Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)
1998-10-18 / 19. szám
1998. OKTÓBER 18. SZEKSZÁRDI 15 Bölcsesség az öregségről „Az öregedés nemcsak folyamat, hanem tudat is. Egyetlen más életkorban sem ilyen nagy a párkapcsolat értéke. A gyöngédség, bensőséges, mély meghittség, lelki kötődés kerül előtérbe. Nagyobb a felelősség egymásért, öregkorunk méltóságáért vagy méltatlanságáért." Férfiakról, nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Heti könyvajánlat Fritz Reimann: Az öregedés művészete A szerző hiteles nyíltsággal szól az élet utolsó negyedének esélyeiről, arról, hogy idejekorán gondolnunk kell öregségünkre, hogy bölcsen mi magunk formáljuk felelősen, vagy az öregség deformál bennünket. Vendégem a Gemenc presszóban Mayer Rezső, a Tolna Megyei Nyugdíjas Szervezetek Érdekszövetségének Elnöke, akivel az idősek világnapja alkalmából beszélgettünk. - Szinte biztos vagyok abban, hogy amikor ^^ulves olvasó meglátja Önt ezen az oldalon, azt mondja, senki mást nem tudna elképzelni a beszélgetés apropójaként csak Önt, akit az egész város ismer, s aki hófehér hajával, harcos természetével, kifogyhatatlan mondanivalójával most 75 évesen és lót-fut, szervez, felszólal, s töretlenül fáradozik korosztályának érdekeit tudatni a világgal, s azokat mindenáron megvédeni. Tisztelet ezért Önnek, s mindazoknak, akiknek így teljes az életük. A vér nem válik vízzé - Honnan indult ez a nyughatatlan életpálya, s melyek voltak a fő állomásai? - Dég községben születtem kereskedőszülők gyermekeként. Édesapám három nyelven beszélt, édesanyám kereskedelmi érettségit szerzett, ami nagy érdem volt abban az időben egy nőnek. ^^Akkor igazán elmondhatja, hogy kereskedői vér folyik Önben... - A dégi református iskola és a polgári után Székesfehérvárott végeztem a felsőfokú kereskedelmi iskolát, majd Győrben 1941-ben textiltechnikusi végzettséget szereztem. Szerettünk volna egy kis saját családi textilüzemet létrehozni, ám a politika közbeszólt. Édesapám vegyeskereskedésében dolgoztam 1944-ig, aztán a család szétesett. -Aki ismeri az Ön fantasztikus optimizmusát, az tanulhatna, hogyan lehet tragédiák után újrakezdeni... - Munkaszolgálatosként bejártam az országot, a háború vége Budapesten ért. A hazatérés szomorú volt. Lerombolt, kifosztott, üres volt a családi otthon. Szüleim lágerban, bátyám a fronton halt meg. Minden hiába, az élet ment tovább... Szerencsére mindig szerettem emberek között lenni, a középiskolában is önképzőkört szerveztem, szerepeltem. Bekapcsolódtam a Szociáldemokrata Ifjúsági Szövetségbe. A közösségekben végzett munka elfelejtette velem a magánélet fájdalmait. Aztán 1945-ben megnősültem, feleségem is dégi származású. Mindig a dolgozókért - Mikor került Szekszárdra? - Családi okok miatt 1953-ban, azaz 45 évvel ezelőtt. A Textil-nagykereskedelmi Vállalatnál helyezkedtem el, mint osztályvezető-instruktor, majd szakszervezeti titkárnak választottak. A következő nagy állomás: 1961-től 1984-ig a Tolna Megyei Népbolt Vállalat függetlenített szb-titkára voltam nyugdíjazásomig. - Pár évig még találkozhattak önnel a vevők a Domus Áruházban... - Nyugdíj után még 4 évig dolgoztam, 1988-ig, azóta már „csak" a nyugdíjasoknak élek. - Még ma is keringenek történetek az Ön szb-titkári tevékenységéről... - Számomra a dolgozók érdeke szent volt, még a Legfelsőbb Bíróságig is elmentem, ha a dolgozót védeni kellett, s az igazság így kívánta. Mindig rebellis szb-titkárnak hívtak a budapesti központban, mert semmilyen főnök nem tudta megingatni a véleményemet. -Az utóbbi tíz évben - mint mondta - nem mint nyugdíjas él, hanem a nyugdíjasokért él... - Létrejött a Szekszárd Városi Területi Nyugdíjas Érdekszövetség, amelynek alapító tagja voltam, majd több megyei szervezet a mi példánk alapján létrehozta ezt. 1993ban a Tolna Megyei Nyugdíjas Szervezetek Érdekszövetségét hoztuk létre, melynek elnökévé választottak. - Mitől ez az optimizmus, tenniakarás, fáradhatatlanság? - Az életelemem mindig arra alapozódott, hogy vannak bizonyos dolgok, amin nem tudok változtatni, amin viszont tudok, azt minél előbb meg kell tenni. Nem szabad senkivel haragban lenni, ha érdekellentét van, akkor fegyelemmel, akaraterővel, higgadt tárgyalással kell eredményt elérni. Pontosság, legfőbb erény - Úgy tudom van egy nagy vesszőparipája!... - Egész életemben a legfontosabb dolognak tartottam a pontosságot. Amikor főnök voltam, aki késett az arra a napra szabadságot vett ki. A pontosság sok mindent elárul egy emberről, más emberekhez, a munkához való viszonyáról, s főleg a felelősségről. - Mozgalmas életet élt és él, még mindig tele tervekkel, ambícióval.. - Amit a biztos, nyugodt családi háttérnek köszönhetek, hiszen mozgalmi, társadalmi életet csak megértő társsal lehet megvalósítani. Időskorban is keresni kell a szépséget - Ön a nyugdíjasok között, s értük él, dolgozik. Mit lát a legnagyobb problémának a mai nyugdíjas életvitelében? - Amikor lezárul egy ember tevékeny szakasza, s nyugdíjba megy, sajnos sokan közülük „bezárkóznak", beszűkülnek. Keresni kell a nyugdíjas élet szépségét, a sikerélményeket, mert különben keserű magányos időszak következik. Akár a hobbikert, akár a saját korosztályukkal való rendszeres találkozás, programok, mind-mind a kimozdulás lehetőségei. A legszörnyűbb az, ha valaki hónapról hónapra csak arra vár, hogy a portás hozza a nyugdíjat. Ha nem szerez magának sikerélményt, tüskés, elégedetlen, féltékeny lesz, s lehet, hogy még a családjának is teher. Legyen minden nyugdíjasnak kiegyensúlyozott, önálló tervekkel, célokkal, tartalmas időtöltéssel teli élete, legyen nyitott, s akkor megtalálja ennek a kornak a szépségét is. -Jó egészséget kívánunk minden nyugdíjasoknak, mindens idős embernek, s sok sikert az ő érdekükben harcoló örökifjú Mayer Rezsőnek és munkatársainak.