­fás Endre, Rigó Béla és a többiek. Meghitt, bensőséges percek következtek. (folytatjuk) Németh Judit A színfalak mögött 1 Ma újra az Oszt adják. Megéri ez a giccses, rossz darab a századik előadást? Pedig zajos siker volt eleinte. A megunt Nyár után a szívünket melengette színeivel, mert ami egyszer volt, és sose volt és sose lesz — el lett játszva minden szép örök szerelem, édes és bús, szívünket szaggató, éppen most eltűnő, vissza nem hozható. Ez az Ősz., ez az Ősz.. Ócska melodráma. Hamis a könny, és hamis a bánat. A színfalak mögött a tél: az lesz az igazi dráma. 1

Next

/
Thumbnails
Contents