Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-02-22 / 3. szám

3 1998. FEBRUÁR 22. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Érdekli? Bemutatjuk! Az emberek megunták a lemaradás konzerválását „Véleménye szerint milyen okok vezettek odáig, hogy a télen ko­moly sztritykkészültség volt a tömegközlekedést bonyolító dolgozók kö­rében?" - kérdezte előző számunkban Amrein Károlytól, a Gemenc Volán Rt. vezérigazgató­jától dr. Hulin István, a megyei kórház baleseti « iészetének osztályvezető főorvosa, gyei szakfőorvos. Sőt, mint fogalma­zott, ,Jó lenne, ha szólna a létrejött kompromisszumokról, s arról, hogy mi­lyen hozzáállást tanúsított volna a mun­káltató, ha a dolgozók sztrájkoltak vol­na". Természetesen mindezeket meg­kérdeztük Amrein úrtól, ám a beszélge­tést másképpen kezdtUk. * - Van jogosítványa? - Van, igen. - Milyen? - B kategóriás. Csak személygépko­csira érvényes. - Tehát autóbuszt még soha nem veze­tett? - De vezettem. Mert régen volt jogo­sítványom teherautóra és autóbuszra is, de valami félreértés okán elfelejtet­tem ezeket megújítani..., de nincs is rá­juk szükségem. Mikor és milyen buszt vezetett utol­- Csak hobbiszinten vezettem, itt a Volán udvarán, amikor egyet-egyet kipróbáltam, amikor hozták bemutat­ni. - Ha egy csoporttal utazna, mond­juk Németországba, s valami miatt rá­kényszerülne, hogy száz kilométeren át vezesse az autóbuszt - elvinné? - Persze. Óvatosan, de elvinném... bár hibádzik a kérdés, mert nincs rá jo­gosítványom. - Ön szerint mennyivel nehezebb autó­buszt vezetni, mint személyautót? - Sokkal nehezebb. Egyrészt más a jármű mérete, másrészt óriási felelős­ség, ha az ember mögött negyvenen­ötvenen ülnek. - Vajon, akiknek ez jelenti a kenyérke­resetet, azok ezt az érzést megszokták? - Meg, biztosan meg, mert ezt a munkát is hivatástudatból csinálják. Nem véletlen, hogy az ő jogosítványu­kat valamikor hivatásosnak hívták... Úgy gondolom, hogy ezt a munkát a hivatástudat érzése nélkül nem lehet végezni. - Ön mikor lett „volá­nos"? - Nyomban a főisko­la elvégzése után, 1972­ben idekerültem a mostani cég jogelődjé­hez, a 11-es Volánhoz. Üzemmérnökként a járműfenntartási szak­területen dolgoztam. Majd 1978-tól igazgatói titkár voltam... ültem a most már saját előszobámban, két év múlva pedig elmentem az autóklub­hoz, amelynek Tolna megyei szerveze­tét nyolc éven át én vezettem. A céghez pályázat útján jöttem vissza 1988-ban műszaki igazgatóhelyettesnek. 1991. január l-jével - szintén pályázat révén - igazgató lettem. - A cégnek tíz éve az első számú ve­zetője. Tehát ön vezényelte le a rész­vénytársasággá való átalakulást. - Igen. 1993. január elsejével in­dultunk részvénytársaságként. - A működését illetően mi a különbség egy állami vállalat és egy többségében ál­lami tulajdonban levő részvénytársaság között? - Az 1991-es és az 1992-es esztendő jelentette a Volán nagy átalakulását. Az első évben a profiltisztítás volt a na­pirenden, ami azt jelentette, hogy a te­herfuvarozást és az egyéb „sallango­kat" le kellett adni, ki kellett szervezni magunk alól. Ezek a tevékenységek ki­sebb gazdasági társaságokban folyta­tódtak. Később pedig mi a tulajdo­nunkat eladtuk a működő társaságok­nak. -A későbbi, valóságos privatizációból befolyt bevételt mire fordították? - A pénz az rt.-hez került, s fej­lesztésre fordítottuk. - Mielőtt rátérnénk a Hulin főorvos úr által felvetettek megtárgyalására, kérem válaszoljon arra, hogy a rendszerválto­zás előtt és után van-e különbség egy ilyen cég vezetőjének lenni a város szem­pontjából. Mert ugye, korábban városi vezetőnek számított. Es most? - Szerintem e tekintetben nem sokat változott a világ, kivéve a dolog pejora­tív értelmét. De a személyt, a vezetőt érintve is úgy vagyunk a topon, aho­gyan topon van a cég is. Jelentős adót fizetünk, szponzorálunk, az egyik leg­nagyobb foglalkoztatók vagyunk a mintegy ezer dolgozóval. - Mennyi az autóbuszvezetők átlagbére? - Havonta bruttó ötvenezer forint, de úgymond 13. havi fizetést tudunk akkumulálni. - Amikor a tömegközlekedésben dol­gozók sztrájkra készülődtek, ön személy szerint a lelke mélyén