Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-10-25 / 20. szám

1998. OKTÓBER 25. SZEKSZÁRDI 15 Bölcsesség a rock and rollról „Ma népszerűbbek vagyunk Jczus Krisz­tusnál. Nem tudom, mi tűnik cl előbb, a ke­reszténység vagy a rock and roll." (John Lcnnon rockzenész) Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Vendégem a Gemenc presszó­ban Erdélyi Elemér, akinek fog­lalkozása mindig egyben a hobbi­ja is volt. A vele való beszélgeté­semnek két apropója van: meg­különböztetett tisztelet és szere­tet fűzött elhunyt édesapjához ­akivel sajnos „elmulasztottam" a randevút - s permanens, kíván­^iság ahhoz az emberhez, akit ^Pülről mindenki bohémnak, ki­váló szervezőnek, igazi „szabad" embernek, a könnyűzenei mű­vészvilág alapos tudójának - s még sorolhatnám - ismer. Ugyan­akkor talán valamivel keveseb­ben tudjuk, hogy Erdélyi Elemér egy tüneményes ember, bár ezt férfira nem szokták mondani, re­mek beszélgetőtárs, rendkívül in­telligens, sokirányú érdeklődése alapos műveltséggel párosul. Rö­viden: jó vele eltölteni az időt, s érdemes őt megismerni. „Mindig történt velem valami" - Elemér! Biztos vagyok abban, Mug\ } a bevezetőt olvasva csóválni od a fejed. Azért kell mindezt le­írnom rólad, mert igaz, másrészl íe soha nem ejíenél ki a szádon olyaí, ami rád nézve igazán hízelgő. Eb­ben is renitens vagy, mint azt már az általános iskolában elkezdted... - Az egy sima ügy volt, ott csak állandóan olvastam az órák alatt, de eminensnek számítottam, a bajok később jöttek. Miután ze­nét tanultam, ezt szerettem volna a középiskolában is folytatni Pé­csett. Hosszú mese, hogy miért nem sikerült, az biztos, hogy ettől kezdve minden összezavarodott. Pár középiskolát végigjárva, 16 éves koromtól segédmunkás vol­tam orrvérzésig. Rakodó, kazán­fűtő, szobafestő, dekoratőr, s per­sze néha kmk-s is. Ebből adódik, hogy mindenhez „értek". Vala­hogy mindig történt velem vala­mi. - Ennek ellenére a katonasághoz elég „hü" voltál... - Életem leggondtalanabb idő­szaka volt, bár sokszor voltam fogdában. Ercsi után Szekszárd következett, aztán 5 év után a fogdából leszereltek, s egyből tűz­oltó lettem. Elküldtek Magde­burgba tűzoltó mérnöki diplomát szerezni. Az előkészítőt elvégez­tem, aztán hirtelen felindulásból leszereltettem magam. Ergo ERGÓ - Már eddig is regényes életed hogyan folytatódott? - Ez még a kezdet. A '70-es évek végén megcsapott a rock and roll szele. Először Baján a Fórum nevű zenekarnál lettem rock and roll szakmunkás, ezzel bekerültem ennek a műfajnak a vérkeringésébe. Velük kerültem Budapestre, s 1983-ban „csapód­tam" az ERGÓ zenekarhoz. A zenekar színpadtechnikai munká­it végeztem, s jártam velük az or­szágot. Ha volt koncert, volt pénz, ha nem, nem. -Pénz, munka, idő, bizonytalan­ság, felfokozott tempó, feszültség. Mindezt élvezted? - Igen! „Fő, hogy utazzunk!" Ez volt a jelszó. Szeretek vezetni, imádom a zenét, s mindig történt valami és mindig más. Ugyanak­kor amit egy kívülálló nem lát: ez a munka pontosságot, fegyelme­zettséget, maximális fizikai, szel­lemi odafigyelést kíván. Viszont számomra azt adta, ami a legfon­tosabb: szabadságot, mégpedig azért, mert azt csinálhattam, amit szeretek. - Dolgoztál Budapesten a tévé­nek is... - Ami ott volt, az egy bányász­nak is kimerítő lenne. Tévedés ki­zárva! Aki nem bírta tempóval, idegekkel a 48 óra folyamatos hajtást, az repült. A „Linda", az „Angyalbőrben" című filmek for­gatásán dolgoztam, ami számom­ra egy kis „kirándulás" volt. - Közben nem szakítotlál a zene­karokkal sem... - Akkor már inkább szervező­ként dolgoztam, de 1994-et ír­tunk, s az a zenei vonal, amit én képviseltem, kezdte a vonzerejét veszíteni. Divatba jöttek a szinte­tikus, külföldi minták alapján ké­szült műsorok, amelyben már nem volt megmérettetés, mara­dandó érték. „Az élet egy nagy kaland" - Hazajöttél Szekszárdra... - A POP TV-hez, ami - lehet, hogy az én hibámból - nem jött össze. Itt ragadtam, nem volt ked­vem visszamenni, mert úgy érez­Heti könyvajánlat ERIC BERNE: EMBERI JÁTSZMÁK Minden idők egyik legnépszerűbb pszichológiai tárgyú munkája. Hogy mi e páratlan siker titka? Talán az, hogy a szerző rendkívül frappánsan, élményt kiváltva tárja elénk min­dennapjaink: élet, házasság, szexua­litás stb. „emberi játszmáit". (50-es melletti könyvpavilon) tem, amit megcsinálhattam, azt megcsináltam. Több ötlet után az egyik - feleségemnek köszönhe­tően - megvalósult, a Hermán Ottó utcában megnyílt a MEN­THOL BÁR. - Semmi kapcsolatod az „előző" életeddel? - Szikora Róberttel, aki jó ba­rátom, van munkakapcsolatom is, s próbálom túlélni az életet. Szá­momra az egész élet egy nagy ka­land, egy nagy játék, amiben jól érzem magam, tudom, sok em­bert ez irritál, ám én ennek a kö­vetkezményeit is vállalom. - A sok sztori, a rengeteg jó törté­net sajnos kimarad - az egész újság is kevés lenne - mégis sok minden­ről nem beszélíünk. Te úgyis sze­retsz játszani. Mondok egy szót, vá­laszolj rá egy mondattal. - Barátság. - Van kihez fordulni, van kire számítani. - Munka. - Azt nem csinálom, csak amit szeretek, de azt már hobbinak hívják. - Hobbi. - A szoc. reál, ami számomra már szenvedélybetegség. - Pénz. - Kis odafigyeléssel el tudom költeni. - Jövő. - Nem vágyom arra, hogy benő­jön... - Könyvek. - Svejk, Indul a bakterház, A tanú, Huckleberry Finn nagy ha­tással voltak rám. - Társ. - Benne van a szóban: felesé­gem, felem - a jobbik persze. Kü­lönben 25 éve - ami az ő érdeme - parádés a bablevese, az egyebe­ket nem is említve. - Köszönöm a beszélgetést... - A MENTHOL BÁR szlogen­jével csókolok mindenkit. „Akkor is rock and roll, ha elzavarnak otthonról."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents