Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)
1998-11-01 / 21. szám
1998. NOVEMBER 15. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 15 A krónikás bölcsessége „Az hajt, hogy hiszek abban, vannak dolgok amiket csak én tudok így elmondani, s nem szabad arra gondolnom; ha én nem csinálom meg, akkor megcsinálja más." (Dr. Töttős G.) Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Vendégem a gemenc presszóban dr. Töttős Gábor történész, újságíró, író, költő - s még sorolhatnám tevékenységi körét - ám a szekszárdiak többségével együtt, egy csak rá jellemző meghatározás jut eszembe: KRONIé ^S. Szekszárd város történetékrónikása. - Minek vallja magái dr. Töltős Gábor? - A legtöbben helytörténészként ismernek. Már az egyetemi évek alatt a magyar irodalmat és nyelvet, a történelmet tanultam, s ehhez „jött" hozzá a helytörténet. A krónikás jelző megtisztelő számomra. - Fáradhatatlanul kutatja a múltat; legyen az valamelyik nagy költőnk élete, vagy akár egy-egy régi ház története. Mit jelent ez önnek? - Az emberek sokat szenvednek attól, hogy három dimenzióban élnek, jómagam az antiinternetet képviselem a többséged szemben. Úgy vélem a múlt ^falább olyan érdekes, mint a jelen, s a régi szekszárdiak ismerősebbek számomra, mint a maiak. Hallatlanul érdekes kutatni az után mit éreztek, mit gondoltak, hogyan éltek elődcink. Sok tanítványommal sikerült megszerettetni úgy a történelmet, hogy felkeltettem bennük a kíváncsiságot a múlt iránt. - Aki ismeri és tiszteli munkásságát - szerencsére ezek tábora az évek során egyre növekszik - kis túlzással azt is hiheti, a sors küldte, hogy Szekszárd múltját „megénekelje", a legváltozatosabb műfajokban... - Magam is sorsszerűt látok már a születési dátumokban is. Ugyanazon a napon születtem fél évszázaddal később - amikor Szekszárd város lett. Azt is sorsszerűnek látom, hogy a „legszekszárdibb" városrészben a felsővárosban ismerhettem meg olyan embereket - akik már nem élnek - ám haló poraikban is áldom őket. Sorsszerűnek tartom, hogy az első Babits Mihályról elnevezett iskolában járhattam az általánost, s megint sorsszerű, hogy az akkor divatos középiskolák helyett a Garay Gimnáziumban tanulhattam, ahol az első írói sikeremet egy irodalmi pályázaton első díjat nyert novellával szereztem. - A diploma után hol kezdte a pályái? - Rövid ideig az 505-ös szakmunkásképzőben, majd a megyei könyvtárban, mint helytörténész, majd egy évig - 1989-1990-ig - a Dátum című újság főszerkesztőhelyettese, 1990. őszétől a tanítóképző főiskola docense vagyok. - Ez a hivatalos szakmai pálya, s mikor kezdett írni? - Még a könyvtárban dolgoztam, amikor rendszeresen jelentek meg írásaim a Népújságban. Az első nyomtatásban megjelent írásom egy vers volt, amely 1973. szeptember 9-én jelent meg. Mint oly sokan, Csányi Lászlónak köszönhetem az indulást. - Azóta már számtalan sorozat, tudományos munka, s tizenöt könyv jelzi az utat Töttős Gábor sorsszerűnek nevezett születéséhez, s állomásaihoz hihetetlen munkabírást, szolgalmat is örökölt. - Szüleim, akik hála istennek élnek még, s akik nehéz időket éltek át, tengersok munkával tanították két fiúkat. Az írásra a hajlamot édesapámtól örököltem s az ő ösztönzésére doktoráltam. - Mi az, amit elsősorban tovább szeretne adni tanítványainak? - Bárhol voltam, bármit csináltam, hatalmas vágyam volt átadni mindent, ami tudok, s nem elsősorban ismeretanyagot, hanem főleg gondolkodásmódot. Empátiára szeretnem nevelni azokat, akik a közelembe kerülnek, s ezt kiterjeszteni térben és időben. Ha megértjük azokat az embereket, akik előttünk jártak, akkor másképpen látjuk életüket, tetteiket. Boldog vagyok, ha egy történelmi személyiségről kideríthetem a másik oldalát, s azt megismertethetem az olvasókkal. - Naponta találkozunk írásaival a helyi lapokban. Sorozatai: Rejtett értékeink, Hajdan, Odon derű nagyon népszerűek. - Tévhit, hogy akkor tudományos egy írás, ha 50-60 ember érti csak meg. Jómagam mindig úgy szerettem írni, hogy az édesanyám és a professzor is találja meg benne a magáét. Az, hogy egy írás olvasmányos és tartalmas Heti könyvajánlat Dr. Töttős Gábor: A szekszárdi szőlő és bor A könyv - bár nem napjainkban jelent meg - ma is aktuális. 1. Minden szőlőtermelőnek olvasnia kell, hogy büszke lehessen elődeire. 2. A szőlő és a bor irodalomra tett évszázados hatását mutatja be. 3. Praktikumát „A bor jelenléte a konyhaművészetben" című fejezete adja. 4. S végül a négynyelvű összefoglalóval hazai és külföldi vendégeknek is szép ajándék. is legyen, egyáltalán nem zárja ki egymást. - Mikor került „közelebbi" kapcsolatba a borral? - A szakdolgozatom a szekszárdi történelmi borvidékről szólt, később ugyanabban a témában akadémiai I. díjat szereztem. Az Alisca Borrend alapító tagja vagyok, krónikása. - Mit jelent önnek Szekszárd? - A városunk, az otthonunk iránti szeretet olyan, mint a szerelem. Van aki világgá kürtöli, s van, aki magában hordozza, dédelgeti. Aki mélyen szereti Szekszárdot, az nem siránkozik amiatt, hogy ez nem egy nagyváros. Az a jó, ha az aki itt született, s az aki öt éwel ezelőtt ideköltözött, ugyanúgy képzeli cl Szekszárd jövőjét, képekben megjelenítve. S, hogy vannak, akik nem látják az értéket? Újra csak egy hasonlattal tudok válaszolni. Ha valaki leélte mellettünk az életét, már nem vesszük- észre értékeit, csak akkor jövünk rá milyen volt, amikor már elment. Akik Szekszárdról elkerültek - Garay, Babits, Mészöly, Baka - kivétel nélkül megfogalmazták a város, az otthon iránti mély szeretetüket. - Kerékpáiral érkezett a randevúra, kalapban, s egy-egy kérdésen elgondolkodva megpödöive a bajuszát... - A kerékpár praktikus, a kalapot még gyerekkoromból „hoztam", - megszokás. A bajusz; a férfiembernél eljön a kor, amikor már nagy baj, ha a szépségéért szeretik. Nincs vele több gond, mintha nem lenne, s egy ideje hozzátartozik az egyéniségemhez. - Köszönöm a beszélgetést, s a Szekszárdról szóló „szonellkoszorút", remélve, hogy hamarosan sok-sok szekszárdi, s Szekszárdot szerető ember olvashatja, s teheti könyvespolcára.