Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-11-01 / 21. szám

1998. NOVEMBER 1. , SZEKSZÁRDI TAMRNAP 11 V. rész Az a tucat gól, melyet Vábró Jóska és Zielbauer Miksa a bajnoki évben lőtt - nagyon is kellett a bajnoki cím elnyeréséhez! Két hatgólosunkról tehát csak „végül", de egyáltalán nem „utolsó sorban" beszélünk! A csapatépítés ugyanis a bajnoki év előtt és közben is szakadatlanul folyt. így került hozzánk Paksról VÁBRÓ Jóska és ELKÖSZÖNÜNK futballisták voltatok! Odaadó, lelkes játékosok és 12 gólotok „téglái benne vannak a nagy csapat művében!" Köszönjük a Szekszárdi Vasárnap szerkesztőségének, hogy helyet adott sorozatunknak! Sokszor volt szívesen fogadott vendégünk a magyar válogatott, íme az egyik. Álló sor, balról: Lipovszky, Vidáts, Szántó, Fábián, Bálint, Simon, Micskó, Vágó, Géczy, Csordás, Juhász, Hadi, Pusztai, Kovács. Guggolnak (balról): Kalász, Fazekas, Kocsis, Bene, Korner, Szűcs, Török és Váradi. már az első mérkőzésen, a 79percben O lőtte egyenlítő gRnkat! Aztán még ötször lőtt a hálóba! Hat góljával Ziclbauerrel együtt - negyedik a csapat góllövőlistáján! Ez ebben a csapatban - nem volt akármi! 15-ször kezdőként, 12szer pedig csereként játszott és 6 gólja mellett 2-szer szerepelt a JOK között! Később visszatért Paksra, ahol testnevelő tanár. Nős, családos. Szakedzői diplomás és a Tm-i Edzőbizottság tagja. ZIELBAUER Miksa az Újpest ifiből jött hozzánk. A 30 mérkőzésből 24-szer kezdőként, 4-szer pedig csereként játszott. Hatgólos lett és hatszor szerepelt a JÓK között! Pár évig még Békéscsabán az NB l-es csapatban játszott. Mély nyomokat hagytak szívében a szekszárdi emlékek. Mindig szívesen jön el játszani az Öregfiúkhoz! Nős. Két lánya van. Sikeres vállalkozó. Mindkettőtökre kedves Jóska és Miksa mindig szívesen és szeretettel emlékezünk! Nagyszerű Ugyancsak köszönjük a soksok őszülő hajú jóbarát Szurkoló derűs örömét, gratulációját a régi, kedves Csapat sikere emlékének! Fénymásoltán örömmel fogjuk elküldeni minden volt játékosunknak ezt a nehezen megszületett sorozatot, szerte az országba. Tegye legkedvesebb emlékei közé mindegyikük, akik segítették sikerünket - ha egyetlen téglával is! Az első gondolatsor három már körünkből fiatalon eltávozott -játékosunké: HEGEDŰS JANCSIÉ, halkszavú, türelmes, kitűnő fedezetünké, GELLÉR PISTÁÉ, aki már csak a valódi fellegek között mutathatja be ragyogó „felhőfejeseit"... és LELOVICS LACIÉ, a másik halkszavú, kitűnő védőjátékosunké. Emléküket szívünkben megőrizzük! A második gondolatsor azoké a játékostársaké, akik végigdolgozták a bajnok évadot, dc kezdőként alig vagy kevésszer jutottak szóhoz, pedig nélkülük sem lett volna bajnok a csapat! Mert ahhoz legalább 18-20 elszántan dolgozó játékos kell! Köszönet LICKER Karcsinak, aki az NB III. dicsőségei után szerényen, odaadóan vállalta a „továbbszolgálatot", annak kínjait és lényegesen kevesebb reflektorfényben szerepléseit. Ezt tették még a ma is összetartó jóbarátok: Dr. Szűcs László, Kálmán László, Becze István, Lizák Zoltán, Jerabck Jenő. Köszönjük Kedves Öregfiúk! A harmadik gondolatsor a labdarúgó-szakosztály vezetőségét illeti. Paszler József elnök, Heimann Ferenc elnökhelyettes, Szentgyörgyi Kálmán szakosztályvezető, Kacsányi János szakosztályvezető-helyettes, Jaszcnovics Géza szakosztályintéző, Pálinkás István és Balogh Imre elnökségi tagok. Lelkes, segítőkész vezetőség volt. „Az volt igen, de csak Dr. Biró Imre sportorvosunkkal együtt! Aki esőben, hóban napsütésben, győzelmi mámorban és kesen'es pontvesztésekben velünk örült és velünk sírt! Magángondjainkban is baráti gyógyító volt. E sorok lelkes „faragója" sem felejti soha rendbeszedett „teniszkönyökét..." Emeld meg majd Te is Szeretteid körében az emlékezés poharát! Mi mindig tisztelettel és szeretettel, gondolunk Rád! Mert ugye ilyenek voltunk és fehéredő fejjel már nem tudunk másként tenni!" Mint az I. részben dr. Freppán Miklós csapatkapitány fogalmazta „NB l-es színvonalú vezetőségünk volt! Mindent a város csapatáért, annak sikeréért tett!" Ez pedig mindent elmond... Győr, Kaposvár, Nagykanizsa, Pápa, Pécs, Szombathely, Székesfehérvár, Veszprém, Tapolca... ilyen „kis városkák" adták ellenfeleinket! Ilyen városok stadionjaiban kellett pályára lépnie hétről-hétre csapatunknak. De soha, sehol sem töltöttük be a „pofozógép" megalázó szerepét! Szekszárdra mindig, mindenütt „oda kellett figyelnie" minden hazai csapatnak! Nagy és kemény csatákat, 90 perceket vívtunk, de csapatunkból a 30 mérkőzésen soha senkit sem állítottak ki! Ezt is szerényen, de büszkén mondjuk! Emlékező sorozatunkat se vegye senki „önmutogató szerénytelenségnek". De arra, hogy akkor és ott bajnokok lettünk, ma is büszkén emlékezünk! (Bár tudjuk, van kinek ez sem tetszik...) Lezáiva sorozatunkat - halkan, finoman, szerényen elköszönünk! Fehéredő fejjel ott állunk a képzeletbeli pálya közepén és fejünket meghajtva mégegyszer megköszönjük a mi kedves, lelkes Közönségünknek bíztatását és szeretetét! Szentgyörgyi Kálmán A bajnokcsapat fotója, álló sor balról: Kormos Mihály edző, Lipovszky, Szántó, Szentgyörgyi Kálmán szakosztályvezető, Micskó, Pálinkás István szakosztály elnökségi tag, Simon, Heimann Ferenc szakosztály-elnökhelyettes, Csordás, Paszler József szakosztályelnök, Korner, Jaszenovics Géza szakosztályintéző, Kálmán, Licker, Farkas Dezső gyúró. Guggolnak (balról): Zielbauer, Vágó, Kalász, Lajtai Ottó kabalagyerek, Freppán dr., Hegedűs és Török.