megértette-e őket? - Természetesen megértettem. Kü­lönösen azért, mert sok éve ugyanezek a problémák merülnek föl a közlekedé­si ágazaton belül. Ha összevetjük az alágazatokat, a Volánt a MÁV-val, ak­kor kiderül, hogy mi a bért illetően je­lentősen le vagyunk maradva. A vas­utasok átlagfizetése legalább 15 ezer forinttal magasabb, mint a volánoso­ké... - Ráadásul egészen más vezetni kötött pályán, mint a közúton. - így van. De vessük össze a dol­got más aspektusból. Például nézzük a társadalmi hasznosságot. Amit mon­dok, kemény dolog: maradva a sze­mélyszállításnál, óriásiak a teljesít­ménybeli különbségek. Jelen pillanat­ban Magyarországon a Volán a telepü­lések 99,7 százalékához ér el, azaz száz százalékosan le van fedve az ország Volán-járatilag. Ehhez képest a vasút? Nem éri el a húsz százalékot. A teljesít­mények - az utasszám - között pedig még nagyobb a differencia. - Mi lett volna, ha sztrájkba léptek volna a volánosok? Hogyan jutottak el a sztrájkkészülődésig? - Mint az előbb már említettem, ez évtizedes probléma. Lehet a lemara­dásunk egyik oka az, hogy a vasutasok érdekérvényesítése jobb, mint a miénk. De a vasút kitüntetett helyzete most olyan, amilyen! Ám mindkét cég állami, a tulajdonos előírja az elváráso­kat, de a béreket is. Megértem a mak­rogazdasági prioritásokat, amelyeknek működniük kell, s ma nincs olyan hely­zetben a gazdaság, hogy lehetővé ten­né akár az alágazatok közötti differen­ciálást. Ezt az emberek is megértik. De a lemaradás konzerválását megunták! Ezt vezetőként jól látom, s ezt szó nélkül nem lehet hagyni. A dolgo­zóknak megvannak az eszközeik az ér­dekérvényesítésre. Ennek a legdur­vább formája a sztrájk. Hozzá kell ten­ni, hogy utoljára 1989-ben volt sztrájk a Volánnál, de csak kétórás figyelmezte­tő sztrájk - ugyanezekért a problémá­kért, mint most. A január 19-i sztrájk is figyelmeztető lett volna, de szemben a '89-essel, frekventált időben, reggel héttől kilencig tartották volna. - Sztrájk esetén ön mit tett volna? - Hát., .mi, mármint a vezetők igazán még nem készültünk rá, mert bíztunk a megállapodásban. De sok dolgom nem lett volna. - A vezetők tulajdonképpen eltűrték volna a sztrájkot? - Muszáj lett volna, bár a törvé­nyességét meg lehetett volna kérdője­lezni. Ugyanis a kollektív szerződés le­szögezi, hogy bérmegállapodást már­cius 31-ig kell kötni. Azért az az igaz­ság, hogy a helyzet szerintem nem volt túl éles, mert éjjel-nappal konzultál­tunk helyi és országos szinten egy­aránt. A megállapodás lehetősége min­dig benne volt a levegőben. - Tolna megyében nem dúltak olyan erősen az indulatok, mint néhány más megyében. - Nem is. Nálunk nem volt sztrájk­hangulat, bár az országos szakszerve­zeti elnökség döntését ők is végrehaj­tották volna. Kicsit túlzó volt a 24 szá­zalékos követelés. Ha húszról indultak volna, hamarabb megtörtént volna a megegyezés, ami egy szombati napra esett. A tárgyalásba bevontuk a tu­lajdonost is, bár a tulajdonos ellen nem lehet sztrájkolni, csak a mun­káltató ellen, így mi voltunk a két tűz között, sajnos. Dél körül jött létre az úgynevezett háromelemes bérmegál­lapodás. Mivel az EU-jogharmonizációs lé­péseket ez ügyben is meg kell tenni, olyan bértömeg lett jóváhagyva, ami ennek megfelel. - Jelentős pénzeket kell teremteniük. - Azért nem olyan vészes a hely­zet, bár az évkezdést néhány dolog megnehezítette: a 19 százalékos tarifa­növelésből 15 százalék lett, s a 65 éven felüliek ingyenes utazása. - Önöknél van-e becsült adat arra, hogy az ingyenutaztatás ebben az évben hány forint kiesést jelent? - Röpködnek számok, de meggyő­ződésem szerint ezt ma nem lehet megmondani, hiszen nem tudom, hogy hány 65 éven felüli utasom volt tavaly. Erre talán egy év múlva tudunk válaszolni, bár akkor sem száz százalé­kos biztonsággal. - Arra viszont már most tud vála­szolni, hogy kitől és miről kérdezne? - Kővári Lászlóról, az Agrárkamara Tolna megyei elnökéről azt hallottam, hogy amatőr meteorológus. Mondjon valamit erről a bolondos időjárásról és az okairól. Magyarázza meg, miért tör­ténik időjárásilag az, ami. V. Horváth Mária

Next

/
Thumbnails
Contents