Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-02-08 / 2. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1998. FEBRUÁR 22. Munkaerőpiacon a helyzet... változatlan? Kallódó emberek" 55 Amikor még Magyarországon a munka nem a határtalan szeren­cse, hanem becsület és dicsőség dolga volt, szállóigévé vált az a mondás, hogy inkább az unalom öljön meg bennünket, mint a mun­ka... Nos, a rendszerváltozás alkal­mával, amikor rövid idő alatt más­fél millió munkahely szűnt meg, úgy tűnt, ez a jámbor óhaj végre meghallgatásra talál. Ámde más az elmélet és más a gyakorlat. Azóta kiderült, hogy a tartósan munka­nélkülivé váló, főként 40-50 év fe­letti emberekkel mégsem az una­lom fog előbb-utóbb végezni, ha­nem az állandósuló stressz és létbi­zonytalanság okozta egyéb kísérő jelenségek, az alkoholizmus, a depresszió stb. és ezek szövődmé­nyeiből kialakuló szervi megbete­gedések. Hiszen köztudott dolog, hogy ha 40-50 év felett valaki mun­kanélkülivé lesz és pár hónapon belül nem tud elhelyezkedni vagy valamilyen vállalkozásba kezdeni, akkor az esetek többségében tartós munkanélkülivé válik. Ezekben az emberekben erősíti a feleslegesség érzését az a rutinszerűnek mond­ható, szinte általánosnak tekinthe­tő munkáltatói gyakorlat, hogy rá­nézésre kiszuperálják őket és azok az álláshirdetések, amelyek 30,40, 45 éves korban maximálják a je­lentkezők életkorát. (A magasság, testsúly, szem- és hajszín egyelőre még közömbös, bár az is igaz, hogy a jó megjelenés sokat nyom a lat­ban.) Egy szekszárdi kft. összesze­relői munkára betanított munkást keres, 25 éves életkorig bezárólag. Előnyt jelent a fémipari gyakorlat, ha gépkocsija van, ha jár utána tá­mogatás - sorolja az elvárásokat a munkaügyi központ ügyintézője. Aztán egy italárusító automatákat forgalmazó cég értékesítőket ke­res. 45 év alatti életkor előny... Pedig azt hinné az ember, hogy ebben a szakmában a tisztes, őszes halánték felér egy garancialevél­lel. Tapasztalataim szerint a csupán csak néhány főt alkalmazó kisvál­lalkozók szókimondóbbak. Ha nem tudnám, hogy mennyien mennek tönkre közülük, akkor azt mondanám, hogy azért, mert ne­kik aztán tényleg nincs semmi vesztenivalójuk. - Nézze, uram! ­mondja egyikük. - Én a pénze­mért, a saját rizikómra olyan em­bert alkalmazok, amilyet én aka­rok és addig alkalmazom, amíg én akarom. Most jött vissza betegsza­badságról egyik alkalmazottam. Közöltem vele, ha ez még egy­szer előfordul, akkor le is út, meg fel is út. Hát azért veszek én föl dolgozót, hogy én dolgozzak he­lyette és még a táppénzét is én fi­zessem? Ezek után fölkerestem Szek­szárdon néhány nagyobb vállala­tot. A Tolnatej elnök-vezérigazgató­ja - mivel náluk ilyen diszkrimina­tív dolog szóba se jöhet - eleinte nem is igazán értette, hogy a kor szerinti szelektálás lehetősége egyáltalán hogy jöhet szóba. Kol­ler Ferenc vezérigazgató úr ilyen­fajta hozzáállást más vállalatokról sem feltételez, hiszen a Munka Törvénykönyve egyértelműen tilt­ja, sőt eléggé súlyos pénzbírsággal is jár, ha bizonyítható a kor szerinti hátrányos megkülönböztetés té­nye. Ha ilyesminek a gyanúja föl­merül, akkor ennek az ellenkező­jét a munkáltatónak kell bebizo­nyítania. (Zárójelben jegyzem meg: annak ellenére, hogy sok munkáltatónak az álláshirdetései alapján nagy nehézséget okozna e gyanúnak az ellenkezőjét bebizo­nyítani, mégse gyakoriak az efféle perek. Én egyről se hallottam.) Jobbágy Gábor a BHG ASZ Kft. igazgatója a maga részéről nem hí­ve az apartheid semmilyen meg­nyilvánulási formájának, náluk alapvetően a munkára való alkal­masság a mérce, igyekeznek meg­találni a megfelelő helyre a legin­kább megfelelő embert. Mind­emellett nagyon is tisztában van a 40, 50 év felettiek elhelyezkedési nehézségeivel, hogy súlyosabb szavakat ne használjunk... De ez szerinte össztársadalmi probléma, amit nem szabad a munkáltatók nyakába varrni. Annál ez sokkal súlyosabb és sokrétűbb, bonyolul­tabb probléma, kezdve azzal, hogy a fiatalabb generáció sok esetben sokkal képzettebb és így az új, a ro­hamosan változó új meg új kihívá­sokkal szemben versenyképesebb. Horvát Tibor a Prettl Hungária Kft. kereskedelmi igazgatója el­mondja, hogyjelenleg mintegy 500 főt foglalkoztatnak, amelyből 10-15%-ra tehető a pályakezdő fia­talok aránya, a dolgozók kb. 25°/o-a 40-50 év feletti. Ezek az adatok csak azok számára okozhatnak meglepetést, akik emlékeznek még a két évvel ezelőtti munkásto­borzó hirdetésükre, amelyben - a takarítónőket kivéve - max. 45 éves életkort írtak elő. Azóta veze­tő- és szemléletváltás történt és nemcsak abban, hogy a takarítást külső cég végzi. Sajnos, ez az 500 fős létszám már csak 50 fővel fog növekedni. A leírtakból sokan úgy vélhd^l hogy Szekszárdon a 45 éven felü­liek számára az elhelyezkedés nem reménytelen, hiszen 100 álláskere­sőre továbbra is majdnem 5 állásle­hetőségjut. Persze ebbe a száz fő­be korhatár nélkül mindenki bele­tartozik, de hát az 1% esély is esély, csak tudni kell megragadni... Bálint György Lsgos Szekszárdi Szőlősgazdák Szövetkezetének szakboltja Hatvankét fajta palackos bor A borászok szerint nagy hiányt pótolt, hogy a hét elején megnyílt Szekszárd belvárosá­ban (Széchenyi út 6l-es torony­ház földszintjén, a régi borospin­cékkel szemben) az a borszaküz­let, melyben csak szekszárdi, pa­lackozott borokat lehet vásárol­ni. A Szekszárdi Szőlősgazdák Szövetkezetét két évvel ezelőtt jegyezték be a Cégbíróságon, ak­kor arra szövetkezett egymással tíz termelő, hogy az értékesítésben és a beszerzésben nem csak egy­mást segítik, de a helyi kistermelő­ket is felkarolják. A szövetkezet el­ső jelentős teljesítménye a bor­szaküzlet megnyitása volt. Már az első napon 62 fajta bort tudtak kí­nálni az érdeklődőknek. A termelő a nevét adja a borához, ezzel kitá­rulkozik a bort szerető emberek előtt, hiszen lehet dicsérni vagy ép­pen szidni érte, mondta a borszak­üzlet megnyitóján Mauthner Vince, a szövetkezet elnöke. A palackok látványa is sokat mutat a boltba betérőknek, fuM szen mind egyedi tervezésű cír^® kével van díszítve. A nagyüzemi feldolgozók mellett (Aliscavin, Liszt-pincészet, Aranyfurt Tsz.) több jelentős borász is képvisel­teti magát (Vida, Sárosdi, Dúzsi, Takler, Karácsonyi, Grósz, Rib­ling, Mauthner, Bajnok, Döm­se). A borszaküzlet egyben szak­mai műhely is szeretne lenni, hi­szen a borok árusítása mellett bemutatót, alkalmakhoz kötött kóstolót, borutak, szakmai prog­ramok szervezését, borok nagy tételben történő közvetítését, idegenforgalmi rendezvények szervezését, szakmai könyvek, újságok árusítását is magára vál­lalta. A Szekszárdi Szőlősgazdák Szövetkezete arra vállalkozott, hogy a történelmi borvidék ne­vét öregbíti, az itt termelt minő­ségi borokat propagálja. I á

Next

/
Thumbnails
Contents