Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-11-08 / 22. szám

4 SZEKSZÁRDI 1998. NOVEMBER 15. A Szekszárdi Selyemtenyésztési Múzeum bagó-völgyi kísértet Műemlékcink és építészeti érté­kcink között hiába keresnénk ipar­történeti emlékeket, a Liszt Fe­renc téri Sajtóház falát díszítő ko­vácsoltvas kapun és a múzeumban látható kismesterségek műhelyein kívül ilyeneket sajnos nem ta­lálnánk. Ez nem véletlen, hi­szen a városnak nem voltak olyan ipari üzemei, melyek ma muzeális értékként repre­zentálhatnák a mondjuk száz évvel ezelőtti ipart. Egy angol utazó a vidékünkön szerzett tapasztalatait röviden így fo­galmazta meg: Több temp­lomtornyot láttam, mint gyár­kéményt. Talán ez is magyarázata an­nak, hogy a régi szekszárdiak különös nosztalgiával emle­getik a selyemgyár épületeit. Ami a selyemgyárat illeti, valljuk be itt is, amit minden szekszárdi tudott. A sétakert melletti nagy épületekben so­hasem gyártottak selymet, az igazi selyemgyár Tolnán épült. Mástól vált híressé a hazai selyemiparban a szekszárdi épület, míg át nem adta helyét a város egy másik méltán nevezetességének, a Prométheusz-parknak. A selyemtenyésztés meghonosí­tása Mária Terézia 1765-ben kelt rendeletének köszönhető: „Tamá­siban, Szexardon és Kölesden szed­res kerteket létesítenek... 1778.ik esz­tendőben a megye kebelébe gom­bolító házat" A kezdeti lendület megtört, Széchenyi István és a a feltétellel vállalta, ha Szekszárd lesz az Országos Selyemtenyészté­si Felügyelőség központja. Beze­rédj halála után három évre, 1921­ben az irányítás központja Buda­pestre költözött. A selyempete­¥ A bontásra ítclt hajdani „selyemgyár" (Fotó: Bakó Jenő) Bezerédjek erőfeszítése nyomán kelt új életre ez az iparág. 1872­ben állami irányítású Megyei Se­lyemtenyésztési Intézet volt Szek­szárdon, 1880-ban Bezerédj Pál kapott megbízást a selyemtenyész­tés országos irányítására. Ezt azzal vizsgáló állomásként tovább mű­ködő szekszárdi intézmény még a háború után is sok szegény ember­nek adott munkát. A maga korában híres intéz­mény 1928-ban a „selyemgyár" el­ső emeletén alakította ki a Selyem­tenyésztési Múzeumot. Sachsen­heim Edgár selyemtenyésztési fel­ügyelő igazi ipartörténeti látvá­nyosságot hozott létre a világon is­mert különféle selyemtenyésztési módszerek ismertetésével. A ma­gyarországi gubóraktárakat és selyemfonodákat fénykép­sorozattal mutatta be. Ez a múzeum volt a Faluszövetsé, és Szekszárd megyei vári 1933. októberi kiállításána" is egyik szenzációja. A 60 mikroszkóppal felszerelt üzemben 150 munkásnő dol­gozott ekkor. A híres gyűjte­ményből a keszthelyi Gazda­sági Akadémia Múzeuma számára is kértek anyagot. Nem csoda, hiszen kicsiben itt volt a világ. Selyemte­nyésztési ügyben Szekszárd levelezési kapcsolatban állt amerikai, brazil, cseh, fran­cia, horvát, lengyel, olasz, né­met, román, spanyol, svájci, szerb, török és más országbe­li telepekkel. Szekszárdra Ja­pánból látogatott szakember a munka tanulmányozására és innei^ kértek selyemhernyópetét Kínáb^P Egy nagy múltú iparág története mára becses írásos emlék a megyei levéltárban. Kaczián János Szerencsésebb helységeknek országos (bár ké­tes) hírnév jutott a bagó-hegyi boszorkány révén a XX. század derekán, Szekszárdnak be kellett ér­nie A Tolnamegyei Közlöny 1886. október 31-i számának tanúsága szerint egy különös kísértettel a Bagó-völgyben: „Érdekes eset történt múlt vasárnap Szegzárdon a Bagó-völgyben levő egyik pincében. Három polgár-ember vígan mulatott a nevezett pincében és derekasan ürítgették a kancsót, mely­nek tartalma új bor volt. Úgy esti 10 óra tájban, miután már elég volt bennük és a készletben levő gyertyájuk is elégett, a pincéből fölfelé törekedtek a tanyába. Embereink azonban többet hátra, mint előre mentek. Vala­hogy az egyik mégis följutott a pince első lépcső­jére. Azonban, óh, csodák csodája! Emberünk kí­sértetet látva maga előtt, két társát segítségül hív­ta; ezek azonban úgy be voltak szekurálva, hogy semmi áron sem tudtak a pince grádicsain feljut­ni társuk segítségére. Ez pedig fent, hason fekve a tanyában, látá mint terjeszti ki kezeit feléje a kí­sértet, elkezdett imádkozni, majd sírni és segítsé­gért kiabálni, de ez mitsem használt, míg végre az álom elnyomta, hasonlóképpen két társát is a pincesípban és csak reggel hét órakor ébredtek föl. Ébredésük után kutatni kezdték a kísértetet és arra az eredményre jutottak, hogy a két puttony, mely a pince felső grádicsán állt, zavarta meg tár­sukat. " Mielőtt még éretlen élcelődésbe kezdenénk egy­kori eleinken, adjunk helyt a manapság oly szíve­sen hangoztatott pozitív gondolkodásnak. így érté­kelve az eseményt, kiderül, hogy ebben a hajdani szekszárdi borkedvelők mélységes hite tükröző­dik. A rossz szellemek elűzésére helyeseh választot­ták meg az ima fegyverét. Más oldalról nézve az akkori bor meglehetősen erősnek bizonyult ah­hoz, hogy ne más - Európát bejáró - kísértetet idézzenek meg, sőt még az ekkor itt felfedezett fi­loxéra kísértetérői se vegyenek tudomást. Lanius Excubitor I Ódon derű 7.

Next

/
Thumbnails
Contents