Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-10-25 / 20. szám

10 SZEKSZÁRDI 1998. OKTÓBER 25. Őskori barangolások Sok fiatalt érdekel az egzotikus tájak ősi törzsi közösségeinek sajátos kultúrája, az évezredekkel ezelőtt területünkön élt, ma már nevük sem ismert népek életmódja. Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola szociális munkás hallgatói a Kulturális antropológia kurzus keretében ismerkedhetnek meg az egyes kultúrák sajátos közös vonásaival. Az elméleti ismeretszerzést az elmúlt tanévben egy tanulmányi kirándulás tette teljessé, amikor 1998. augusztusában tanárunkkal dr. Nagy Janka Teodórával Százhalombattán a Régészeti Parkban a gyakorlatban is megismerhettünk egy régmúlt kultúrát. A hely, ahová ellátogattunk, rendkívüli élményt jelentett számunkra. A Régészeti Park kapuját átlépve egy eddig ismeretlen világgal találkoztunk: az itt található házak, kemencék, eszközök és használati tárgyak az őskori technika segítségével készültek. A látogatók maguk is próbát tehettek: vajon hogyan boldogultak volna a neolit korban vagy a bronzkorban egy íjas fúróval, bronzkalapáccsal, tokos baltával, függőnehezékes szövőszékkel. Százhalombatta nevét a területén található halomsírokról kapta, melyekből még a múlt században is százhuszonkettőt tartottak számon. Ezek egyikét az i.e. VIII. századi 115. halomsírt meg is tekinthettük. Fény- és hangeffektussal kísért diaporámás vetítés tette emlékezetessé számunkra a Homérosz korabeli késő bronzkori temetkezés bemutatását. Érdekes kísérlet folyt éppen látogatásunk idején a parkban. Egy bronzkori mintára épített kemencében az e korra jellemző technikával készült agyagedények égetését rekonstruálták. Késő estig figyeltük mi magunk is a lázas készülődést és várakozást. A régészek és néprajzosok együttes munkájának eredményeként reggel csodálatos, a múzeumokban látott tárgyakhoz hasonló edények kerültek ki a kemencéből. A park szomszédságában vertük fel sátrainkat, s még az eső sem riasztott el bennünket egy éjszakai halomtúrától. A fényekben gyönyörködve, a szakember szavait hallgatva rengeteg gondolat, új érzés fogalmazódott meg bennünk. A következő nap újabb meglepetést is tartogatott számunkra. A közeli ásatás megtekintése után dr. Szabó Géza régész kísérletének részeként kiástunk egy pár évvel ezelőtt betemetett urnát, melyben elhamvasztott állati csontok és bronzkori ékszermásolatok voltak. Ig^^ érdekes volt megfigyelni az idő és^P talaj okozta elváltozásokat a tárgyakon és a szerves maradványokon. A nap során a Matrica Múzeumba is ellátogattunk, ahol kedves tárlatvezetőnk biztatott bennünket: oszszuk meg minél több fiatallal élményeinket, s hozzuk hírét, szívesen várják az érdeklődőket Százhalombattán egy-egy őskori barangolásra. Vári Erika - Gagyi Róbert A szekszárdi főiskolások a Régészeti Park kora bronzkori háza előtt (Fotó: SzG.) 1/oit ecfyúj&v eyy MKfá csapat... • IV. rész Engedtessék meg, hogy a sort a legtöbbször jobbszélsőt játszott MICSKÓ Mihállyal kezdjem. (Misikém! A továbbiakban csak „Misi" leszel... Nem akarlak én Téged „sértegetni"... Misi voltál - az is maradsz nekünk!) Szóval ez a mi Misink több jelzőt is kiérdemelt az évek hosszú során. Például O volt a „Csőr"...Miért? Mert góljai többségét csőrrel bombázta... A másik jelzője - az „elnyűhetetlen". Miért is? Mert már régen mindenki abbahagyta a focizást, csak Ő nem akarta elszánni magát. így fordulhatott elő, hogy a 40 év feletti Misinek, régi csapatkapitánya - Freppán Miki - lett az edzője, még 3 évig! Ekkor már legtöbbször a középpályán dolgozott, mert ugye ott lehet „istenigazában" kifutnia magát egy vérbeli küzdőnek... Meg kell jegyeznünk, hogy a 300. bajnoki mérkőzését még a Dózsában a Budafok ellen játszotta - jobbhátvédként! (Mert ugye Misikém - ha a csapat érdeke azt kívánta, hogy „pandúr" legyél, akkor Te azt játszottál. Nem is akárhogy!) Emlékezetes gólt rúgtál a Pécsi