Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-09-20 / 15. szám

6 SZEKSZÁRDI 1998. SZEPTEMBER 20. Allattörténeti kis abece A város határában élt és élő gerincesek nyomában Levéltári adatok, hajdani újságtudósítások és természetrajzi leírások adatokat, példákat sorolnak a Szekszárd és környékén élt állatokról. Ezekből válogattunk néhányat, már csak annak felidézéseként is, hogy a régmúltban, de még alig száz éve is milyen gazdagságban fordultak elő különböző gerinces állatfajok városunk térségében. BÖLÉNY hajdani előfordulási helyére utal egy szekszárdi lelet 1907-ből. Diákok megkövesedett bölényszarvat találtak a Séd-patak hordalékában. Viselője valószínűleg a bartina-remetei vízválasztó környékén pusztult el. A leletet dr. Bartal Kornél tanár a gimnázium szertárában helyezte el. FARKASOK elől menekülő lovak gázolták végig a szüret előtti baktai szőlőket 1876-ban. Még akkor októberben a szekszárdi ménesből két ló esett áldozatul a farkasok támadásának. 1886-ban Nagybaranyavölgyben lőttek farkast a vadászok. HÓD ismét lakója Szekszárd környékének, egy-két éve telepítettek újakat Gemenc térségébe. Tolna megyében nem volt ritka az előfordulása. Madocsa határában Hódashasvány volt a neve egy földhányásnak, Uzd és Kölesd között egy Hódas nevű, a törökidőkben elpusztult helynév a hód honosságára utalt. Fadd határában is előfordul Hódos nevű földrajzi név. Egy 1466-69-es határkijelölésben Fadd és Tolna térségében fordult elő Hódassaka nevű folyó. Egy 1865ös adat szerint utoljára Esztergom térségében ejtettek el nagyobb számban hódokat a Duna mentén. HIÚZ említése szerepel Bél Mátyás Notitia Hungáriáé... kéziratának megyénkről szóló fejezetében. A leírás szerint (1720 körül) „a tolnamegyei vadászok nem nélkülözik a hiúzokat". MAMUT csontmaradványai a Bakta-hegy lábánál emelt első szekszárdi villanytelep földmunkái során kerültek elő. A múzeumban kiállított másik lelet Sárdy János nevéhez fűződik, ő dunaföldvári tanítóskodása idején találta a híressé vált csontokat. MEDVE ugyan nem lakta a megyét, de érdekességként megemlíthető, hogy az 1940-es években Szekszárdnak volt egy Misi nevű medve lakója. Gazdája oly eredménnyel szelídítette az állatot, hogy a szomszédok is megbarátkoztak vele. 1943 őszén a fővárosi állatkertbe vitték, ahol a mókás medve a gyerekek kedvence lett. A tanulékony mackó filmszerepeket is kapott, 1945ben agyonlőtték. MÓKUS kb. húsz éve még előfordult a Remete-kápolnánál. Régi leírás szerint a megyeháza udvarában is voltak mókusok - a tamási erdőből telepítettek ide két családot -, de azok 1940 táján eltűntek. Állítólag a megyei kórház kertjében lehetne ismét megtelepíteni. SZARVASOK szekszárdi látogatását kétszer jegyezték fel. 1903-ban a megyeháza és a már lebontásra került régi iskola közötti bozótosban figyeltek fel két szarvastehénre az iskolás gyerekek. Az egyik a Várköz felé menekült, a másik a Széchenyi utcán vágtatva keltett nagy riadalmat. A másik látogatás 1934-ben történt; nyolctagú szarvascsapat bandukolt a Kadarka utcán, majd az Angyalszurdik felé távozott. Régen a szarvas testéből sokféle orvosság készült, a bika szemfogának pedig varázserőt tulajdonítottak. Gyűrűbe foglalták és a vadász az eljegyzésekor szarvasbőgést utánozva húzta fel az ékszert jövendőbelije ujjára. VADDISZNÓ a korábbi s

^ zadokban oly nagy számban te el a környező szántókat, hogy a távolabbi részeket a jobbágyság meg sem művelte, a termés biztos pusztulása miatt. A Duna áradásai idején az erdőkből a szekszárdi dombokra is felszorultak, nem kis ijedtséget okozva, legutóbb 1949-ben. VADMACSKA egy példányáról néhány évtizede is olvashattunk a megyei lapban. 1890 körül Szekszárdon a Mérey utcában garázdálkodott egy vadmacska. Éppen a tyúkokat dézsmálta, amikor a gazda ásóval agyonütötte. A jól fejlett, kitömött példány sokáig volt látványossága a Béla király téri Mehrwei^ kereskedésnek. ^P K. J. Ódon derű 2. Pamphlet .A Szekszárd Vidéke 1884. szeptember 25-én szelíd gúnnyal írta a fenti cím alatt: „A napokban egy Nóta című versfaragvány szóratott szét, illetőleg dobatott be egyes helyekre. Az új mű (?) nem nagyon dicsekedhet valami különös zsenialitással, de kuriózum gyanánt közöljük az egészet, mely csak tizenegy sorból áll: Nóta Nossza tehát szekszárdi nép - a Nóta meg tudod mi? Kiserdőbe, paskumodra nagy áldomás jutott ki. Osztozkodó klumpás szomszéd jóízűen neveti; Izsák, Kóbi, Smile, Táti, Partli fetter szereti(,) József puszta, Palánk, Ebes, Ozsák nem is kicsi; De az a lámpa olaj fogyatéka paprikásból telik ki. Honatyán(a)k bölcseidből egyedüli kóficz nótás kerül ki(,) A sok zsidó, végrehajtó, Doktor meg a vaskocsi, Berger bankár hív utóda Aba-, hajdan kokas-fi; A kolera(,) fillokszera csapásokat csak a Hírlap hirdeti(,) Malterfaló Bíró úrnak arany köröszt juthat ki. Csatári." Ha nem is mindent, néhány dolgot megfejthetünk. Szekszárdon - a környező német községekkel ellentétben - felosztották a közlegelőt, méghozzá birtokaránylagosan. Ezt a kutyatanyai kiserdőben áldomással ünnepelték. Izsák és a többiek József-puszta meg a felsorolt ármentesített területek bérlői voltak, s a köznép hite szerint etetéssel-itatással lehettek ilyen szerencsések. A kófic nótás, akiből honatya lett, a vékonydongájú, különböző szemszínű Boda Vilmos. „A sok zsidó" Szekszárd fogyasztási adóját bérli; a „Doktor" a kötelező községi orvosválasztásra, a vaskocsi az 1883. november 28-án megnyílt vasúti közlekedésre utal. Az 1873-as kolerát szerencsésen elkerülte a megyeszékhely, a filoxéra még nem pusztított. A „Malterfaló Bíró" Stann Jakab kőműves nem kapott „arany körösztöt", hanem három év múlva lebukott és öngyilkos lett. Az újabbkori pamfleteket talán majd 114 év múlva magyarázzák meg... Lanius Excubitor «