Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)
1998-09-13 / 14. szám
1998. SZEPTEMBER 13. SZEKSZÁRDI 5 Érdekli? Bemutatjuk! A feleslegesség érzése megöli az embert Legutóbbi, június 28-ai számunkban azt kérte dr. Gesztesi Tamás, a Tolna Megyei Kórház 1. számú belgyógyászati osztályának vezető főorvosa, megyei belgyógyász szakfőorvos, hogy interjúsorozatunkban kövesse őt dr. Kováts Jenő állatorvos, címzetes egyetemi tanár. A megjelölt téma pedig az, hogy miként képes egy értelmiségi munkával megőrizni vagy átmenteni magát? Gesztesi főorvos megjegyezte, hogy a professzor úr 77 évesen teljes szellemi frissességnek örvend, kong^^zusokon vesz részt, tanít a Budapesti Állatorvostudományi Egyetemen, mégpedig német nyelven. - Igen, német nyelven oktatok, hiszen egyetemünkön igen sok német diák tanul. Az első évet hetvenen, nyolcvanan kezdik meg. Létszámuk másodikban alig csökken, ám a harmadikat már otthon folytatják. Két-három német állampolgárságú diák végzi nálunk el az egyetemet. - Mi ennek a magyarázata ? - Az, hogy akinek Németországban közepes az érettségije, az akár tíz évig is várhat, hogy bejusson az egyetemre. A továbbtanulni szándékozók adatait betáplálják egy komputerbe, s ahogyan a tanul^tayi eredménye és nyilván egy^ff más adat alapján sorra kerül, úgy veszik föl az egyetemre. Nálunk a külföldi diákoknak nem kell felvételizniük, csak az a lényeges, hogy a jelentkező papájának a bukszája rendben legyen. A németek évi tandíja nálunk tízezer márka. Tehát a diák elkezdi a tanulmányait. Az első két esztendőben német nyelven folyik az oktatás, harmadévtől pedig magyarul. De ezek az egyetemisták nem tanulnak meg magyarul, hanem a másodév végén fogják magukat és hazamennek, mert ott minden további nélkül bármelyik azonos fakultáson tovább folytathatják tanulmányaikat, ami lépéselőnyt jelent számukra. - Kanyarodjunk vissza Gesztesi úr megállapításához, amihez hozzáteszem: fizikailag is remekül, sőt fantasztikusan tartja magát. - Engem 1981-ben egyik napról a másikra nyugdíjba helyeztek a Tolna Megyei Állategészségügyi állomás éléről. Úgyhogy 17 éve nyugdíjas „szabadúszó" vagyok, s ez idő alatt sem álltam le egyetlen percre sem. Akkoriban Guba Sándor volt a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola igazgatója. Nyugdíjazásomat követő napon megkeresett, így tizenegy éven át dolgoztam ott, mellette az állatorvosi egyetemen rendszeresen tartottam előadásokat, de szakértőként is tevékenykedtem. - Most is, heti rendszerességgel utazik Budapestre tanítani. Milyen tárgyift oktat a német hallgatóknak? - A szakma történelmét, tehát az állatorvosi tudomány fejlődésének a történetét, ami Krisztus előtt 3000-től lart napjainkig. S mivel német hallgatóknak adok elő, úgy a középkortól kezdődően különös tekintettel világítom meg a németekre vonatkozó részeket. - Mivel a szakma mai történéseiről is szól a katedrán, ez azt jelenti, hogy önnek is folyamatosan „tanulnia" kell, hogy „képben legyen". - Ez egészen pontosan így van. Csupán megjegyzem, hogy korábban írtam egy jegyzetet, amit folyamatosan kiigazítottam, széljegyzetekkel láttam el, de az évek múlása olyan változásokat hozott, hogy most írtam meg az új jegyzetet. Még nem tudom, ki adja ki... bár az igen jó dolog, hogy az egyetemünknek van saját nyomdája. Úgyhogy talán... - Vannak-e az ön által említett Krisztus előtti időkből emlékeink az állatorvoslásról? - A legrégebbi állatorvostudományi írásos dokumentum több mint négyezer éves. Ezt úgy hívják, hogy a „Kahun-papirusz", amit a Kahun nevű kisváros mellett találtak meg félig eltemetve a sivatag homokjában. A rendkívül értékes dokumentum olvasható részeiből az derül ki, hogy már akkor tudták, hogy vannak szarvasmarha-, hal-, baromfi és kutyabetegségek. - Professzor úr tagja a Állatorvostörténelmi Világszövetségnek is. - Mi több, 17 éve Magyarországról én tartom a kapcsolatot a szövetséggel, s mostantól a - belépő - egyetem képviseletére is én kaptam megbízást. Tizenhét év alatt kilencszer tartottam előadást a világszövetség ülésén - mindig magyar témáról, amit rendre magam választottam. Volt olyan előadásom, amely megjelent az USA Állatorvos-történelmi Társaság hivatalos lapjában. Ezt követően, 1992-ben beválasztottak az említett amerikai társaságba is. - Többször járt az USA-ban ? - Sajnos, egyszer sem, mégpedig financiális okok miatt. - Pedig valamivel később a New York-i Tudományos Akadémia is soraiba választotta... Mindez alátámasztja Gesztesi főorvos megállapítását? - Igen, hogyne. Két dologról van szó. Egyik: az ember ne hagyja berozsdásodni az agykerekeit. Másik: a megfelelő életmód. Az utóbbival kapcsolatban magamról annyit, hogy nem dohányzom, rengeteg tejet, tejterméket fogyasztok, bort, röviditalt nem iszom, csupán hetente egy üveg sört... A kérdésére adandó válaszhoz hozzátartozik az is, hogy maga a nyugdíjazás ténye óriási stressz az emberek életében, hiszen egyik napról a másikra kell abbahagyni azt, amit harminc-negyven éven át csináltak. Ekkor két lehetőség van. Az, amiről az előbb beszéltem: hogy az ember elfoglalja magát, vagyis rááll egy másik pályára. Én például írok, lektorálok, előadok, szervezek és így tovább. A másik variáció, amikor az ember leáll és nem csinál semmit. Elbutul... és kivonul a temetőbe. Én ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy a feleslegesség érzése megöli az embert. - Említsük meg azt is, hogy dr. Kováts fenő rengeteget autózik. Pontosabban vezeti az autót. - Szinte mindenhova „magammal" megyek. A jövő héten például Münchenbe. De bejártam a jó kis Lada Samarámmal szinte az egész Európát. Megbízható, jó autónak tartom, s valami csodakocsira nem is lenne pénzem. - Tudom, hogy rengeteg híres előadását tartják számon szerte a világban. Az ön számára melyik a legemlékezetesebb? - Hát...nem is tudom. Például Hannoverben tartottam egy előadást A veszettség Tolna megyében a XVIII. században címmel, amit a Szekszárdon működő csodálatos megyei levéltárból kutattam. Megjegyzem, hogy onnét és más, például a bécsi levéltárból rengeteg dolgot dolgoztam föl és le is közöltem azokat. Például olyan középkorból származó papiruszra leltem, ami szerint az volt a hiedelem, ha valakit veszett állat mar meg, úgy menekül meg a betegségtől, ha a sebét megérinti Szent Hubertus kelyhével. Találtam egy papírt arról, hogy ilyen eset Harc községben is előfordult. Az akkori megyei főorvos az alispánijelentés szerint beszámolt egy harci fiatal lány haláltusájáról, aki azért nem kezeltette orvossal a veszett állat által megmart sebét, mert hitt a teveli papnak, aki Szent Hubertus kelyhét ajánlotta a sebére. - Mikor szerezte meg a kandidátusi címet? - Hetvenegy éves koromban, majd 1992-ben - addig egyetemi docens voltam - lettem egyetemi 1 tanár... Mondom és mondom, nem szabad leállni, mert a szellem frissen tartása éltető és nagy hatással van a fizikai kondícióra. - Sajnos, az utolsó kérdés következik. Kire kíváncsi? - Rohn Tibor mezőgazdasági mérnökre és a medvevadászatára. V. Horváth Mária