Ércbányász otthonában. Bús nagyszerű labdával indított és te olyan igazi Sándor-szögből a jobboldali kapufát találtad el, ahonnét az ellenkező sarokba vágódott a labda. Igazi, ellenfél önbizalmát megtépázó gól volt! Négyszer szerepelt a jók között és két ízben csapata legjobbja volt! Gyermekei közül Mónika testnevelő tanár, - fia Márk pedig szintén sportember, - de nem ^hordozza „apai génjeit", mert képtelen „csőrrel" gólt rúgni... Misikém! Lehet, hogy több gólt rúgott valaki, az is lehet, hogy látványosabban csinálta valaki, - csak az nem lehet, hogy nagyobb szívvel játszotta valaki ezt a csodás játékot! Hidd nekem el, hogy ez már a „nem semmi" kategóriája! így maradsz felejthetetlen a mfszámunkra!... ...Es aki most következik, azt sem fogom TÖRÖK Bálintként „sértegetni", - mivel csak „Pecaként" ismeri a mi focivilágunk. Már kis srác korában rúgta a labdát Sárosi Anti edzősége alatt az Építők ifiben. 1958-ban pedig a Szekszárdi Petőfi NB III-as csapatában a kiváló képességű Cser, Hóman, Tárnok és Benács társaságában focizott, nem akárhogyan! Megyei ifjúsági és felnőtt válogatott volt. így figyelt fel rá Kapocsi Sándor, az akkori országos ifj. kapitány. 1960-ban volt egy UEFA-torna (és most tessék megkapaszkodni!) melyen Mészöly, Farkas, Kékesi, Ihász Kálmán társaságában - mint egyedüli NB III-as játékos! - játszott! Ez valóban már a „szép emlékek gyöngyszeme" lett és joggal. Az 1959-60-as években sokszor szerepelt Pécsett, ott tűnt fel a szakembereknek... így 1961-ben már a Pécsi Dózsában játszott - ismét nem „akárkik" között - hisz Danka, Kocsis, Hegyi, Dunai I. és Dunai II. igazán kiváló művelői voltak a magyar labdarúgásnak! Nem csoda tehát, ha Peca egyik patinás emléke közé tartozik, hogy ebben a Pécsi Dózsában bajnoki mérkőzésen, az említettek társaságában drága emlékű Bozsik Cucunk ellen is focizhatott... Valljuk be, hogy egy csendes „befelé-ujjongás" volt, amikor megtudtuk, hogy újra Szekszárdon játszik. A bajnokság 30 mérkőzésének mindegyikén játszott! 13-szor a „jók" között kétszer pedig csapata legjobbja volt! 9 góljával, a gólkirály Freppán Miklós mögött a 2. helyen álll Egy-két „emlékezetesről..." A Fűzfő ellen: - „Simon-Csordás-Török akció után Peca elrobogott és éles szögből bombázott védhetetlenül a kapuba..." Győzelmet jelentő gól volt. De nem kell mindig bombázni, mert a pici gól is gyakran a győzelmet jelenti! A PVSK ellen a 45. percben a kapusról lepattant labdát a „szemfüles Török a hálóba sodorta". Ez is győzelmet jelentő gól volt. Nem lehet kihagyni a szépsége miatt, jóllehet nem ebben a szezonban történt. Emlékezetes maradt Peca™ Kecskeméten, döntetlen állásnál, lőtt gólja. Remek labdát kapott a bal szélen, egy-két ügyes csellel a 16-os sarkáig jutott, ahonnét a hosszú felső sarokba bombázott! Hát indiántáncot jártunk a tribünön! Avagy egy úgynevezett „okos" gól a Zalaegerszeg ellen: „Török szorongatott helyzetben (rúgták, vágták, harapták... a szerk.) a kapujából kimozduló Déri felett a hálóba emelt... (nem bombázott fölé, mellé... hanem biztosan emelt!)" Bajnokcsapatunk támadósorának mindenkor „életveszélyesen" cselező, gyors, kemény, lelkes, gólerős(!) tagja volt! Meghatározója tudott lenni a csapatjátékának! Magávalragadó, jószellemű, csak győzni szerető labdarúgó volt! Mindent tudott a labdával, amire azt használni kellett! Egyszóval - egy kimagaslóan felejthetetlen, nagyszerű futballista volt - a mi Török Pecánk! Miként „i"-n a pont - befejezésül szerepeljen még Pecáról a következő három adat: - Kétszázszor szerepelt a Pécsi Dózsa NB l-es csapatában... ...Hogy...hogyan?!... -Tíz alkalommal lett a magyar B válogatott tagja!... Szóval így!... ...Ez egy labdarúgó-pályafutás gyönyörű bizonyítványa, - hisz akkoriban a B válogatottság, komoly, valós rangot jelentett! - A mexikói magyar olimpiai válogatott keretnek mindvégig tagja volt! ...Egyáltalán nem biztos, hogy a döntés, mely itthon